Barsi Balázs atya honlapján külön rovat foglalkozik a hitben kevésbé járatos testvérek által feltett kérdésekkel. A válaszokat elolvasva azt gondolom, hogy jóval többen tartozunk az utóbbi kategóriába, mint gondolnánk…
Isten cselekszik a történelemben és életünkben; s minden eseménynek forgatókönyve az Ő „zsebében van”.A tárgyi tapasztalatból indulok el én is, mint akár az atheisták, de van bátorságom következtetni a létrend személyes hátterére, Istenre. – Ez a mondat csak egy hívő ember kijelentése lehet.
Az elmúlt napok vezető hírei a zátonyra futott óceánjáró hajóról szóltak. A kis olasz sziget plébánosának elmondása szerint a szerencsétlenség estéjén az egész lakosság megmozdult és részt vett a bajba jutottak mentésében. Ő is megnyitotta a templom kapuit, hogy a túlélők menedéket találjanak. Az atya meghatottan beszélt a Vatikáni Rádió adásában arról, hogy takarókról gondoskodtak legalább a gyerekek számára és próbáltak mindenben segítséget nyújtani, másnap pedig a szentmisén a kenyér és a bor mellett a túlélők körmenetben vitték a mentőmellényeket is az oltárhoz, így adtak hálát Istennek, akinek életüket, megmenekülésüket köszönhették.
Ha találkoztam volna Jeremiással hat évszázaddal Krisztus születése előtt Jeruzsálem utcáin, vajon milyen hatással lett volna rám? Igaz, a könyvet, ami az ő nevét viseli elég nehéz befogadni: írója túl sok szerencsétlenséget jósol meg benne. Ha azonban közelről néztem volna az arcába , vajon nem egy nyitott, érzékeny és a messzi távlatokba látó embert fedeztem volna-e föl?
Tomka Ferenc atya – többek között a gender ideológiáról szóló nagy sikerű összefoglaló szerzője – újabb könyvére bukkantam az interneten. Egyformán szól keresőknek, hívőknek, frissen megkeresztelteknek vagy bérmálásra készülőknek, netán elfeledett hitigazságok frissítését keresőknek.
I. Ritkán gyónók számára – a Tízparancs alapján
Mikor gyóntam utoljára?
Miért maradt el ilyen sokáig?
Ha találkoztam volna Jeremiással hat évszázaddal Krisztus születése előtt Jeruzsálem utcáin, vajon milyen hatással lett volna rám? Igaz, a könyvet, ami az ő nevét viseli elég nehéz befogadni: írója túl sok szerencsétlenséget jósol meg benne. Ha azonban közelről néztem volna az arcába , vajon nem egy nyitott, érzékeny és a messzi távlatokba látó embert fedeztem volna-e föl?
Nagy örömmel teljesítem a felkérést, hogy néhány megjegyzést fűzzek Don Gabriele Amorth könyvéhez, aki évek óta nagy segítségemre van a római egyházmegyében exorcistaként betöltött hivatalomban. A műben közölt néhány epizódot együtt éltük át, amikor együtt viseltük oly sok hozzánk forduló szenvedő és megkínzott személy aggodalmát és fáradalmát, és együtt reménykedtünk kezelésük sikerében is.
A természetes képességek nem karizmák. A profán szóhasználat beszél „karizmatikus vezetőkről”, akik kiemelkedő képességeikkel a tömeg fölé emelkednek, de ez nem azonos a szó teológiai használatával. Van, aki a profán szóhasználatot veszi alapul definíciójában. Ez nem felel meg a szó teológiai jelentésének.
A zuhanó kő a földfelszín felé tör. Ha megáll a zuhanásban, annak két oka lehet. Az egyik, hogy legyőzhetetlen akadály került az útjába: mondjuk, egy háztetőre esett, begurult az ereszcsatornába és ott elakadt. A másik, hogy már elérte a földfelszínt. A célt elérve a célirányos mozgás megáll.
A gall egyházat Iréneusz, Lyon püspöke alapította, aki 140 körül Kisázsiában született, és 202 körül, valószínűleg mártírként halt meg. Fő műve az Adversus haereses (Az eretnekek ellen) című írás. Ebben a könyvben a gnosztikus eretnekek azon elméletét utasítja vissza, amely szerint e világ egy démoni teremtő alkotása.
A „nincs irgalom” világában élünk. Mégis 20 évszázad keresztény fémjelzésű kor van mögöttünk. Nem azt mondom, hogy keresztény, vagyis krisztusi korszak, mert az evangélium paraméterei csak tört százalékban jutottak érvényre. De ha nem lett volna az önmérsékletre nevelő evangélium, a sátáni és ösztönös brutalitás még hatalmasabb méreteket öltött volna a 20 évszázadon át.
Korábban jeleztem, hogy a Szent Mihály rózsafüzéren kívül még Szűz Mária szerepéről is szándékozom kifejteni egy-két gondolatot. Egyébként volna még mondanivalóm a Bibliában az angyalokra használt kifejezésekről: ezek mögé is lehet teológiai értelmezést állítani, mint ahogy magam is tettem a Kerubban a kerubokkal kapcsolatban. Csak ne az angyalok osztályozására használjuk föl őket, hanem bizonyos angyali tevékenységek leírására.
„Egy mise sok emberért felajánlva éppen annyira hasznos mindegyikük számára – az Istennek való átadottságuk mértékében – mintha csak egy emberért lenne felajánlva. A nap éppen olyan könnyen világít tízezer emberre, mint egyre.” 1