Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra (16)

Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra (16)

16. FEJEZET

A KAPZSISÁG, ILLETVE A SZEGÉNYSÉG

       1. A tudós tanítók közül sokan az előbb tárgyalt zsarnok után szokták beiktatni a kapzsiságnak ezt az ezerfejű démonát. Hogy tehát mi, tudatlanok, a tudósok rendszerét meg ne változtassuk, ugyanezt a határozott szabályt követtük. Ezért, ha úgy tetszik, tárgyaljunk először egy kicsit a betegségről, aztán pedig röviden az egészséges állapotról.

       2. A kapzsiság bálványimádás. A hitetlenség leánya. Betegségeket hoz fel ürügyül, idő előtt öregkort emleget, aszályt jósol, éhínség híresztelője.

       3. A kapzsi az evangéliumok kigúnyolója, tudatos törvényszegő. Hiszen aki a szeretetre eljutott, az már szét is osztotta vagyonát. Aki meg azt állítja, hogy egyszerre pénze is van, meg szeretete is, csak áltatja magát.

       4. Aki magán bánkódik, még a testét is megtagadja, hiszen ha a helyzet úgy kívánja, még ezt sem kíméli.

       5. Ne mondd, hogy a szegények számára gyűjtesz, hisz az Isten országát két filléren vették meg.

       6. A vendégszerető és a kapzsi találkoztak, s az utóbbi azt állapította meg az előbbiről, hogy nincs józan ítélőképessége.

       7. Aki ezt a szenvedélyt legyőzi, az gátat vet az aggódásnak. Aki viszont hozzá kötötte magát, soha tisztán nem fog imádkozni.

       8. A kapzsiságra olykor az alamizsnálkodás adja az első ürügyet, de ennek vége a szegények iránti gyűlölet szokott lenni. Amíg gyűjtöget, úgy-ahogy irgalmas, de ha már megvan a pénz, összeszorítja a markát.

       9. Láttam anyagilag szegényeket, akik a lelki szegények közösségében meggazdagodtak, és elfelejtették korábbi ínségüket.

       10. A pénzsóvár szerzetes távol áll a fásultságtól, hiszen folyton az apostol mondásán jár az esze: „aki nem dolgozik, ne is egyék”, és ismét „Kezem munkájával láttam el magamat és társaimat.”

       11. A szegénység a gondok félretételét, aggódás nélküli életet jelent. Olyan, mint a szabad utas: bútól mentes, s ez biztosíték a parancsok megtartására.

       12. A szegény szerzetes a világ ura: gondját Istenre bízza, hitével pedig mindenkit szolgálatába állít. Embernek nem szól szükségéről, és amit juttatnak neki, mintegy az Úr kezéből fogadja. A szegény munkás a benső függetlenség gyermeke: amije van, úgy veszi, mintha nem volna, a világtól visszavonulva mindent szemétnek tekint. Ha tehát bármi miatt búsul, még nem szegény. A szegény ember imája tiszta, a kapzsi viszont anyagias elképzeléseihez igazodva imádkozik.

       13. Akik szerzetesi alárendeltségben élnek, távol állnak a kapzsiságtól, hiszen ha már testüket is odaadták, mi más még az övék? Az ilyenek egy hibába szoktak esni: könnyen költözködnek, legalábbis hajlamosak rá.

       14. Láttam olyan dús anyagi körülményeket, amelyek a helybenmaradásra késztették a szerzetest. Szerintem az ilyennél már az Úr kedvéért kóbor vándorok is boldogabbak.

       15. Aki már megízlelte, ami odafent van, az könnyen megveti, ami idelent beszerezhető. Aki viszont a föntit még nem ízlelte meg, annak a vagyonában telik öröme.

       16. Az oktalan szegény kétszer károsodik: a jelenvaló dolgoktól tartózkodik, s odaát elesik az eljövendőktől. Ne bizonyuljunk hát mi, szerzetesek a madaraknál hitetlenebbeknek, hisz azok nem aggodalmaskodnak, s nem is gyűjtenek!

       17. Nagy ember az, aki Istennek tetsző módon lemond a vagyonáról, ám aki önakaratáról mond le, az egyenesen szent. Az előbbi százszor annyit nyer vagy anyagiakban, vagy kegyelmi ajándékokban, az utóbbi pedig az örök életet fogja örökölni.

       18. Nincsen tenger hullám nélkül, kapzsi sincs harag és elkeseredés nélkül.

       19. Aki megveti az anyagiakat, megszabadul a peres ügyektől, a kapzsi viszont egyetlen tűért mindhalálig pereskedik.

       20. A szilárd hit gátat vet a gondnak, a halál gondolata pedig még a testet is megtagadja.

       21. Nyoma sem volt Jóbban kapzsiságnak. Ezért, noha kifosztották, zavartalan maradt.

       22. Azt mondják, és úgy is van, hogy a kapzsiság mindenféle rossznak a gyökere. Mert ez az, ami gyűlöletet, lopást, irigységet, válásokat, ellenségeskedést, zavargásokat, haragtartást, kegyetlenséget, sőt gyilkosságokat okoz.

       23. Egy kis tűzzel némelyek nagy erdőt égetnek le. Egyetlen erénnyel minden jelen és már említett szenvedélyt elkerülhetünk: benső függetlenségnek hívják. Isten tapasztalása, ízlelése szüli ezt, valamint a kimúlásunkat követő számadás gondolata.

       24. A figyelmes olvasó jól ismeri a minden rossz anyjáról szóló fejezetet. Ez a gonosz anya átkozott ivadékainak szüléséről szólva azt mondja, hogy az érzéketlenség köve, az ő második magzata. Ám a bálványimádás sokfejű kígyója megakadályozott abban, hogy azt a neki járó helyre osszam be. Ő ugyanis, nem tudom hogy s mint, a belátó atyáknál a nyolc bűn láncában a harmadik helyet kapta meg. Miután tehát az előbbin kellő módon túljutottunk, a továbbiakban az érzéketlenségről akarunk szólni, mivel ez a harmadik, jóllehet származás szerint a második. Azután pedig röviden tárgyalunk mind az alvásról, mind a virrasztásról, ugyancsak a gyerekes, pipogya gyávaságról: ezek ugyanis a kezdők bajai.

Aki ezt a díjat elnyeri, az anyagiaktól szabadon halad a menny felé.

Tizenhatodik viadal: aki megnyeri, vagy gátat vetett az aggodalomnak, vagy szeretetre tett szert.

Létrehozva 2017. május 13.