Utolsó spanyolországi zenei missziónk során abban a kegyelemben részesültünk, hogy koncertet adhattunk és felvehettük ezt a videót az Avilai Szent
Lutetiae parisiorum, die XXI mensis aprilis, dominica III post Pascha [Párizsban, április 21-én, a húsvét utáni 3. vasárnapon] Nemzetközi kampány
Előszó dr. Kőrössy Soltész Katalin A „keresztyén” rockzene c. könyvéhez
Amit látunk, hatással van ránk. Egy véres baleset megrendít, egy erőszakos durva jelenet felkavar, a szeretet gyengéd gesztusai megnyugtatnak. Amit olvasunk vagy hallunk, szintén hat ránk.
Hát még ha minden nap, esetleg órákon át hallgat valamit az ember!
„Micsoda mérhetetlen költői kincset birtokol, micsoda átláthatatlan teret nyújt a művészetek számára az Egyház!” Ezt írta Karl-Joris Huysmans (1848-1907) francia irodalmár „En route” című önéletrajzi regényében (1895). Nem utolsósorban a liturgia szépségével való találkozásakor talált vissza a katolikus hithez, úgy, ahogyan a bencés nővérek ünnepelték azt a párizsi Rue Monsieur-on lévő kolostori kápolnájukban.
Hogy neki magának mit jelentett az egyházi év, azt a regény egyik jelenete kapcsán írja le, ahol a főhős szemei előtt ugyanabban a kápolnában végigmegy az egyházi év az összes himnuszával, szekvenciájával, zsoltárával és egyéb énekével, és mindezt Rekkeswith király értékes koronájával hasonlítja össze, amelyet a párizsi Musée de Clunyban őriznek: „Vajon az egyházi évet is nem díszítik-e hasonlóképpen kristályok és valódi drágakövek, melyeket bámulatos énekeiben, lángoló himnuszaiban valamint ájtatosságainak és vesparásainak aranyában ismerünk fel!?
“Áldjad, én lelkem, az Urat! Válogatás a katolikus karizmatikus megújulás dalaiból.” – áll a közismert “Sárga könyv” borítóján. A gitáros misék gyökereit kutatva sokszor futottam bele, hogy a történetek így kezdődtek: “Tudod, volt ez a karizmatikus megújulás…” …tudom? Mostanában jöttem rá, hogy nem, nem tudom. De hasznosnak tartom, hogy amikor Istent szolgáljuk, azt ne “a levegőbe” tegyük, hanem ismerjük azokat, akik előttünk jártak, és tudjuk, hogy honnan kaptuk a szolgálatot. Szóval kicsit utánanéztem, és így született az alábbi írás, hogy (nagyon dióhéjban!) bemutassam azokat az eseményeket, amelyeknek köszönhetően ma gitáros miséken zenélhetünk. Nem vagyok azonban egyháztörténész vagy bármilyen szempontból szakértője a témának, így a hiányosságokat ne kérjétek rajtam számon. (De szólni szóljatok!)
A misztérium címmel liturgikus sorozat indult az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ünnepéhez kapcsolódva a Duna Televízió műsorán. A nyolcrészes sorozat a római katolikus szentmise mélységeibe vezeti a nézőket, értelmezve az egyes tettek, mondatok, események teológiai és spirituális jelentésköreit. Az első rész szeptember 5-én, vasárnap debütált a Dunán.
Az elmúlt hetekben a Facebookon élénk eszmecsere zajlott a liturgikus zenéről, és ott Balázs atya neve is szóba került. Kérésére az alábbiakban közzétesszük az erre vonatkozó reflexióját.
Bucsy Leventének, Försönits Andrásnak minden olvasónak és kommentelőnek
Először is: tisztelettel kérem, hogy ha valamihez hozzászólunk, akkor érveket hozzunk, ne pedig a hozzászóló partnert minősítsük. Minden, a beszélgető partnert minősítő jelző csak arra utal, hogy az igazi érvekből kifogyott az illető.
Karácsonyi népénekeinket nagyjából a következő csoportokba oszthatjuk:
1. Őskeresztény himnuszok, a misztérium-teológia gondolatkörében és szókészletével (Például: Jöjj nemzeteknek Váltója, Ahol a napnak fénye kél, stb.)
2. A liturgia peremén lévő műfajok (pl. Gyermek születék Betlehemben), és elterjedt középkori európai kanciók (pl. In dulci jubilo). Bibliai ihletésű, dogmatikailag kiérlelt, de kissé könnyedebb hangvételű versek és ennek megfelelő dallamok.
Lyrics by: Carrie E. Breck (1910), Music by: Samuel W. Beazley (1910)
Mi a tridenti rítus lényege, mire segít odafigyelni? Erről szól a premontreiek kisfilmje.
…hogy a láthatók megismerésével a láthatatlanok szeretetére ragadtassunk… (a karácsonyi prefáció után)
Az első lépcsőfok: megtanulni és begyakorolni mindent, ami a liturgiában készen adott, látható, hallható, verbális, konkrétan megragadható. Részt venni a liturgikus szertartásokon, megtanulni és mondani a liturgia szavait, fejből tudni a zsoltárokat és más liturgikus szövegeket, énekelni a liturgikus éneket, tenni a mozdulatokat, alkalmazni és átvenni a jeleket, megtanulni – talán még nem látni, de legalább – nézni a templomot, annak tárgyait, a ruhákat, a cselekményeket. Ehhez gyermeki tanulékonyság szükséges, Egyházanyánk iránti engedelmesség, alázatosság. Le kell mondani saját elképzeléseinkről, sőt le kell mondani a szenzáció, a világias élmények iránti vágyakról. Ezért ez a lépcsőfok a lelkiélet iskolájával összevetve a via purgativához, a tisztulás útjához hasonlít.
Az idén hatvanhat éves olasz római katolikus pap szerezte a Katolikus Ifjúság Világtalálkozók általánosan érvényes himnuszát, amelyet emiatt a világ szinte minden szegletében ismernek. Marco Frisina a Vatikán megbecsült zeneszerzője, aki felismerte, hogy a szent zene megőrzése nem azt jelenti, hogy ne volna szükséges párbeszédet folytatni a mai kor zenei nyelvét is felhasználva. Ilyen módon az Istent nem ismerő, jószándékú emberek is megszólíthatóak.
Athanasius Schneider püspök ajánlotta a következő tíz pont alkalmazását, melyeket a liturgikus megújulás szempontjából alapvető fontosságúnak tart.