Az 1880-s években egy Henry Crowell nevű vállalkozó megvásárolt egy zabőrlő malmot, amit lovak etetésére szánt. Annak ellenére, hogy Crowell nagy reményekkel vágott bele, az üzlet nem ment jól és Istenhez fordult, hogy egy kis kreativitást merítsen. Teljesen kifogyott az ötletekből vállalkozása felvirágoztatásához.
„Amikor feltesszük magunknak a kérdést a rosszról, valójában nem tudjuk, mi is az, amit keresünk. Mert azt akarjuk megérteni, ami megérthetetlen. A rossz maga az irracionális, ami feldolgozhatatlan, amiről valójában nem lehet számot vetni… A rosszról való gondolkodás csak tartózkodó lehet és mindig szomjasan hagy minket.” (Sesboüé, B.: Hinni. Meghívás a katolikus hitre a 21. század embere számára. In:Diat-Sarah. A csönd ereje)
A Szeretet Misszionáriusainak (Teréz Anya nővérei) napi imádsága
A vágytól, hogy megbecsüljenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy szeressenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy népszerű legyek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy fölemeljenek, – szabadíts meg Jézusom!
A vágytól, hogy tiszteljenek, – szabadíts meg Jézusom!
2018. aug. 3.
„Kedves barátaim az Úrban! Ismét ilyen nagy számban gyűltetek össze a Medjugorje Ifjúsági Fesztiválon. Ismételten, mint az elmúlt években, legmelegebb üdvözletemet küldöm, de ebben az évben különleges lehetőséget kaptunk arra, hogy különösen hálásak legyünk! Mindannyiunknak megvan az oka, hogy megköszönjük a Szentatyának a Medjugorje iránti kedves gondoskodását!
A sátán nem kigondolt lény, nem mesealak, nem mitológia. Létezése kapcsolatban van a megtestesült Igével, Jézus Krisztus megváltó művével. Ha elolvassuk a Szentírást, lehetetlen kételkednünk a sátán létezésében. Egyes pszichoanalitikusok mégis azt állítják, hogy a démonok létezésében való hit egyszerűen csak babona. Nem fogadják el még a lehetőségét sem az ördögtől megszállott személyek valódiságának. Szerintük csak ideg- vagy elmebajos, epilepsziás betegek vannak, akiket gyógyítani kell.
Emberi lényként valódi szabadságunk van, mint Isten képmása és hasonlatossága általi teremtményeknek, és ezzel a szabadsággal valós alkotói potenciál jár. Az akarat cselekedete révén olyan új gondolatokat, szavakat és cselekedeteket hozhatunk létre, amelyek korábban soha nem léteztek. Valódi módon hozhatunk létre egy még nem létező jövőt a döntéseinkkel.
Ráadásul van valami azokkal az emberi cselekedettel, melyek visszavonhatatlanok. Minden kimondott szó, minden megtett cselekedet szükségszerűen rányomja bélyegét a történelemre. Semmilyen cselekedetet nem lehet visszavonni vagy eltörölni függetlenül attól, hogy bármennyire is vágynak erre. Még a titokban és az emberek szeme elől rejtett cselekedeteket is, azok a tetteket, melyeknek látszólag nincsenek következményei, Isten látja, és számára léteznek. Választásaink visszhangzanak mind az időben és az örökkévalóságban. A múltat nem lehet visszavonni.
A hit egy érdekes fogalom és ugyanakkor egy kihívást jelentő valóság. Amikor egy istentiszteleten veszünk részt, akkor a hit olyan egyértelműnek tűnik. Énekeinkkel is kifejezzük Istenben vetett hitünket. Több évszázados múltból átvett hitvallást ismételünk meg újra és újra. Felemelő vallási üzeneteket hallunk, amelyek bibliai ígéretekre emlékeztetnek bennünket, melyeket hittel fogadunk, felkarolunk. De aztán jön a hétfő és megint a munkahelyünkön találjuk magunkat. Mennyire egyértelmű ott a hitünk?
Az alábbiakban három olyan idézetet közlünk, amelyek a katolikusok számára a halálbüntetés kérdésében tanítóhivatali tekintéllyel adnak eligazítást.
„Noha már 2009-ben lelepleztük azt a hamis Einstein-idézetet, amellyel egyes asztrológusok azt próbálják alátámasztani, hogy Einstein nagyra tartotta az asztrológiát, ez a tévhit továbbra is tartja magát. November 1-jén például a Klubrádió Ötös c. műsorában – melyben vendég voltam – egy betelefonáló hallgató érvelt azzal, hogy sok nagy tudós, mint pl. Jung és Einstein is támogatta az asztrológiát.
„Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1a)
Ez a motu proprio teljes egészében a régi liturgiáról szól. Egyes megállapításai máig is érvényesek, míg más rendelkezései már nem értelmezhetők, mert a későbbi rendelkezések megváltoztatták. Ilyen például a zongora és a dobok kitiltása a templomból, hogy nők nem lehetnek kántorok vagy kórustagok; az énekeseknek karinget kell viselniük, és egy ráccsal el kell takarni a kórust, hogy a hívek ne láthassák őket. (A szerk.)