Tematizálás – Kedves Nővéreim és Testvéreim  ! Most már eljutottunk odáig, hogy a  belső élet állapota   milyen exisztenciálisan meghatározó,  egész emberi létünk minőségének  formálásában. (Egy kissé  nehézkes mondat, de félig érthetően is kifejező ereje van!) Rólunk van szó, földi életünkről és Istenről: Tehát érintettek vagyunk a feldobott témában, mint egy labdában. Csak azon legyünk, hogy el is kapjuk a labdát. Érteni talán még értjük, de a belső élet művelésében már   járatlanok és restek, sőt hanyag gazdák vagyunk. Pedig a belső életből fakad az egyetemes létrend jövője (mintegy Isten után).

Minden a szívből fakad  – nem a biológiai, hanem a teológiai szívből. Ez a mi portálunk. Ennek felügyelete a mi földi életünk  elsődleges kötelessége.  Ennek karbantartása, a mi legfőbb gondunk kell, hogy legyen. Ez  kapcsolóterem is, az Istennel való kapcsolat  fülkéje gyanánt.  Itt születnek meg a döntések  a bűn és erény közötti választások idején. Szabadságunkat, emberi méltóságunkat itt tudjuk legjobban megélni, de itt tudunk vele  leginkább visszaélni.  –  Viszont  életünk a külső, forgandó eseményekbe van beágyazva. Ezek egyfolytában jönnek-mennek.  Ha hitetlenek volnánk, azt mondanánk: Mit tudom én, csak úgy vannak! Ha hittel szemléljük ezeket,akkor azzal a gondolattal tekintünk rájuk: Az Úrtól van minden, tehát  életünk folyamatos eseményei is. Ezek adják a próbatételt.

Életünk  projektje  – végig hosszan – egy sorozat próbatétel azokra a szent kihívásokra, melyeket Isten sodor bele életutunkba. Ezek érinthetnek minket akár kellemesen, akár kellemetlenül. Kihívások, felszólítások, kérdések Isten részéről, melyekre választ, feleletet kell adni,  leginkább tettekben. Jób, a türelmes ószövetségi szent   sebekkel borított testre ébredt.   A megrémülés  ellenére nem káromolta és nem átkozta az Istent, azaz „mindezek ellenére nem vétkezett Jób ajkával,s nem beszélt semmi dőreséget Isten ellen.” (Jób 1,22) Képes volt arra hitével, hogy  az ösztönös reakciót, a természetes törvényszerűséget  (hogy a bajban szidalmazni kell Valakit)  felülírja a természetfölötti erénnyel, az Istenbe vetett hittel. Méghozzá a „ráhagyatkozó hittel”. 

Önuralom, önfegyelem, megfontoltság, bölcsesség, ősbizalom: helyes döntést eredményeztek. Akinek belső világa megszilárdul az Istennel való kapcsolatban, a hitben, a bizalomban, a ráhagyatkozásban, vagyis a szeretetben, annál várható ez, a Jóbhoz hasonló helyes döntés. Ösztönösen szinte már a száján van  az a sokféle  Istent sértő megjegyzés, „de Jób nem vétkezett ajkával, nem szólt dőreséget Isten ellen.” Még azt sem mondta: Miért engedte meg ezt az Isten?  Miért vert meg ennyire  (Bár később azért itt-ott ilyesmi előjön, de csak nagyon  csomagolva, óvatosan fogalmazva.

Az istenfélő, Istent szerető lélek nem képes az ő Teremtőjét megbántani. Az Ő szeretete Isten iránt ezt nem volna képes megengedni. Tágra nyílik szeme ugyan,  csodálkozva szemléli mindazt, ami érte, ami vele történt, talán még az okát is keresi, de Isten megbántása, megsértése távol áll tőle. Csak később Ismeri fel az egésznek értelmét:  :Próba alá került, hogy  hogy Istenhez való szeretetét, hűségét, bizalmát  – éppen most és itt, a próbatétel kellős közepén   – tetterősen bizonyítsa.

Valahogyan rásejt arra, hogy itt most helyt kell állnia. Helyes választ kell adni a „feltett kérdésre”, vagyis az események ilyetén beálltára. Mert mindez nem a vagdalódzó véletlenből jön ez, hanem  egy személyes irányítás van mögötte,, s az a személy nem is biztos,hogy rosszindulatú.  (Később kiderül majd, hogy éppen ezzel, a kiállt próba  okán, egy személyes Istentől való, gazdag, kilátásba helyezett jutalom  elnyerése valósult meg.)

Az Életige elolvasható itt.

Létrehozva 2018. december 21.