Katolikusok és a migráció: vannak-e jogos félelmek?
Az alábbiakban William Kilpatrick véleménycikkét közöljük rövidített és szerkesztett formában, amelynek eredetije a Crisis katolikus oldalon jelent meg.
Az eredeti cikk szerzője éveken át a Boston College tanára volt. Számos könyv szerzője, amelyek a kultúrák és vallások témáját dolgozzák fel; ilyen könyvei közé tartozik a “Why Johnny Can’t Tell Right From Wrong”, a “Christianity, Islam and Atheism: The Struggle for the Soul of the West” és a “The Politically Incorrect Guide to Jihad”. Kilpatrick katolikus oldalak vendégszerzője, a cikkei megjelentek már a Catholic World Report, a National Catholic Register, az Aleteia, és a First Things oldalakon is.
Ferenc pápa az évek során több beszédében és nyilatkozatában is korholta az európaiakat a bevándorlóktól való félelmeikért. Legutóbb március elején tért vissza ehhez a témához, “bevándorlásellenes” pártok választási sikere után Olaszországban. A Reuters tudósítása szerint “Ferenc pápa vasárnap aggodalmát fejezte ki a félelem által diktált nemzeti politikák miatt”.
Más alkalmakkor Ferenc elítélte az európaiakat a “xenofóbiájuk” miatt, azt sugallva vele, hogy a bevándorlóktól való félelem irracionális. Pedig ahogy több felmérés isrámutatott, az európaiak nem a bevándorlást, hanem a muszlim bevándorlást ellenzik. Úgy tűnik, az európaiaknak nem sok problémája van a hindu, a kínai, a filippinó, a lengyel, és a karibi bevándorlókkal. Ha az európaiak “xenofóbok”, miért nem követelnek tiltást a hindu és karibi bevándorlókkal szemben?
A legutóbbi kommentárjában Ferenc pápa azt mondta, “a világot ma gyakran félelem lakja… És a félelem gyakran fordul olyan emberek ellen, akik idegenek, mások, szegények, mintha ellenségek lennének.” Mindeközben nem tűnik úgy, mintha az olaszok és más európaiak per se félnének azoktól, akik mások. A félelmük nagyonis specifikus. Nem vesz egybe minden idegent, hanem ehelyett az egy konkrét csoportra irányul.
Egy a Chatham House által készített felmérés azt mutatja, hogy az európaiak többsége teljes és tartós tiltást akar a muszlim bevándorlással szemben – nem a hindu és nem a kínai bevándorlással szemben. Ez a konkrétum arra utal, hogy a probléma nem az olaszokkal, franciákkal, angolokkal, németekkel, hollandokkal van, hanem a muszlimokkal. Vagy – még pontosabban – valamivel a muszlim kultúrában. Ez a valami pedig az iszlám ideológiája. Ahogy az európaiak végülis elkezdik felismerni, az iszlám ideológiája teljességgel összeférhetetlen a nyugati értékekkel. Ami azt illeti, a Korán arra utasítja a muszlimokat, hogy ne keveredjenek a nem muszlimokkal, akiket “hitvány teremtményeknek” mond.
A korunk egyik megtévesztő feltételezése az, hogy a félelem a tudatlanságból születik. A következménye ennek az abba vetett hit, hogy a még több oktatás és még több ismeret a “másikról” majd megszünteti a félelmet.
Az olasz választások után például Parolin bíboros, a vatikáni államtitkár azt nyilatkozta, hogy az Egyháznak folytatnia kell az “oktatómunkáját”.
De ami azt illeti, az olaszok éppúgy, mint a németek, franciák, britek, hollandok, és így tovább, már évtizedek óta el vannak halmozva azzal a fajta oktatással, amit Parolin bíboros kedvel. Az európai iskolák tananyagának jelentős része arról szól, hogy a fiatalokat más népek és kultúrák tiszteletére tanítjuk. És ami azt illeti, sok európai diáknak kifejezetten az a benyomása alakul ki, hogy a más kultúrák erkölcsileg magasabb szinten állnak, mint a sajátja.
Az európai gyerekeket éveken át arra tanították, hogy ne féljenek más népek tagjaitól. Arra tanították, hogy legyenek befogadók a bevándorlókkal szemben. Ez hosszú időn keresztül működött is a muszlimokkal – amíg egyszercsak már nem. Végülis feltűnt sok európainak, hogy a saját tapasztalatuk és a saját maguk által szerzett tudásuk ellentmond a kultúrák közötti különbségek azon nézetének, amit az iskolában tanultak. Felfedezték, hogy a kultúrák nem mind egyformák. A probléma, ahogy azt végülis felismerték, nem rasszbeli vagy etnikai, hanem ideológiai különbségekből fakad. Hiszen végülis az iszlám nem egy rassz. A muszlimok különféle rasszokból, etnikumokból, és országokból érkeznek. Nem a rasszal van a probléma.
A probléma az iszlám értékrendszerrel van – egy olyan rendszerrel, ami meggyőzte a fiatal férfiakat arról, hogy Istent szolgálhatják lányok megerőszakolásával és gyalogosok elgázolásával is.
Minél inkább megismerték az európaiak az iszlám ideológiát és annak következményeit, annál inkább elkezdtek félni tőle. Minél inkább megismerték a németországi zsidók a nácikat és az ideológiájukat, annál inkább (helyesen) féltek tőlük. Hasonlóan, a lengyeleknek, a magyaroknak, a cseheknek igaza volt, amikor féltek Kelet-Európa kommunista bekebelezésétől. Sajnos sok európai és amerikai pedig nem félt eléggé a nácizmus és kommunizmus fenyegetésétől. A naivitásuk és a helyes félelem hiánya bennük jelentős tényező volt abban, hogy előbb a nácik, majd a kommunisták az uralmuk alá hajthatták fél Európát.
Ugyanezt mondhatnánk el a pápában a racionális és megfontolt félelem szinte teljes hiányáról. Azzal, hogy a pápa az embereket arra buzdítja, hogy ne féljenek egy valós veszélytől, csupán megnöveli ezt a veszélyt. Az elmúlt években például hirtelen megnövekedett az európai zsidókat ért támadások száma. A zsidóknak Európában ismét félniük kell – nem valamiféle irracionális előítélet miatt, hanem egy olyan ideológia felemelkedése miatt, ami éppannyira antiszemita, mint az, amit a nácik vallottak.
És a zsidók nincsenek egyedül a félelmeikkel. A muszlim bevándorlók által elkövetett bűncselekmények áldozatai között keresztények, hinduk, agnosztikusok, férfiak, nők, gyermekek, fogyatékosok, idősek, és pólyásbabák is vannak. A Koránban több vers szerint is minden nem muszlim, aki nem vetette alá magát az iszlám uralmának, legitim célpont. Muszlimok által elkövetett csoportos nemi erőszakok több tinédzser áldozata is arról számolt be, hogy az elkövetők a Korán idézték nekik a tettük igazolására. Az olyan típusú tömeges muszlim bevándorlás miatt, amit Ferenc pápa támogat, csak Angliában lányok ezreit erőszakolták meg. Ami azt illeti, mindenki nagyobb kockázatnak van kitéve: a koncertlátogatók Angliában, a Bastille-napot ünneplő családok Franciaországban, a karácsonyi vásárt látogatók Németországban, a járókelők Barcelonában, és a vonatok és metrók utasai egész Európában.
Ahogy azt gyakran teszi, amikor a migrációt bátorítja, Ferenc pápa vallási érzelmekre hagyatkozik, hogy felülírja mind a statisztikai bizonyítékokat, mind a józan észt. Az ő egyik kedvenc mondata, hogy a migráns arca Krisztus arca. Egy másik az, hogy Krisztus azt akarja, hogy “szélesre tárt karokkal” fogadjuk be a migránsokat. De honnan tudja, hogy Krisztus azt akarja, hogy egyszerre több milliónyi vadidegent fogadjunk be? Krisztus arra int minket, hogy fogadjuk be az idegent, de semmit nem mond a tömeges migrációról. Vajon az idegen befogadásáról szóló szentírási rész azt jelenti, hogy Európa több muszlimot kell, hogy befogadjon, mint ahányat asszimilálni képes? Vajon Isten akarata az, hogy Európa muszlim gyarmattá váljon? Ez az, ami valószínűleg történni fog, ha a pápa “tárt karok” és nyitott határok javaslatait elfogadják.
Még ha Krisztus szavait csupán az egyénekre alkalmazzuk is, jogosnak tűnik azt feltételezni, hogy Ő valamiféle körültekintésre számít ebben a részünkről. Egy özvegy a két fiatal lányával be kell, hogy fogadjon három gyanús idegent? Amikor befogadjuk az idegeneket, nem azt akarja Jézus, hogy használjuk az értelmünket, és mérlegeljük a bizonyítékokat? Ami azt illeti, Krisztus számos példabeszéde a körültekintő cselekvésről szól: az öt balga szűz, a házát homokra építő ember, a tolvaj miatt őrködő gazda.
A pápa többszöri bátorítását hallva a tömeges migrációról azt hihetnénk, hogy az álláspontja pontosan tükrözi a katolikus egyház tanítását. Pedig a Katolikus Egyház Katekizmusa ennél megfontoltabb tanítást közöl. A bevándorlásról szóló pontjának két bekezdése közül a második így szól:
A politikai hatóságok a rájuk bízott közjó érdekében a bevándorlási jog gyakorlását különböző jogi feltételekhez köthetik, különösen azáltal, hogy a bevándorlókat kötelezik bizonyos dolgokra a befogadó országgal szemben. A bevándorlónak hálával tiszteletben kell tartania a fogadó ország anyagi és szellemi hagyományait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez. (2241)
Tekintve, hogy rengeteg muszlim migráns Európában kevéssé vagy egyáltalán nem tartja tiszteletben a fogadó ország szellemi hagyományait, és nem sok kötelességtudata van vele szemben, úgy tűnik, hogy nem teljesítik a bevándorlási jognak azon feltételeit, amelyeket a Katekizmus megad.
A megfontoltság azonban a pápának nem az erőssége. Ami azt illeti, épp a körültekintés hiányáról híresült el. Kötetlenül, de nem következmények nélkül beszél újságírókkal a repülőjáratokon. Kitartóan interjúkat ad egy olyan, idős ateista újságírónak, aki azzal se törődik, hogy jegyzeteket készítsen. Olyan dolgokat mond, amik ellentmondani látszanak az Egyház végleges tanításának. Még azt is kijelentette, hogy a migránsok biztonsága fontosabb az országok biztonságánál.
Mindez meglehetősen vakmerő, és odaáig vezet, hogy elgondolkodunk: vajon hasonlóan egyszerű a hozzáállása a migrációhoz is? Foglalkozott Ferenc pápa azzal, hogy megismerje a migránshelyzetet Európában? Ismeri a bűnügyi statisztikákat, az erőszakos és szexuális támadások számát? Tisztában van azzal, hogy más bevándorló csoportokkal ellentétben a muszlimok nem kívánnak asszimilálódni? Érti ő azt, hogy miért vannak az európai embereknek félelmeik, amelyeket ő egyszerűen “xenofóbiának” nevez?
Vajon az európaiak félelmei azok, amik irracionálisak, vagy Ferenc pápa optimizmusa? Sohasem magyarázza el, miért tartja a félelmeiket irracionálisnak. És sohasem magyarázza el, mi igazolja az ő optimizmusát. Minden, amit kínál, azok homályos nyugtatások arról, hogy minden rendben lesz, ha egyszer az emberek “találkoznak” egymással “hiteles” módon, és ha bekapcsolódnak a “párbeszéd” kultúrájába.
Ferenc pápa intelme arról, hogy ne féljünk, első pillantásra bibliainak tűnik, de teljességgel nem az.
Krisztus azt mondja, hogy ne féljünk, mert minden üldözés és nehézség ellenére Ő mindig velünk lesz. De nem arra biztat minket, hogy hívjuk magunk közé az üldözőinket, és arra számítsunk azután, hogy majd Ő megvéd minket ennek következményeitől.
Üldözések lesznek majd, de Krisztus nem azt parancsolja nekünk, hogy segítsük elő az üldözést.
Amikor a tanítványait félelmetes helyzetekbe küldi, meghagyja nekik, hogy értsék meg a veszélyeket, és legyenek elővigyázatosak velük szemben: “Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” (Mt 10,16)
Krisztus értette, hogy bizonyos emberek olyan veszélyesek, mint a farkasok, és azt akarta, hogy ezt a tanítványai is jól értsék. Ezzel ellentétben Ferenc pápa megfeledkezni látszik azoknak a magányos farkasoknak a veszélyéről, akik a muszlim migránsok közé keveredve jönnek Európába – annak ellenére, hogy az Iszlám Állam vezetői többször is beszéltek arról, hogy Európát a magányos farkasaik ezreivel árasztják el.
Az írás elolvasható itt.
Létrehozva 2018. április 21.