Szent Anzelm írt egy könyvet a 11. században, amelynek az volt a címe, hogy Cur Deus homo? A latin cím magyarul azt jelenti: Miért lett Isten emberré? Aki még nem tette fel ezt a kérdést, az nem érthette még meg a kereszténység lényegét. A keresztény hit ugyanis nem egy értékrendről szól, noha természetesen az értékrendünkre is hat; nem arról szól, hogy hogyan éljünk együtt egy társadalomban, bár nyilván azt is befolyásolja; nem egy kultúrkör védelméről szól, bár akár azzal is kapcsolatban lehet. A keresztény hit elsősorban arról szól, hogy miért lett Isten emberré. Erre a kérdésre kell tudnunk a választ, hogy megérthessük a kereszténység mibenlétét. Azt hiszem, nem is találhatnék méltóbb témát a Divinity 1000. bejegyzésének.

A Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsid 2,14-18) Ebben a néhány versben benne van a válasz a címben feltett kérdésre.

A Zsidókhoz írt levél elsősorban zsidó embereknek próbálja elmagyarázni Isten emberré lételének az okát és célját. A szerző a levél elején tisztázza, hogy Jézus Krisztus maga Isten. Ő nagyobb az angyaloknál. Ő a Fiú. Ő az Isten dicsőségének kisugárzása. Ő Isten lényének képmása. Ő maga Isten, a Fiú Isten, akit az angyalok imádnak. A levél szerzője azt is elmondja, hogy a Fiú egy időre mégis kisebbé tétetett az angyaloknál. Vajon miért? Ha ő Isten volt, miért tétetett kisebbé az angyaloknál? Miért lett a Fiú Isten emberré? A válasz nem csupán dogmatikai tétel, hanem olyan megrendítő igazság, amely a sorsunkat határozza meg!

MIÉRT LETT ISTEN EMBERRÉ?

A szerző a válaszában négy igét használ: megsemmisítse, megszabadítsa, felkarolja, megsegítse. Isten azért lett emberré, hogy megsemmisítse az ördögöt, hogy megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem rabságában vannak, hogy felkarolja Ábrahám gyermekeit, és hogy megsegítse a megkísértetteket. Nézzük meg ezeket sorjában!

Isten azért lett emberré, hogy megsemmisítse az ördögöt.

„Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt”. A „megsemmisítse” szó itt túl erős fordítás, a görög καταργέω ige itt inkább azt jelenti: kiiktatni, lefegyverezni, elvenni az erejét, hatálytalanítani, megfosztani a hatalmától. Istennek az volt a célja, hogy megszüntesse felettünk az ördög uralmát. Mi volt az ördög uralma?

Hatalom a halálon! A halál az, amivel az ördög sakkban tart bennünket. A halált használja ellenünk. Ezt a fegyvert ütötte ki Krisztus a kezéből. Krisztus a halála által győzte le az ördögöt! A születése tehát elválaszthatatlan a halálától. Isten azért lett emberré, hogy meghaljon, és halála által legyőzze az ördögöt. Az ördög nem egy szőrös-patás állat, ahogy a középkori misztériumjátékok színpadain ábrázolták és gúnyolták őt. Az ördög félelmetes hatalom. Őt győzte le Krisztus a halálával. Isten azért lett emberré, hogy megfossza az ördögöt a hatalmától, kiiktassa, lefegyverezze és megszégyenítse őt. Hogy Krisztus hogyan győzte le a halála által az ördögöt, arra is mindjárt fény fog derülni.

Isten azért lett emberré, hogy megszabadítsa a rabokat.

A szerző ezt írja: „és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”. Ebben a mondatban találjuk annak a megoldását, hogy az ördög hogyan uralkodott a halálon. Hiszen egyébként Isten az élet és a halál ura („én ölök és én elevenítek meg”). Hogyan uralkodott az ördög a halálon? A félelem által. A haláltól való félelem miatt voltunk az ördög rabjai. Isten azt mondta az első embernek: ha eszel a fáról, meg fogsz halni. A kígyó rávette az embert, hogy egyen a fáról, és amikor evett róla, az ördög az ember vádlójává vált. Diaboloszként dobálja vissza ránk a vétkeinket. De van egy sokkal ravaszabb módszere is a halállal kapcsolatban.

Azzal, hogy az ember elszakadt Istentől, kiűzetett a jelenlétéből és eltiltatott az élet fájától, az ördög elképesztő zsaroló potenciálra tett szert az ember felett. Az ember az Édenen kívül találta magát, őrületes vágyakkal, amelyeket Isten hiánya idéz elő benne, és azzal a tudattal, hogy véges az élete. Hogy minden múlandó. Az ördögnek csak rá kell erre mutatnia és kínálnia kell valamit a vágyak betöltésére. Vagy olyat mutatni az embernek, ami eltereli a figyelmét a múlandóságról. Valamit, ami szétszórja a figyelmét. Ami szórakoztatja. Ez az ördög diabolikus hatalma azok felett, akik a halál szorongató valóságában élnek.

A kuruzslás azért sikeres, mert a halállal szembenéző, kétségbeesett embereknek szinte mindent el lehet adni. Az ördög ezt csinálja nagyban. Carpe diem! Élj a mának! Keresd az élveteket! Add meg magadnak, amire vágysz! Szerezz pénzt, hogy meg tudd ragadni a mát, ami hamarosan elmúlik! Szerezz hatalmat, hogy te légy felül és ne más akaratát kelljen tenned! Pénz, szex, hatalom, ezeket keresd, holnap úgyis meghalsz! A múlandóságtól rettegő ember gondolkodás nélkül kap az ördög ajánlata után, hiszen belül fél, vacog és tele van őrjítő sóvárgással. Isten az örökkévalóságot helyezte a szemei elé, neki mégis meg kell halnia, holott örökkévaló, olthatatlan vágyak feszítik. Ez borzasztó rabság.

Krisztus azért jött, hogy megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. december 29.