Február 28-án és március 1-jén Ferenc pápa hívására konferenciát tartottak a gyógyíthatatlan betegek ápolásáról a római Austinianum Intézetben, a Pápai Életvédő Akadémia szervezésében. A konferenciát megelőzően Vincenzo Paglia érsek adott interjút a Vatican Insidernek.

Nemzetközi konferenciát rendeztek a Vatikánban a palliatív ellátás témájában. A találkozón különböző vallások és kultúrák képviselői vettek részt, hogy együtt mélyítsék el a palliatív eljárás kapcsán felmerülő összetett és kényes témákat. Évente 20 millióan kérik, hogy legyenek segítségükre az életük utolsó napjaival való szembesülésben, ebből 313 ezren Olaszországban. A Szentszék történelmében először fordul elő, hogy ezzel a témával foglalkoztak – ez egyébként a társadalom folyamatos elöregedésével is összefügg. A bevezető előadást Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke, a magyar nyelven is olvasható Nővérünk, a halál – Az élet és a halál méltósága című könyv szerzője tartotta.

– Mi volt a legfőbb érv a találkozó összehívására?

– Elkerülhetetlen volt, hogy hozzászóljunk egy olyan témához, amely emberek egyre növekvő számát érinti szerte a világon. Meg kell találnunk azt a spiritualitást, amely az élet utolsó pillanataival való szembesülésben segítségünkre van.

– Az orvosok, akik Olaszország-szerte 225 aktív hospice szolgálatban közreműködnek, ezt mondják: „A legelső, amit a betegek kérnek tőlünk: doktor úr, próbálja meg csökkenteni a fájdalmaimat.” A morfiumnak köszönhetően ma már lehetséges, hogy a fájdalmakat enyhítsük. Egyetért Ön ezzel?

– A fájdalommal való harc valós tény. Nem szükséges szenvedést szenvedésre halmozni. Az Egyház ezt nem kéri, ugyanakkor nem felejti el azt sem, hogy a fájdalom egyetlen cseppje se hiábavaló.

– Az Egyház a múltban is mindig ilyen tudatosan állt hozzá ehhez a témához?

– Manapság ez a tudatosság még egyértelműbb.

– Képes az Egyház még többet tenni?

– Természetesen, a konferencia is ezt tanúsítja. Mindenki számára elérhetővé kell tennünk ezt a lehetőséget, elsősorban a legszegényebb országokban. Olaszországban egy elég jó törvény van érvényben ezzel kapcsolatban, de a statisztikák azt mutatják, hogy a népesség nagyobb része nem ismeri, nem tud róla. Kell, hogy többeket és még alaposabban tájékoztassunk.

– Hadd tegyem fel Önnek azt a kérdést, amellyel Italo Penco professzor, a Società Italiana di Cure Palliative (a palliatív ellátás olaszországi társasága) elnöke fordul a páciensek és a családtagok felé: „Amikor az élet végéhez közeledünk, szeretnénk néhány nappal tovább élni, vagy szeretnénk az utolsó napokban még intenzívebben élni?”

– A válasz erre a szeretet ereje, mely az élete utolsó szakaszában lévő beteg kísérésének perspektívájában foglal helyet. A betegnek arra van szüksége, hogy az orvosok, a kezelők, a családtagok és a számára kedves személyek jóvoltából szeretteinek közelsége és támogatása ölelje körül. Nem szabad, hogy magányos maradjon. A latin pallium szó kabátot jelent – amely eltakar, védelmez.

– Nem túl divatos ma a halálról beszélni, érsek úr. Elsősorban a mi nyugati társadalmunkban, manapság sok olyan mechanizmus működik, amely megpróbálja a halált eltávolítani, kiiktatni. Hogyan lehet képes az ember arra, hogy olyan illúziókba ringassa magát, hogy a halál elkerülhető?

– Gondoljunk csak bele, egy hiperindividualista és hiperkonzumista vízióban a halál gondolata a legnagyobb ellentmondás. Ha eltekintünk tőle, egy a piacnak köszönhető nárcizmus körül kezdünk ez keringeni. Ez a mai társadalom szomorú nárcizmusa. A halál az élet része, valódiságát el kell hogy fogadjuk, és meg kell hogy értsük. Szent Ferenc a halált nővérének nevezi.

– Értesítene minket, ha a Szentatya bármilyen üzenettel fordul az összegyűltekhez?

– Ezt az összejövetelt a Szentatya hívta össze. Azt hiszem, már ezzel igyekszik buzdítani a világ keresztény közösségeit, hogy megértsék a téma fontosságát és hogy észrevegyék, hogy egyre többeknek van szüksége ilyesfajta segítségre.

Az interjü elolvasható itt.

Létrehozva 2018. március 13.