1933-ban, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök mondta első beiktató beszédében: „Nincs mitől félnünk csak a félelemtől.” Ha akkoriban éltem volna, talán megkísértett volna, hogy azt válaszoljam: „Ó igen, könnyű azt mondani!” Rooseveltnek azonban igaza volt abban, hogy a félelem egy erős, lebénító érzelem, amely megakadályozhat egy ígéretes lehetőség kiaknázásában vagy akár annak megkísérlésében.

David Sanford barátom írt le öt félelmet, amelyek megfigyelése szerint a szakembereket gyötri:

• Felelem a csendességtől (időt szánni elmélkedésre, kreatívan gondolkodni, átgondolni és tervezni a jövőt).

• Félelem a gondolataink megosztásától (ötletmorzsák vagy kezdeti vázlatok bemutatása másoknak, hogy fontolóra vegyék és kritizálják).

• Félelem az értékesítéstől (bevezetni kidolgozott elgondolást, terméket, tervet, előterjesztést vagy javaslatot).

• Félelem a visszautasítástól és kudarctól (aggódni attól, amit mások mondanak rólunk).
• Félelem a sikertől (még többet várnak tőlünk, ha sikeresek vagyunk).

Gyakorlatilag mindegyikünk legalább három félelmet felismer magában vagy esetleg az összeset. Nekem több is ismerős. Nem szívesen szakítom meg a munkát, hogy töprengjek, tervezgessek. „Alkotnom kell és nem gondolkodni!” Azonban, ha nem szüneteltetjük eszeveszett tevékenységünket egy kis időre, hogyan tudjuk eldönteni, hogy amit teszünk az helyes illetve jól is hajtjuk végre?

Soha nem tartozott az erősségeim közé az értékesítés, erre korán, még a főiskolai éveim alatt rájöttem. Gyakorlatilag úgy éreztem, miközben az embereket megpróbáltam egy termék megvásárlására rávenni, mintha pisztolyt szorítanék a fejükhöz. És úgy gondolom, hogy mindannyiunk életében vannak időszakok, mikor megtorpanunk azon rágódva, hogy „Mi lesz, ha elbukom – annak ellenére, hogy megpróbáltam és a legjobbat nyújtottam?”

Esetenként még ma is, a karrierem csúcsán is, vesződöm ezekkel a félelmekkel. Ilyenkor mindig emlékeztetem magam azokra az igazságokra, hogy „Ha meg sem próbálom, a bukás biztos.” Vagy felidézem az aranyszabályt: „Úgy adj el, ahogy neked szeretnéd, hogy eladjanak!”

Azonban szerintem a félelem leigázása nem agyafúrt szlogenekben rejlik, hanem az Istenbe, Isten bölcsességébe és vezetésébe vetett bizalomban. Összegyűjtöttem néhány igeszakaszt, amelyeket hasznosnak találtam.

Hinni Isten jelenlétében. Mikor elcsüggedünk vagy félelem igazgat, a tudat, hogy Isten velünk van, bizakodást és reményt ébreszt a nehézségek között. „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás próféta könyve 41,10)

Hit Isten szeretetében. Isten gyermekeiként hisszük, hogy Isten mindenható Úr – ismeri a körülményeinket és minden az uralma alá tartozik. Szóval bízhatunk abban, hogy minden a javunkra van. „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (János első levele 4.18) „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atya!”

(Pál levele a rómaiakhoz 8,15)

Bizalom, hogy Isten minden akadályt képes elhárítani. Mikor a problémáink úgy megnőnek, hogy teljesen elborítanak, akkor tudhatjuk, hogy Isten nagyobb a problémainknál. “Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Pál levele a rómaiakhoz 8,31)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2018. augusztus 28.