Templomodból Uram, mielőtt távozom,
Térdrehullva újra fohászkodom.
Buzgón esedezve arra kérlek Téged,
Áldd meg családunkat, és a távollévőket.
4. FEJEZET
AZ ÁLDOTT AZ ÖRÖKKÉ EMLÉKEZETES ENGEDELMESSÉG
1. Beszédünk fonalát folytatva mindjárt el is értünk a küzdőkhöz, Krisztus atlétáihoz. Hát igen, minden gyümölcsöt virág előz meg, minden engedelmességet vagy a testnek, vagy az akaratnak önkéntes száműzetése. Ezzel a két erénnyel mint arany szárnyakkal serényen száll fel a megszentelődött lélek az ég felé. Talán erről énekelte egy Lélektől ihletett férfi: „ki ad nekem szárnyat, mint a galambnak, hogy elrepüljek.” – a gyakorlat szárnyán, „és megnyugodjam” – az alázatos szemlélődés révén?
†379, emléknapja: január 2.
– Ha ellenszegülsz a császárnak, félned kell haragjától – mondta a követ. – Elkobozhatja vagyonodat. Száműzhet. Megkínoztathat. Ki is végeztethet.
– Mindez nem érint – felelte a püspök. – Vagyon? Nincs semmim. Száműzetés? Akárhova visznek, otthon leszek, mert Isten is ott lesz. Kínzás? Nem új ennek a rossz testnek. (Nagybeteg volt, súlyos görcsökkel.) Kivégzés? Örömmel megyek Istenhez. Mással nem tudsz fenyegetni?
A hit múltbeli jelene a beteljesedett jövőben. I looked out of my faith, and I knew I was going to
Nagy esemény volt, hogy ember járt a Holdon, de ennél nagyobb csoda az, hogy Isten járt a földön. Forrás
Útálom és arcába vágom:
Harminc év, vagy kétezer óta
undorító, őrült világ ez,
ez a farizeus Európa!
Kenyér helyett az éhezőt
csitítja szóval, hittel, éggel
maszatos lelkiismeretét
szívnyalogató versikékkel;
I. Krisztus követése
1. Nem haladhatunk addig előre a lelki életben, míg nem követjük Krisztust, ő az út, az igazság és az élet. Ő az a kapu, amelyen mindenkinek át kell mennie, aki meg akarja menteni lelkét. A komoly lelki ember nem fél Krisztus követésétől és nem akarja életét édességekben és kényelemben leélni.
2. Forró vággyal törekedjél arra, hogy minden cselekedetedben Krisztust kövesd. Igyekezzél minden tettedet úgy végezni, amint azt Krisztus végezte volna.
Az ünnepek alkalmasak arra, hogy találkozzunk olyanokkal, akikkel ritkán találkozzunk, illetve olyanokkal, akikkel gyakran találkozunk azokkal most másként találkozzunk, megálljunk és találkozzunk magunkkal és a Teremtővel is. Ezek a találkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy értékeljük az elmúlt időszakot, a jövőbe tekintsünk (a következő ilyen találkozásainkra).
Mindezt érdemes úgy tennünk, hogy a pozitív dolgokra (is) fókuszáljunk. Ilyenkor én mindig visszagondolok arra is, amikor valami nagy bosszankodásra okot adó dolog történik, akkor a feleségem mondja, hogy na vajon erre 1 év múlva, vagy éppen év végén fogunk e gondolni. Hát most jövök rá, hogy már nem is emlékszem rá.
„Felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet
Minden év kezdetén számtalan jóslat lát napvilágot, ám hiteles próféciát egyedül a Szentírás ad. A 2017-es évre a következőket találjuk benne.
Ha január 1. és december 31. között születtél, vagyis Isten szeretetének jegyében, akkor életedben Isten kegyelmének hatása érvényesül: „megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára.” (Tit 2,11)
Az év utolsó estéjén oly sok mindenért szeretnék Uram neked hálát adni, ami kaptam tőled az egész év folyamán. Köszönöm, hogy nem engedted el kezem, mindig a jó úton vezettél. Köszönöm neked az egész teremtett világot, melyet mindannyiunk javára alkottál. Hálát adok, hogy a világ ezernyi jelében felismerlek téged.
2001-ben, a Silos-i bencés monostor apátjával készült egy interjú, akinek a könyve akkoriban jelent meg és nagy visszhangot kapott. Feltették neki azt a kérdést, ami sok világi emberben felötlik: mi értelme van a kontemplatív életnek, az egész napos imának? Mi haszna van? Akkor nagyon megérintett az apát válasza, mert kimondott egy igazságot, ami bennem volt, csak nem tudtam megfogalmazni: a legszebb dolog a világon énekelni állandóan Istennek arról, hogy Ő milyen gyönyörű. De még sok évnek el kellett telnie ahhoz, hogy magam is megtapasztaljam ezt az igazságot.
Mindig előfordul az, hogy valaki azzal dicsekszik: „Egy teljesen új elképzelésem van.” Erre háromféleképpen lehet válaszolni. Először is mondhatjuk: „Akkor becsüld meg, mert különös, hogy ötleted támadt.” A második: „Ez csak a kezdők szerencséje.” A harmadik és a legmegfelelőbb válasz az, hogy „Keresd ki inkább, hogy az ősök, mit gondoltak erről.” Nagyon sokszor azért nevezünk valamit modernnek, mert nem ismerjük a régit. A legtöbb „modern” elképzelés régi tévedés, amelynek új címkével látnak el. A múltnak többel tartozunk, mint azt általában gondoljuk. Az ősi civilizációk vizei állandóan mossák jelen korunk partjait.
Karácsony titka számomra ebben a néhány szóban sűrűsödik össze: test, amely adatik.
Karácsony nem más, mint Isten ajándékozó jósága. Isten hússá lesz, testté lesz és testét adja, kiszolgáltatja magát és rábízza testét Mária karjaira. Majd később ugyanezt a szót használja a sugalmazott szerző, amikor a passióban arról beszél, hogy Jézus teste a gonoszok kezére adatik, akiknek kiszolgáltatja szent testét a szenvedésre az Isten Fia. És minden szentmisében ezt imádkozom, hogy ez az Ő teste, amely értünk adatik és Isten Fia kiszolgáltatja testét az eucharisztiában, rábízva magát a pap karjaira, hogy testét ossza meg a megszentelődésre váró nyomorultakkal.