„Ez az én igazságom” – mondjuk, mint amikor arról van szó, hogy mindenkinek megvan a saját kabátja a ruhatárolóban. De két ellentétes állítás ugyanarról nem lehet egyszerre igaz. Tapasztalatunk és tudásunk lehet részleges, ám az igazság nem attól függ, ki mondja hangosabban, vagy hányan osztják meg.

De egyáltalán: megismerhető-e az igazság úgy, ahogy van?

Ez már az ókor óta a filozófia dilemmája is: létezik-e az embertől független igazság, és megismerhetjük-e? Ha igen, honnan tudjuk, hogy jól látjuk? Érzékeink tévedhetnek, emlékeink megszépíthetnek részleteket, érdekeink pedig ügyes szerkesztők. Ha viszont semmit sem tudhatunk biztosan, maga ez az állítás is bizonytalanná válik. A teljes szkepszis nehezen áll meg: aki azt mondja, „nincs végső igazság”, úgy állítja ezt, mintha mégis igaznak tartaná e mondatot.

Szent Ágoston éppen a kételkedés tényében találja meg a bizonyosságot: ha kételkedem, akkor vagyok és gondolkodom. Vannak igazságok – például logikai összefüggések –, amelyeket nem mi szavazunk meg, mégis felismerünk. Végső alapjuk Ágoston szerint Isten, az igazság forrása és világossága. Arra hív, hogy térjünk vissza a belső emberhez: az igazság keresése ott kezdődik, és túl is vezet rajtunk.

Az igazság nem attól igaz, hogy mi birtokoljuk, hanem attól, hogy Istenben van a forrása.

De ha az igazság megismerhető, miért nem nyilvánvaló mindenki számára?

A Római levél első fejezete szerint Isten láthatatlan valósága a teremtett dolgokon keresztül felismerhető. A teremtés nem ad kész választ minden teológiai kérdésre, de kérdezésre indít, a jóra hív, és sejteti, hogy a lét nem önmagát magyarázza meg.

Az igazság felismerése mégsem egyforma mindenkinél. Másként alakul ez akkor, ha a tudatlanság a gyökere, másként, ha egy fájdalmas tapasztalat, és másként, amikor valaki szándékosan fordul el attól, amit meglátott. Pál szerint az emberek nem adtak hálát Istennek, gondolataik hiábavalóvá lettek, szívük elhomályosult. Az igazság megismerése nem puszta rejtvényfejtés, hanem kapcsolat és válasz. A hála megnyit, a gőg bezár; szívünk gyakran előbb ítél, mint ahogy eszünk megírja hozzá az indoklást.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2026. október 16.