E cikk írásának idején Assisiben éppen II. János Pál assisi találkozóinak 40. évfordulóját ünneplő rendezvény zajlik. Az Unarmed and Disarming Peace (Fegyvertelen és leszerelő béke) címet viselő háromnapos rendezvény október 25-től 27-ig tart, és eredetileg Leo pápa látogatásával is számoltak, ám ő a közelmúltbeli műtétje miatt az utolsó pillanatban lemondta a részvételt.

A rendezvényt a Szent Egyed Közösség szervezi, amely arról ismert, hogy elkötelezett az „assisi szellem” terjesztése mellett Európában és másutt is. A 2026-os assisi találkozón 53 országból érkező, különböző vallások és kultúrák 384 képviselője vesz részt, a megvitatandó témák között pedig szerepelnek a „konfliktusok, a leszerelés, a migráció, a szegénység, a fiatalok, valamint a vallások szerepe a békeépítésben”.

Az esemény időzítése különösen figyelemre méltó, mivel október 25. a tradicionális naptár szerint Krisztus Király ünnepe volt. Ezt az ünnepet Krisztus Király földi uralkodásának előmozdítására kell szentelni, ami a béke megteremtésének egyetlen biztos módja.

Ehelyett a Vatikán egy bábeli sokszínűségű társaságot fogad, akik közül sokan nem ismerik el Jézus Krisztust Istenként, nemhogy minden nemzetek Királyaként. Ez a kaotikus kísérlet a világbéke elérésére, amely „a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel” (Ef 5,11) való társuláson alapul, ezért kudarcra van ítélve.

„Lelkileg egyesüljünk”

Október 25-i Angelus beszédében (10 perc 12 másodperc) Leo pápa utalt az assisi találkozóra, és arra kérte a hívőket, hogy „lélekben egyesüljenek az Assisiban találkozó egyházak képviselőivel és vallási vezetőivel”, hozzátéve: „Az Úr adjon ihletet a párbeszéd és a béke melletti döntésekhez.”

Isten azonban soha nem válaszolna egy ilyen imára. A Szentírás egyértelmű: „Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket” (2Kor 6,17).

Hasonlóképpen, amikor a nem hívőkkel való imádkozásról van szó, nincs mit megfontolni; a tanítás egyértelmű. Szent Pál intése olyan, mintha az apostol ma is jelen lenne, és az assisi találkozókat írná le:

Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? (2Kor 6,14–15).

A „Vatikán II. szelleme” nem más, mint „Assisi szelleme”

Aki tanulmányozza az olyan zsinati dokumentumokat, mint a Nostra Aetate és a Dignitatis Humanae, annak világos, hogy a II. Vatikáni Zsinat alátámasztja az assisi találkozókat és más szélsőséges ökumenikus kezdeményezéseket.

A Phoenix from the Ashes [A hamuból feltámadó főnix] című művében Henry Sire azt a súlyos felelősséget vizsgálja, amely II. János Pál pápát terheli a tévedés terjesztéséért az eredeti assisi találkozók összehívása miatt, megjegyezve, hogy maga a pápa használta a II. Vatikáni Zsinat tanításait eseményeinek igazolására. Sire ezt írja:

Ő, aki a zsinat minden ülésén részt vett, határozottan kijelentette, hogy az assisi találkozó a zsinat szellemének beteljesülése volt. Íme tehát, nem kisebb forrásból, mint egy pápa szavaiból.

A II. Vatikáni Zsinat üzenete az, hogy a katolikusoknak ösztönözniük kell a bálványimádást, és imáikban csatlakozniuk kell ahhoz. Ha ez igaz, akkor ez sokkal súlyosabb vád a Zsinat ellen, mint bármelyik, amit eddig megfogalmaztam.

A vallásszabadságról szóló nyilatkozatban[1] rejlő vallási szubjektivizmus az assisi találkozó szinkretizmusában hozza meg gyümölcsét. A vallás alapja nem Isten lesz, aki kinyilatkoztatja magát az embernek, hanem az ember vallási ösztöne, amely tapogatózva keresi a hitet, bármi is legyen annak tárgya.

Assisi romlott gyümölcsei

Nehéz alábecsülni az assisi találkozóknak az egyházra gyakorolt hatását; megerősítették azt az újszerű elképzelést, hogy az egyházon kívül is van üdvösség, ami az első parancsolat széleskörű megsértéséhez vezetett.

Ferenc pápa számos szélsőséges cselekedete, mint például a pogány Pachamama istennő imádása és az Abu Dhabi dokumentum aláírása 2019-ben – mely utóbbi megállapította, hogy „Isten akarja a vallások sokféleségét” –, visszavezethető II. János Pál cselekedeteire.

Épp ebben a hónapban kaptunk egy példát a milánói érsekségtől, ahol egy jelentés szerint online buddhista órákat kínálnak, hogy felkészítsék a fiatal katolikusokat a 2027-es Világifjúsági Napra. Sőt, ami még rosszabb, az olasz püspökök azt tanítják az iskolás gyerekeknek, hogy a Korán „Isten kinyilatkoztatott szava”.

Egy másik friss példa az Egyesült Királyságból származik, ahol ez a jelentés arról számol be, hogy George Jacob Koovakad bíboros október 20-án meglátogatta a londoni Potters Baron található dzsain templomot, ahol egy bálvány előtt részt vett egy „imádkozási rituálén”.

Ausztrália sem mentes a szinkretizmus példáitól, sőt a nyíltan pogány hatásoktól az egyházon belül. Tavaly Victoria államban Shane McKinley püspök engedélyezte, hogy egy okkult ihletésű műalkotást helyezzenek el a székesegyházában.

A buddhista bálványt idéző, visszataszító alakból öt „láng” tört elő, melyek szinte gúnyolták Krisztus öt sebét.

Szükségállapot

II. János Pál eredeti, 1986-os assisi találkozóját már régóta hozták fel bizonyítékként arra a szükségállapotra, amely két évvel később Lefebvre érsek tiltott püspökszenteléseihez vezetett.

Az érsek valóban egyszer felvetette a kérdést, hogy az Egyház továbbra is „katolikusnak” nevezhető-e, ha támogat egy olyan eseményt, mint az assisi találkozók. A számos nyilvánvaló szentségtörés miatt az eredeti esemény minden olyan katolikus számára borzalmas volt, akik még megőrizték a tradíciók iránti tisztelet látszatát.

A visszaélések közül a legbotrányosabb az volt, hogy egy Buddha-szobrot helyeztek el a szentélyben. Oddi bíboros így mesélte el:

Azon a napon Assisibe utaztam a Szent Ferenc-bazilika pápai legátusaként, és néhány imádkozóhelyen valódi szentségtöréseket láttam. Láttam, ahogy buddhisták táncoltak az oltár körül, amelyre Krisztus helyett Buddhát tettek, és tömjént égettek Buddhának, valamint imádták azt.

Egy bencés tiltakozott – a rendőrség kiutasította. Én nem tiltakoztam, de a szívem felháborodott. A szertartáson részt vevő katolikusok arcán nyilvánvaló volt a zavar. Arra gondoltam: ha ebben a pillanatban a buddhisták Buddhának szentelt kenyeret osztanának szét, ezek az emberek képesek lennének elfogadni azt, hogy megegyék, talán még nagyobb odaadással, mint amikor a (Novus Ordo) szentostyát veszik magukhoz.

Az a tendencia, hogy papokat és laikusokat üldöznek az Egyház védelme miatt, nem csökkent, hanem inkább felgyorsult az elmúlt negyven év során. A tradicionális  katolikusokat ma már rutinszerűen kitiltják a zarándokhelyekről, míg a szodomitákat és a pogányokat szívesen fogadják.

A „párbeszédre” és a „nyitottságra” épülő szinodális egyháznak, amely mindig kész imádkozni az eretnekekkel és a bálványimádókkal, továbbra is eltökélt szándéka, hogy bezárja kapuit mindazok előtt, akiknek egyetlen bűne az, hogy kitartanak az Egyetlen, Igaz Hit mellett.

Forrás angol nyelven

[1] Lásd FSSPX.news, Doktrinális kérdés: a vallásszabadság a II. Vatikáni Zsinat szerint

Létrehozva 2026. november 3.