Athanasius Schneider püspök a rózsafüzérről
Az Egyháznak és a világnak égető szüksége van a rózsafüzér csodáira.
Miután a keresztények serege 1571-ben Lepantónál csodás győzelmet aratott a hatalmas muszlim sereg felett, a velencei szenátorok így kiáltottak fel:
- „Nem a bátorság, nem a fegyverek, nem a seregek, hanem a Mi Asszonyunk Rózsafüzére hozta meg nekünk a győzelmet!”
A modern időkben maga a Boldogságos Szűz Mária különböző jelenéseiben – különösen Lourdes-ban és Fatimában – azt tanítja nekünk, hogy a rózsafüzér a leghatékonyabb, legkedvesebb és leghatalmasabb imádság, amelyet azt akarja, hogy használjunk korunk gonoszságai ellen. Valóban, a rózsafüzér a legalkalmasabb eszköz arra, hogy minden korosztály és foglalkozás embere győzedelmeskedjen minden lelki harcban.
Mint azt számos szent és pápa elbeszélte, egyetlen szív sem maradhat hűvös vagy közömbös, amikor Jézus Krisztusnak üdvözítő titkain meditál. A szent rózsafüzér imádkozása megnyugtatja a szorongó elmét, megvigasztalja a megterhelt szívet, és békét ad a nyugtalan léleknek. Ha a rózsafüzér titkairól meditálunk, a keresztények mennyei segítséget és hősies bátorságot kapnak. A rózsafüzérnek ereje van arra, hogy megváltoztassa a világot!
Montforti Szent Lajos, a szent rózsafüzér kiváló prédikátora, hangsúlyozta a hit gyakorlásának fontosságát a rózsafüzér imádkozásakor. Ezt írta:
- „A szent rózsafüzér Jézus és Mária számos titkát rejti magában, és mivel a hit az egyetlen kulcs, amely feltárja számunkra ezeket a titkokat, a rózsafüzért a Hiszekegy igen áhítatos elmondásával kell kezdenünk; és minél erősebb a hitünk, annál több érdemet szerez a rózsafüzérünk. Ennek a hitnek élénknek és szeretettől áthatottnak kell lennie; más szóval, a rózsafüzér helyes elmondásához szükséges, hogy Isten kegyelmében legyünk, vagy legalábbis arra törekedjünk. Ennek a hitnek erősnek és állhatatosnak kell lennie; vagyis az ember ne keresse a rózsafüzér mondása közben az érzéki áhítatot és a lelki vigasztalást; és ne adja fel azért, mert elméjét elárasztják a számtalan akaratlan elkalandozások, vagy mert a lélekben furcsa idegenkedést, a testben pedig szinte folyamatos és nyomasztó fáradtságot tapasztal. Sem érzésre, sem vigasztalásra, sem sóhajokra, sem elragadtatásokra, sem a képzelet folyamatos figyelmére nincs szükség; a hit és a jó szándék teljesen elegendő.”
A bejegyzés elolvasható itt.
Létrehozva 2026. november 5.