KHM

Feleség, férj, alárendeltség

„Férjek, úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta érte” (Ef 5.25)

A feleségnek a férjével szembeni alárendeltsége olyan kérdés, amiről gyakran hallunk, és ami túl hosszú és túlságosan mélyreható ahhoz, hogy a blogíró ma ebbe belemenjen. Azonban gyorsan szeretnék rámutatni a férjeknek arra, mivel Apák napja közeledik, hogy a feleség alárendeltsége lehetetlen a férj szeretete nélkül: ugyanaz a szeretet, mint Krisztusé az Egyháza számára. A férj szeretete nem válhat el cselekedeteitől.

Szerette volna, ha másra hasonlítanék

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Gal 2,20 (KG)

Mindig önbizalomhiánnyal küzdöttem, és ezen a házasság sem változtatott. Befolyásolta életem minden területét, és a gondolataimat is: gyermekeim boldogabbak lennének, ha belevalóbb anyukájuk lenne. Nem vagyok alkalmas az otthoni tanításra. Ha jobban meg tudnám szervezni a munkámat, nem volna mindig ekkora felfordulás itthon. A férjem boldogabb lenne valaki mással. Valamit biztos rosszul csinálok, azért nem bíztak rám semmi feladatot a közösségi esemény lebonyolításában.

Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban (5)

II. RÉSZ
A VILÁGI LELKIPÁSZTORKODÁS NÉHÁNY SAJÁTOS FORMÁJA

5. AZ ADMINISZTRÁTOR ÉS A PÉNZBESZEDŐ MINT LELKIPÁSZTOR

Kiváló lelkipásztor hírében álló városi plébános mondta: „A mi pénzbeszedőnk legalább olyan fontos lelkipásztori munkát végez, mint én. Sőt! Ő már olyanokat is visszavezetett Istenhez, akik engem meg sem akartak hallgatni!”