Az élet értelmetlenségéről szólva azt mondtuk, ki kell nyitnunk szívünket, elménket a felemelő élmények felé, amelyek kívülről érkeznek és formálnak minket. Az isteni közeledés témáját egy idevágó történettel kezdem.
Levelet kaptam egy asszonytól. Azt írta, hogy a bátyja a halálán van, kórházban fekszik, és harminc éve nem járult szentségekhez. Hozzátette, hogy nemcsak rossz életű, hanem gonosz ember volt.
A barátaimmal reggeliztem, amikor az egyikük mesélni kezdett egy kollégájáról, aki mindig szerencsétlenül járt. Felfüggesztették, mert túl sokszor késett el. Azért késett, mert kifogyott a benzin. És miért fogyott ki a benzin? Mert elromlott az üzemanyagszint-mérő.
Feltételezhető, hogy nem volt pénze megjavíttatni az üzemanyagszint-mérőt, mivel elbocsátották. Valószínűleg nem jött rá, hogy elég lett volna számon tartani, mennyi utat tett meg, és párszáz kilométerenként megtankolni, hiszen a kilométeróra így pótolni tudja az üzemanyagszint-mérőt. Viszontagságainak krónikáját még hosszabbra nyújtották a további problémák, amelyek egyszerű helyzetek rossz kezelésekor merültek fel.
Akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk!
Menjetek szőlőmbe és nektek is megadom, ami igazságos
Halljátok ezt a nagyszerű ígéretet: ami igazságos, az lesz a bérünk! Igaz ugyan, hogy amikor így beszélt Jézus, az apostolokon keresztül a papokhoz szólt, de bizonyos az is, hogy gondolatai előtt ott álltak a szent asszonyok is, akik, mint Márta is, önzetlen segítségnyújtásukkal támasztották alá az apostolok munkáját.
Írva van: „aki befogadja az apostolt, része lesz az apostol munkájának jutalmában”. Kétségtelenül részesei lesznek tehát a megígért jutalomnak mindazok a szép lelkek, akik részt kértek az apostol áldozataiból, akik annak fáradalmait megkönnyíteni igyekeztek.
Amikor 1990 első hónapjaiban megindult Szatmár vidékéről a kivándorlás, s mi, papok aggódva, fájó szívvel és tehetetlenül szemléltük, egyik testvérünk azt mondta: „Mindegyik magával visz egy darab fényt innen. Lassan sötétség vesz körül bennünket!” Emlékszem, mint ólomeső kopogtak szavai a nagy csendben. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Csak leverten hallgattunk. Ma is épp olyan érzéseket vált ki belőlem a mondat, mint akkor, noha örömmel látom, hogy azért otthon sem aludtak ki a fények…
A Szentírás a teremtés történetével kezdődik. Isten kiönti kreativitását és keze munkáját a világra, megtöltve élettel és bőséggel. A teremtés utolsó napján Isten létrehozza az embert saját képére, munkájának csúcsaként és koronájaként.
Isten akkor megcsodálja saját munkáját, megadva a legelső áldást: „nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31).
Balázs atya 2018 adventi beszédeit élőben közvetíti a Ferences Alapítvány.
2014-ben még nem volt sértő Istent dicsőítő dalt énekelni nyilvánosan Berlinben… Köszönet Ritának a találatért. A szerk.
A mai férfiak egyik jellemzője, hogy nehezen találják meg a helyüket ebben az állandó mozgásban lévő társadalomban. Nagy a kísértés a dominanciára, a dolgok egyedüli megoldására vagy épp ellenkezőleg arra, hogy kibújjunk a felelősség alól, sose nőjünk fel. Ez a film egy reflexió a mai férfiasságról.
Évekkel ezelőtt az üzleti világot teljesen elbűvölte Dr. Laurence J. Peter könyve, “A Péteri elv”. A könyv a vezetés-fejlesztés gyakori csapdájára fókuszált: ha a jól teljesítő dolgozókat folyamatosan előléptetik, egy bizonyos szinten már inkompetensekké válnak. Más szóval, attól még, hogy valaki sikeres egy bizonyos munkaterületen az nem garantálja a további sikereket olyan, magasabb szinteken, ahol a felelősség és hatáskör jóval nagyobb. Sőt!
Annak ellenére, hogy Dr. Peter könyvét több mint 40 éve mutatták be, az üzleti életben a mai napig alkalmazzák a folyamatos előléptetést, ami gyakran az üzletnek és az egyénnek is csak kárára válik. A Harvard Business Review két kutatója, Alan Benson és Kelly Shue eladókon tesztelték ezt a teóriát, vagyis, hogy mennyire teljesítettek jól, ha menedzser pozícióba kerültek.
Facebook video, helyszín és időpont megadása nélkül. Az oltár előtti tánc nem a liturgia része.
Boruljunk le a szeretet Foglya előtt
Elmélkedtetek-e már az isteni szeretet ama kifürkészhetetlen misztériumán, amely arra vitte Jézust, hogy köztünk maradjon és tabernákulumaink foglyává tegye magát?
Igyekezzetek meglátni Őt azon a fátyolon keresztül, amely Őt szemünk elől elrejti. Itt lakik, e kis ajtó mögött, mint rabja a saját végtelen szeretetének.
Húsz évszázad múlt el azóta!… Megtört szívvel, homlokán az édesanya égő búcsúcsókjával Sión lejtőjén lépdel Jézus a díszes terem felé, ahol utolsó vacsoráját elköltse.
Szeptember közepén a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepeljük, Jézus szenvedését, sebzettségét. A kereszten Istent megsebezte az ember…
Amikor Jézus keresztjére gondolunk, ne pusztán egy történelmi eseményre gondoljunk, ne csak arra, hogyan végezték ki kétezer évvel ezelőtt Jézust, s hogy milyen volt a kereszt, s hogy anatómiailag mennyire volt összetörve Jézus teste…
Egy kivizsgálás során fedezték fel, hogy van a hipofízisemben egy daganat. Az orvosok szerint az agyalapi mirigy ilyen jellegű zavara megszakította volna minden várandósságomat, és ezért nem szülhettem soha saját gyermeket. A férjemnek már volt két felnőtt gyermeke, és őt nem is igazán rázta meg ez a hír. Nekem volt kicsit nehezebb ezt elfogadnom. Teltek az évek együtt boldogságban, de egy idő után éreztük mindketten, hogy valami hiányzik.