KHM

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Én elmegyek szavazni

Szalai Ákos tegnapi posztjában kifejtette, hogy a politikai választásokon való részvétel nem elvárás.  Bár a megalapozott érvek alapján ez nem elvárás, én mégis részt fogok venni és megosztanám olvasóinkkal, hogy miért. Kicsit úgy érzem ezt az egész kérdést, mint az Anyaszentegyház öt parancsolata közül a harmadikat: „Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál!” Lehet, hogy nem elvárás, hogy évente többször is részt vegyünk az „Úr eucharisztikus közösségében”, mégis boldog a tudat, hogy részt vehetünk benne többször is. Nem kötelező szavazni, de az mégis nagyszerű dolog. Számomra mindig is megvan a boldog illúzió, hogy dönthetek, hozzászólhatok és ez jó. Erre kaptunk meghívást. 

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

A szentmise: dráma három felvonásban (2)

Felajánlod-e magad?

1. A felajánlás

Egy nagy hazafi mondta: kár, hogy csak egy élete van, amit feláldozhat a hazáért. Úgy értette, hogy nagyobb a szeretete, mint az áldozata; csak egyszer áldozhatja fel az életét, és ezt nem ismételheti meg. Krisztus Urunk élete nem ilyen. Bár csak egyszer adta oda, az odaadás örök: mindökké ismétlődik a szentmiseáldozatban.

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Mikor úgy érzed, nem vagy elég….

„De ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben teljesedik ki.” Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.” 2Kor 12,9 (SLT)

Mikor elsőben a tanító néni az utolsó szókártyát is felmutatta, tudtam, hogy bajban vagyok. Alig voltam hat éves, mikor gyönyörű pöttyös ruhámban, táskámban új színesceruzákkal elkezdtem az iskolát, reménykedve, hogy elég okos leszek. De az első osztály igazolta félelmemet: nem vagyok „elég”.

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Szívünk tesztje választások idején

Olyan poszt következik most, ami szinte senkinek nem fog tetszeni. Talán még nekem sem, mert nem teljesen illeszkedik a szívem jelenlegi hőfokához, ahogy talán senki máséhoz sem. Mégis megírom, mert sokféle cikk közül, amit megfogalmazhatnék (és szívesen meg is fogalmaznék), ezt gondolom a leginkább helyénvalónak. A szívünkről – vagyis legbelső motivációs énünkről, életünk motorjáról – lesz szó.

Bölcs Salamon arra figyelmeztet, hogy minden féltve őrzött dolognál jobban óvjuk szívünket, mert onnan indul ki az élet (Péld 4,23). A szívünk választások idején is őrzésre szorul, ennél talán csak akkor van nagyobb veszélyben, amikor a szerelem rángatja jobbra vagy balra. De hogyan vigyázzunk a szívünkre április 8-án? Hadd adjak egyetlen tippet.

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Én a lassú föltámadásban hiszek

A szerző görögkatolikus lelkész, egyetemi tanár.

Amint a bűn is lassú bomlás eredménye, a föltámadás a bűnből, az új élet is lassú folyamat gyümölcse. A halálosan súlyos bűn nem „derült égből villámcsapás”, és az erkölcsi feltámadás sem az.

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Adj neki új nevet

„Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont a Benjámin nevet adta neki.” (Ter 35,18)

Mi kéne ahhoz, hogy életed végén el tudd mondani: „Jól van az én lelkem”***?