„Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. (Mk 3,14-15)
Tudtam, hogy boldognak kellene éreznem magamat. Annyi mindent felsorolhatnék, amiért hálás lehetek. Mi hát ez a csalódottság-érzés, ami őszinte perceimben ott hullámzott a felszín alatt? Elcsendesedtem, és elszomorodtam.
Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a poszt-keresztény, haladó szemléletű nyugati kultúra az inkluzivitással méri a jót és a rosszat, a helyeset és a helytelent, az elfogadhatót és az elfogadhatatlant. Az ölelés jó, a kirekesztés rossz, a befogadás erkölcsös, a határhúzás erkölcstelen, az igen helyes, a nem helytelen, a nyitottság erény, a zártság gyengeség.
Emlékszünk még a Pink Floyd 1979-es rockoperájára, amelyben a tanár intése és az édesanya féltése újabb és újabb téglák a böszme nagy falban, amely a szívünk és az életünk köré épül? A fal óta eltelt haladó évtizedek másról sem szóltak, mint a falak lebontásáról. A megálmodott új vízió inklúzív, éppen csak a falakat rekeszti ki az életünkből. A kereszténységből is, ha magát a kereszténységet nem tudja kirekeszteni.
„Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától, és a vele levő sokaságtól, mert aki velünk van, erősebb, mint ő. Vele húsból való kar van, velünk meg az Úr, a mi Istenünk, aki megsegít bennünket és részt vesz a harcainkban.” A nép rá is hagyatkozott Hiszkijának, Izrael királyának szavaira.” (2Krón 32,7-8)
Az erő vonzó tulajdonság. Erős akarat. Erős karok. Erős állkapocs. Erős érzelmek. Csodáljuk őket. Szeretjük azokat a filmeket, amelyekben erős hősök szerepelnek. Szívesen követjük erős atléták versenyét a tévében. Felnézünk az erős vezetőkre.
Az alábbiakban William Kilpatrick véleménycikkét közöljük rövidített és szerkesztett formában, amelynek eredetije a Crisis katolikus oldalon jelent meg.
Az eredeti cikk szerzője éveken át a Boston College tanára volt. Számos könyv szerzője, amelyek a kultúrák és vallások témáját dolgozzák fel; ilyen könyvei közé tartozik a „Why Johnny Can’t Tell Right From Wrong”, a „Christianity, Islam and Atheism: The Struggle for the Soul of the West” és a „The Politically Incorrect Guide to Jihad”. Kilpatrick katolikus oldalak vendégszerzője, a cikkei megjelentek már a Catholic World Report, a National Catholic Register, az Aleteia, és a First Things oldalakon is.
Pál Ferenc, római katolikus pap, mentálhigiénés szakember az InfoRádió Aréna című műsorában.
Döntöttél már valaha úgy, hogy nem próbálsz ki dolgokat a hibázástól való félelemből? Esetleg ez egy nagyobb felelősséggel járó karrierlehetőség volt, vagy egy önfejlesztő programban való részvétel? Be kell vallanom, nekem már többször volt hasonlóban részem. Ez ironikus, hiszen, ha úgy döntünk, hogy nem próbálunk ki valamit, azt 100 százalékos bizonyossággal nem is tesszük meg.
Athanasius Schneider püspök előadása az április 7-i római konferencián
Az alábbiakban a teljes leiratát közöljük Athanasius Schneider püspök előadásának, amelyet április 7-én Rómában tartott a „Katolikus Egyház: Merre tartasz?” című konferencián.
„Mivel pedig a föléledõ keresztény szellemnek eredeti hatalma minden hely és kor sebeire alkalmas gyógyír, nincs kétség benne, hogy Szent Ferenc intézményéi korunknak is nagy hasznára válnának – annál is inkább, mert korunk több tekintetben hasonlít a XII. századhoz.
Tematizálás – .Kedves Testvéreim és Nővéreim az Úr Jézus Krisztusban! A mi életutunkon járva, találkozhatunk Jézussal. Azért találkozhatunk Vele, mert ő is járta ezt az életutat. Ő azon is van, hogy találkozhassunk Vele, hiszen azért jött a földre, s nem azért, hogy magányos túrista legyen az életúton. Ma Mária Magdolna és Jézus különös találkozója alapján lebonthatjuk apró lépésekre, mondhatnám – lélektani lépésekre – az Úrral való találkozásnak ezt a különlegeségét. Mária Magdolna kimegy a sírhoz, kesereg, találkozik is Jézussal, de nem ismeri fel, mert kertésznek véli.
Az előző bejegyzéseinkben tematikus összefoglalókat közöltünk csak Raymond Burke bíboros legújabb interjújából, amely április 5-én jelent meg a La Nuova Bussola Quotidiana katolikus híroldalon. Az alábbiakban most teljes terjedelmében is közöljük az interjú szövegét.
Miért gyűlölik Jézus híveit manapság olyan nagyon? Mindenekelőtt azért, mert hozzá tartoznak, a Legmegvetettebbhez, akinek Anyja karjaiban már csecsemőként menekülnie kellett, akit gyermek évei óta üldöztek – míg végül keresztre nem feszítették. A Jézus iránt érzett szeretet hajtja a hozzá hűségeseket arra, hogy az Ő nyomdokain járjanak, és életvitelükben annyira mások legyenek, mint korunkban bárki más. Megingathatatlanul tartják magukat Isten parancsaihoz, és nem tagadják meg Jézusban való hitüket. Ez formálja életüket és viselkedésüket.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim! A januári életigénkben Isten akaratának kifürkészéséről, felismeréséről s annak megtételéről elmélkedtünk. Átgondoltuk aprólékos gonddal, a végrehajtás részleteiben nélkülözhetetlen engedelmességet, alázatot, állhatatosságot, vagyis a szeretetben való cselekvés belső rendjét.
Ez az ismeretanyag annyira fontos lelki életünk, üdvösségünk számára, hogy nagyon is érdemesnek tartom tovább göngyölíteni ezt a fonalat. – Nagyszerű dolog, ha felismerem, sőt, ha meg is teszem Isten akaratát, de a kibontakozást csak akkor érem el, ha tartósan végig járom az Isteni Akarat útját – lehetőleg minél kevesebb kitérővel. A szülő is örül, ha látja gyermekének első – talán botladozó – lépéseit, de ettől fogva már egész életén át tudnia kell járni, méghozzá ballépés nélkül.
Dr.Beer Miklós váci megyéspüspök – Nagyboldogasszony Székesegyház, Kaposvár, 2017. április 7.
Akik hisznek abban, hogy Szentírás Isten szava és az utolsó betűig igaz, tudják, hogy Jézus miért jött a földre: szolgálni, feláldozni magát, győzelmet aratni a gonosz felett és reménységet adni az embereknek. Szolgálatáról így szólt: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk evangéliuma 10,45)