Gerhard Müller bíboros az Amoris Laetitiáról, a Hittani Kongregáció és a Kúria állapotáról
Edward Pentin, a National Catholic Register munkatársa szeptember 13-án készített nagyinterjút Gerhard Müller bíborossal, a Hittani Kongregáció júliusban leváltott prefektusával.
„Énokh az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte.” (Ter 5,24)
Van olyan szereplő a Bibliában, akinek a történetét különösen kedveled? Olyan, aki buzdít, kihívás elé állít, vagy élethelyzete hasonlít a tiedhez?
Talán Mózes a különleges vezetői képességei miatt? Vagy Eszter, az ellenállhatatlan királynő, aki gyönyörű, okos, és éles észjárása egy egész nép megmentésére szolgált? Talán Józsefet választod, elgondolván, mi mindenen ment keresztül, és sikerült mindig fent maradnia, eljutva egész a politikai hatalomig és a megbocsátásig? Csodálatos történetek mind, de én Énokhot választom.
Avagy tökéletes ember álomképe
„A lombik program körül kialakult párbeszéd során nem csak arról gondolkodom, hogy erkölcsös vagy sem, vagy mi lesz a létszámfeletti emberkékkel. Azt próbálom keresni, hogy mi lehet a gyökere a helyzetnek.” Alábbiakban Fülöp Ákos atya írását közöljük.
3. FEJEZET
Új életforma
„Vessétek tehát alá magatokat Istennek. Az ördögnek viszont álljatok ellen, akkor majd megfut előletek. Közeledjetek Istenhez, s Ő is közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,7-8)
Ha új szokásokat, új életformát akarunk kialakítani, akkor ismernünk kell valami más viselkedési formát ahhoz, hogy változtatni tudjunk. Íme, itt egy módszer és egy ima, ami segít, hogy a megbocsátást gyakorló élethez alkalmas viselkedési formákat kialakíthassuk!
A meg nem bocsátás a lélek AIDS-betegsége, a lelki immunrendszer teljes összeomlása. A meg nem bocsátás halálos méreg, amely megtámadja a lelket, az érzelmeinket, a pszichénket, a fizikai kondíciónkat. Ez a lelki betegség a pletyka és a bizalmas beszélgetések útján terjed, sok fájdalmat és sebet okozva. Mindenkit megfertőz, aki kapcsolatba kerül vele.
A keresztény gitáros énekek sokunkhoz közel állnak. Mégis gyakran azt vesszük észre, hogy valami hiányzik belőlük. Ez a „valami” a mélység. Persze az egész kicsiknek írt daloknak (pl. Kicsi vagyok én…) más a célja – és ez pedagógiailag így helyes. De a „felnőtt Isten gyermekek” elvárhatják azt joggal, hogy számukra megfelelő énekekkel dicsérhessék az Atyát.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Aki az Úr jelenlétében él, az igyekszik megélni mindenben a tökéletességet. Teszi ezt azért, mert életével meg akar felelni Neki. Másrészt szüntelenül figyel Rá, vonzódik utána, s mint eszményképét – utánozni akarja Őt.
Mivel Isten maga a Tökéletesség, ezért belészáll egy vonzódás: Mindent tökéletesen végiggondolni, eldönteni, szavakban kimondani és tettekben végrehajtani. Barátja az Isten, baráti a kapcsolata Vele, „viselkedését” követi. Ha Isten szent – márpedig az, akkor Ő is törekszik a szentségre. Ha Isten jóságos és irgalmas – márpedig az, akkor ő is törekszik a jóságra és irgalomra.
Kutatni Isten akaratát
A lelki hallgatás azt jelenti, hogy elsősorban Isten akaratát keressük – s csak aztán beszélünk. Ha először felteszem a kérdést, hogyan cselekedne Jézus Krisztus az én helyemben – és csak azután kezdek el tenni. Természetesen ismernem kell a Bibliát, ha figyelembe akarom venni Isten akaratát, és életemet Jézus tettei szerint akarom irányítani, ha választ akarok kapni kérdéseimre.
Olyan gyakran mondják: Nem lehet megismerni Isten akaratát. Isten hallgat Nem hallom őt. Hozzám Isten még sohasem beszélt. Eltekintve a szárazságoktól és elsötétedésektől, Isten akaratát, hangját mindig akkor hallom meg, ha a Bibliából felismerem akaratát A Bibliában Isten kinyilvánította akaratát. És mindig újra megmondja nekünk, hogy mit akar és mit nem akar tőlünk.
Egyre többen vannak – vagy csak az internetnek köszönhetően egyre több olyan alkotóról tudunk, akik a természetben meglévő alapanyagokat gondolnak
Ma, Istenem, meg akarom ismételni ígéretemet, amelyet a keresztségben fogadtam: ellene mondok az ördögnek, a világnak, az érzékiségnek, a pompának,
A kereszténység egyik időszerű üzenete ma is abban áll, hogy a természetet megkülönbözteti az istenitől, és visszahelyezi saját függő méltóságába. Ez a természettel való kapcsolatunkban a gyógyulás útja. „A Természeti Vallással szemben az az egyetlen ellenvetés” – írja Chesterton –, „hogy valahogyan mindig természetellenessé válik. Reggelente ártatlanságáért és kedvességéért szeretjük a természetet, este pedig, ha még mindig szeretjük, sötétségéért és kegyetlenségéért. Virradatkor tiszta vízben mosakodunk, miként a Bölcs Sztoikus Férfiú, s mégis, midőn a nap komoran alkonyul, bikák meleg vérében fürdőzünk, mint Julianusz Aposztata.” (Igazságot!, 109)
„Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.” (Mk 11,25)
A megbocsátás az élet sok területére kiterjed, sok szempontot magában foglal és sokféle jelentése is van. Minden ember másképpen látja. Megpróbáljuk ezt a sokféleséget néhány gondolattal megvilágítani. Ezért játsszunk most egy kis szójátékot. Az angol nyelvben a MEGBOCSÁTANI ige úgy hangzik, hogy: FORGIVE. Haladjunk végig ennek a szónak minden egyes betűjén, s reméljük, hogy sikerül így mélyebben megértenünk ennek a keresztény életben oly fontos fogalomnak a jelentését.
„Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.” (Zsolt 55,23)
Mikor két kislányt adoptáltunk Afrikából, tudtuk, nem lesz könnyű. De hogy mennyire nehéz, arról fogalmunk se volt.
Öttagú családunk (a férjem, három fiunk és én) tisztán hallottuk Isten szólítását. Legyen héttagú a családunk. Mikor pedig megláttuk a szemétkupacon álló két kis testvér képét, a szívünk jelezte, hogy ők a mi gyermekeink. Túlcsorduló örömmel hoztuk haza őket új otthonukba, s ez az öröm el is tartott – úgy egy hétig.
Dr. Fábry Kornél atya sorozata a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve