2026. május 15-én XIV. Leó pápa kiadta Magnifica Humanitas – Az emberi személy védelméről a mesterséges intelligencia korában (a továbbiakban: MH) című első enciklikáját.

Ez a terjedelmes dokumentum 244 bekezdést, körülbelül 42 000 szót és 224 lábjegyzetet tartalmaz, melyek szinte mindegyike hivatkozik a II. Vatikáni Zsinatra és a zsinat utáni pápákra.

A tomista metafizika elhagyása

Az MH nem csupán terjedelmes dokumentum, hanem zavaros és nehezen olvasható is, és ezt a zavart tovább súlyosbítja Szent Tamás Aquinói filozófiájának és metafizikájának elhanyagolása.

Roberto de Mattei professzor felhívja a figyelmet erre a pontra:

„A pápa helyesen vetette fel [a mesterséges intelligencia] problémáját, de válasza nem tisztázza, miért lehetetlen egyenlővé tenni az emberi és a mesterséges intelligenciát. A tomista filozófia szerint az ok nem elsősorban abban rejlik, hogy a mesterséges intelligencia nem érez érzelmeket, nincsenek kapcsolatai, vagy nem rendelkezik megtestesült emlékezettel, hanem abban, hogy hiányzik belőle a racionális lelki lélek, az intellektuális műveletek belső elve. Az enciklika viszont az ember és a mesterséges intelligencia közötti különbséget tisztán fenomenológiai szempontból fogalmazza meg, a tapasztalat, az érzelmesség és a kapcsolati dimenzió szintjén, elfelejtve vagy figyelmen kívül hagyva, hogy a döntő különbség ontológiai jellegű.”[1]

Stefano Fontana professzor hozzáteszi, hogy „az egzisztenciális, tapasztalati és narratív nyelv használata a metafizikai és definíciós nyelv helyett az egzisztencialista filozófia katolikus teológiára gyakorolt nagy hatásának tudható be.” [2]

Egyház, amely már nem tanít, hanem párbeszédet folytat

Bár az MH alcíme „Az emberi személy védelméről a mesterséges intelligencia korában” számos más témát is érint és újra felveti, ha nem is a definícióját, de legalábbis a koncepcióját Ferenc pápa azon elképzelésének, hogy milyennek kell lennie az Egyháznak: „a szinodális Egyház, az Egyház, amely ’együtt jár’.” (42. pont) Ez egy új, a párbeszédre és a szinodalitásra épülő egyház.

A központi gondolat XIV. Leó kijelentése: „Én is megerősítettem, hogy az egyház ’nem tart igényt az igazság monopóliumára’,[3] mert az igazság nem védendő terület, hanem megosztandó kincs.” (25. pont)

Az, hogy az Egyház nem rendelkezik „az igazság monopóliumával”, egyenlő azzal, hogy Urunk akaratából nem ő a kinyilatkoztatott igazság birtokosa, mint az apostoli Egyház, az apostolok utódja:

„Jézus odament hozzájuk, és így szólt: Minden hatalom adatott nekem a mennyben és a földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványokká minden népet, kereszteljetek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Tanítsátok meg őket betartani mindazt, amit parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig.” (Mt 28,18–20.)

Jézus pedig ezt is mondta:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6)

Ezért az Egyház a kinyilatkoztatott igazság őrzője, nem valami monopolisztikus rendszer révén, hanem Jézus Krisztus saját akaratából.

Éppen ezért Szent Pál így tanította Szent Timóteust: „Isten háza, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és alapja.” (1 Tim. 3:15)

Ezt az igazságot, amit az Egyház mindig is őrzött, számtalan alkalommal tanították, például XIII. Leó pápa Satis Cognitum – Az Egyház egységéről című enciklikájában (1896):

„Jézus Krisztus valójában nem azért alapított egyházat, hogy több, természetükben hasonló, de önmagukban elkülönülő közösséget fogjon össze, melyekből hiányoznak azok a kötelékek, amelyek az egyházat egyedülállóvá és oszthatatlanná teszik, ahogyan azt hitvallásunkban is kijelentjük: ’Hiszek az egy egyházban.’”[4]

A szegények által „evangelizált” Egyház

Abból a feltevésből kiindulva, hogy az Egyháznak „nincs monopóliuma az igazságra”, az MH nem az igazság tanítójaként ábrázolja az Egyházat, amely tanítja az embereket, hanem éppen ellenkezőleg, olyan intézményként, amely tőlük tanul, és mindenekelőtt a „marginalizáltaktól”. Így látja a MH – Ferenc nyomdokaiba lépve – a szegényeket:

„Ferenc ragaszkodása a szinodális Egyházhoz, egy olyan Egyházhoz, amely ’együtt jár’, amely az evangélium fényében igyekszik értelmezni a korszak jeleit, és megengedi, hogy a szegények evangelizálják, akikkel közös történelmet oszt meg, szintén ebbe a perspektívába illeszkedik.” (42. pont)

Társadalmi tanításában az Egyháznak el kell ismernie, hogy a társadalmi-gazdasági válságnak ökológiai dimenziója is van, és hogy „a föld kiáltása és a szegények kiáltása” nem választható szét:

„A Laudato Si’ című enciklikában Ferenc pápa elsőként foglalkozott szisztematikusan és jelentősen a környezeti válsággal egy társadalmi enciklikában, rámutatva, hogy ez nem elszigetelt kérdés, hanem a kortárs társadalmi-gazdasági válság ökológiai aspektusa. Az integrális ökológiára vonatkozó javaslata egyesítette közös otthonunk gondozását a szegények iránti előnyben részesítéssel, és határozottan kijelentette, hogy ’a föld kiáltása és a szegények kiáltása’ … nem választható szét.” (43. sz.)

A „a föld kiáltása és a szegények kiáltása” kifejezés, amely a Laudato Si-ből (866. sz.) származik, a felszabadítási teológiára jellemző. Megjelenik például Leonardo Boff, egykori ferences szerzetes és e mozgalom egyik vezetőjének 1995-ös könyvének címében: Ökológia, a föld kiáltása, a szegények kiáltása.[5]

A „föld kiáltása” kifejezés használata vagy a metafora visszaélése, vagy olyan ökológiai panteizmus kifejezése, amely a Földet élő lénynek tekinti, összhangban a Pachamama, azaz a Föld Anya imádatával.

„Strukturális bűn”

Egy olyan korszakban, amely elvesztette a bűn, mint Isten ellen elkövetett vétség fogalmát, az MH csak három helyen utal a bűnre: ezek közül kettő (36., 79. sz.) a „bűn struktúráiról” szól; egy másik pedig a Végtelen méltóságról szóló nyilatkozatra (2024. április 2., 7. sz.) hivatkozik, és kijelenti, hogy „semmi bűn, kudarc, megaláztatás vagy kirekesztés nem csökkentheti az emberi élet mély értékét, amelyet Isten akart és teremtett” (52. sz.).

Az első két utalás nem foglalkozik a személyes bűnnel, amely Isten ellen elkövetett vétket jelent; a harmadik látszólag a személyes bűnre utal, de egyértelművé teszi, hogy az nem „befolyásolhatja az emberi élet mély értékét”. Ezért a személyes bűnnek nincs hatása a bűnös erkölcsi és lelki életére. Ez összhangban áll az enciklika fő témájával, miszerint a bűn a társadalmi-politikai struktúrákban rejlik, melyeket a „bűn struktúráiként” írnak le.

„A bűn struktúrái”

Az MH szerint a „bűn struktúrái” „olyan struktúrákból, mechanizmusokból, valamint gazdasági és kulturális rendszerekből állnak, melyek szinte automatikusan egyenlőtlenséget eredményeznek” (79. sz.), ami a szegények „marginalizálódásához” és „kirekesztéséhez” vezet.

Az MH szerint a szegények létezése nem a legkülönbözőbb körülményeknek – köztük egészségügyi problémáknak, készségek vagy lehetőségek hiányának, atavizmusnak és sok másnak – köszönhető, hanem inkább annak, hogy őket „elnyomják”, „marginalizálják” és „kizárják”. Ez tükrözi a latin-amerikai felszabadítási teológia által vallott marxista nézőpontot.[6]

Ezért a „bűn struktúrái” azokra a társadalmi-gazdasági rendszerekre utalnak, amelyek felelősek ezért a helyzetért – vagyis a felszabadítási teológia szerint a kapitalizmusra. Ezzel szemben a felszabadítási teológia a szocialista államokat a szegények paradicsomának tekinti annak ellenére, hogy olyan országokban, mint Kuba, nyomor uralkodik. Meg kell jegyezni, hogy az MH nem tesz említést a szocializmusról, bár a kapitalizmus iránti ellenségessége félreérthetetlen.

Néhány idézet az MH-ból:

„[A]hol az embereket marginalizálják, ott az evangéliumnak ítéletet kell mondania azokról a gazdasági és politikai struktúrákról, amelyek – amint II. János Pál később emlékeztetett bennünket – a valódi ’bűn struktúráivá’ válhatnak.” (36. sz.)

A szegények a kirekesztettek: „[A] gazdag országokban újfajta szegénység jelent meg, valamint soha nem látott formái a kirekesztésnek (40. sz.). Emellett a szegénységet a rabszolgaság új formájának tekintik: „[Egy] Egyház, amely képes meghallgatni a szegények, a migránsok és az új rabszolgasági formák áldozatainak kiáltását.” (42. pont)

Egyes nők „kétszeresen szegények”, mert erőszaknak és „kirekesztésnek” vannak kitéve:„ Tény, hogy „kétszeresen szegények azok a nők, akik kirekesztés, bántalmazás és erőszak helyzetét kénytelenek elviselni, mivel gyakran kevésbé képesek megvédeni jogaikat.” (57. pont)

MH ellenzi a kapitalizmust

A kommentátorok rámutattak a dokumentum kapitalista rendszer iránti ellenszenvére és a szocializmus vagy a szociáldemokrácia iránti nyílt szimpátiájára.

Még egy olyan liberális gondolkodó is, mint James Martin atya, S.J., szimpatikusan írja:

„XIV. Leó pápa kiváló új enciklikája, a »Magnifica Humanitas«, a kapitalizmus legmeggyőzőbb katolikus kritikája, amit valaha olvastam. XIV. Leó pápa ezt biztos, ügyes és világos ecsetvonásokkal teszi.”[7]

Gerald Murray kánonjogász atya azonban, aki Martin atyával ellentétes álláspontot képvisel, az MH-t nemcsak antikapitalistának, hanem kifejezetten szocialistának is tekinti.

„[Az] itt közvetített világnézet, és általában az a benyomásom, hogy amit kapok, azt Bob [Robert Royal] ’puha szocializmusnak’ nevezte. Van egy kimondatlan, alapvető gondolat, miszerint a kormányzati felsőbbrendűséggel rendelkező, szabályozott gazdaság az egyetlen eszköz a társadalmi harmónia és a béke megteremtésére.”[8]

A „jogszerű háború” elmélet „mára elavult”?

Talán az MH egyik leginkább meglepetést és zavart keltő kijelentése az volt, hogy a klasszikus igazságos háború elmélete „mára elavult”:

„Ma, minden eddiginél inkább, a szigorú értelemben vett önvédelmi jog sérelme nélkül fontos újra megerősíteni, hogy a „igazságos háború” elmélet, amelyet túlságosan gyakran használtak bármilyen háború igazolására, mára elavult.” (192. sz.)

Mit jelent valójában az a kifejezés, hogy „az ’igazságos háború’ elmélet… mára elavult”? Gerald Murray kánonjogász atya így kommentálja:

„De mit jelent ez [az elavulás] az erkölcsi szférában? Egy erkölcsi állítás igazsága nem attól függ, hogy a naptári év melyik napján fogalmazták meg. Tudják, ez a természetjogból és a kinyilatkoztatásból levezetett elv. És tudják, ez nem egy elvont elmélet.

„Így élnek az emberek. Azt mondani, hogy elavult, sajnos egy körmönfont módja annak, hogy azt mondjuk: rossz. Tudják, az igazságos háború elmélet rossz. Miért? Mert az emberek háborúk vívására használják.

„Nos, tudják, minden háborúnak van jó és rossz oldala. A rossz oldala az az ember, aki betör az országukba. Putyin betört Ukrajnába. Ez rossz.

Az ukránok visszavágtak, és megvédik a nemzetüket. Ez jó.” [9]

Azt mondani, hogy az igazságos háború elmélet elavult, csak akkor értelmezhető, ha elfogadjuk azt a historikus, evolucionista nézetet, miszerint az igazság a történelem folyásával és a kulturális változásokkal együtt változik. Erre utal az MH, és ezt egyértelműen védte a Szinódus 9. számú előzetes dokumentuma is.[10]

A igazságos háborúról szóló hagyományos tanítás

Az igazságos háború tanítása Hippói Szent Ágostontól (354–430) származik, aki az evangéliumokra és a természetjogra alapozta azt. Ezt továbbfejlesztette az „Angyali Doktor” néven ismert Aquinói Szent Tamás (1225–1274), Clairvaux-i Szent Bernát (1090–1153), valamint az ellenreformáció kiemelkedő teológusai (16.–17. század), különösen Francisco de Vitoria, O.P. (1485–1546), Francisco Suárez, S.J. (1548–1617) és Szent Róbert Bellarmin, S.J. (1542–1621) . A Magisztérium hivatalos dokumentumok és a valós helyzetekre való gyakorlati alkalmazások révén elfogadta és népszerűsítette ezt az elméletet.[11]

Bármennyire is megváltoztak a körülmények, és a fegyverek egyre növekvő pusztító ereje ellenére is az igazságos háború elméletének alapelvei továbbra is érvényesek, és nem lehet eltekinteni tőlük. Ezeket megfelelő óvatossággal, de reálisan kell alkalmazni, ahogyan XII. Pius pápa ezt 1953-as üzenetében kifejti:

„A nemzetek közösségének számolnia kell a lelkiismeret nélküli bűnözőkkel. Ezek nem riadnak vissza attól, hogy totális háborút robbantsanak ki ambiciózus terveik megvalósítása érdekében. Ezért, ha más nemzetek meg akarják védeni polgáraik életét és vagyonát, és meg akarják fékezni a nemzetközi bűnözőket, fel kell készülniük arra a napra, amikor meg kell védeniük magukat. Ezt a védekezési jogot még ma sem lehet megtagadni egyetlen államtól sem.” ^[12]

A természetes javak – mind az anyagi, mind az erkölcsi javak – mellett egyes természetfeletti javak, mint például a hit, többet érnek, mint maga az élet.

Ezért amikor az ember legfőbb természetfeletti célja forog kockán, az emberi élet védelme nem helyezhető e legfőbb jó fölé. Júdás Makkabeus híres mondatában így fogalmazta meg ezt az igazságot: „Jobb nekünk a csatában meghalni, mint szemtanúi lenni nemzetünk és szentélyünk pusztulásának” (1 Makk 3:59). Az Isteni Megváltó is határozott volt: „Mert mi haszna van az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkét elveszíti? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért?” (Mk 8,36–37).

Az MH inkább a humanizmusra összpontosít, mint az ember örök és természetfeletti céljára. Az enciklika olyan elméletek, tények, megjegyzések, értelmezések és idézetek keveréke, hogy úgy tűnik, mintha egy heterogén, rosszul összehangolt szellemírókból álló csoport munkája lenne, amelyből hiányzik a gondos összehangolás és szerkesztés.

Számtalan bekezdése és végtelen idézetei közül egyik sem mutat aggodalmat Isten dicsőségéért és a lelkek üdvösségéért, Krisztus Egyházának legfőbb céljáért, amelynek a pápa a földi helytartója.

Első megjelenés: TFP.org

Forrás angol nyelven

---

[1] Roberto de Mattei, „Magnifica humanitas”: Az alapvető metafizikai probléma, 2026. június 1. (Saját fordításunk az eredeti olasz szövegből. A kiemelés tőlünk származik).

[2] Stefano Fontana, „Magnifica humanitas, ezerféle értelmezés és egy nyelvi probléma.” A https://lanuovabq.it/it/magnifica-humanitas-mille-letture-e-un-problema-di-linguaggio oldalon (Fordításunk az eredeti olasz szövegből. A kiemeléseket mi tettük hozzá).

[3] Beszéd a „Centesimus Annus Pro Pontifice” Alapítvány tagjaihoz (2025. május 17.): AAS 117 (2025), 696.

[4] XIII. Leó, Satis Cognitum enciklika – Az Egyház egységéről (1896). Lásd: https://www.vatican.va/content/leo-xiii/en/encyclicals/documents/hf_l-xiii_enc_29061896_satis-cognitum.html, 4. pont.

[5] Leonardo Boff, Dignitas Terrae – Ökológia, a Föld kiáltása, a szegények kiáltása (Editora Atica, São Paulo: 1995).

[6] Vö. Luiz Sérgio Solimeo, „Felszabadítási teológia: a felforgatás eszköze”, 2012. július 26. Lásd: https://www.tfp.org/liberation-theology-a-tool-of-subversion/ és Luiz Sérgio Solimeo, „A felszabadítási teológia »rehabilitációja«?”, 2013. szeptember 10. Lásd: https://www.tfp.org/rehabilitation-of-liberation-theology/

[7] James Martin, S.J., „Egy kapitalista (pap) elolvassa a »Magnifica Humanitas«-t”, az America című lapban, 2026. május 25.,https://www.americamagazine.org/faith-and-reason/2026/05/25/a-capitalist-priest-reads-magnifica-humanitas/

[8] Gerald Murray atya I. Leó pápa első enciklikájáról | Prayerful Posse, átírás, 0:35–52 másodperc https://www.youtube.com/watch?v=hxoyCG2tGxE

[9] Raymond Arroyo: Elavult-e az igazságos háború elmélete? I. Leó pápa első enciklikája | Prayerful Posse videó, https://www.youtube.com/watch?v=e7uKRsRkV1o6/10/2026

[10] Luiz Sérgio Solimeo, „A szinodalitásról szóló szinódus 9. tanulmányozócsoportjának jelentése támogatja a homoszexuális bűnt”, 2026. június 6. https://www.tfp.org/the-synod-on-synodalitys-study-group-9-report-favors-homosexual-sin/

[11] Lásd: Augustinus levele Marcellinushoz, III. fejezet, 15. pont; T. Ortolan, Guerre, Dictionnaire de Théologie Catholique, Párizs, Letouzé et Ané: 1947, hatodik kötet, 2. rész, 1899–1959. oszlopok); Macksey, Charles. „War.” The Catholic Encyclopedia. 15. kötet. New York: Robert Appleton Company, 1912. https://www.newadvent.org/cathen/15546c.htm. Heinrich A. Rommen, LL.D, The State in Catholic Thought – A Treatise in Political Philosophy (Herder, St. Louis, 1945).

[12] XII. Pius pápa, „Per il VI Congresso Internazionale di Diritto Penale,” in Discorsi e Radiomessaggi, XV. kötet, 1969, 340 (a francia eredetiből készült saját fordításunk és kiemelésünk).

Létrehozva 2026. november 7.