Gondolat foszlányok a Miatyánkkal kapcsolatban (Lk 11, 1 – 4.)

Az Úr a korabeli helytelen imaszokásokkal fordul szembe. Sokszor értelmetlen szóhalmazokban látták az ima lényegét, amint ezt az előkerült görög mágikus szövegek mutatják.

Jézus szavai egy lényegében pogány alapállást lepleznek le, amely bennünket is kísért: azt a fajta imádkozást, amikor az ember mintegy el akarja fárasztani szövegével az istenséget, hogy az rábólintson a kérésére…

Van-e már elég?

„Majd a néphez fordult: ’Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.’” (Lk 12,15)

„Vigyázz! Kész! Rajt!” – kiáltott a férjem, s a három gyerek M&M versenye elkezdődött.

Az Ő otthona a miénk is

A pletykálás bűntény, mert megöli Istent és felebarátunkat

Ferenc pápa homíliája pénteken reggel

Aki rosszat mond testvéréről, az képmutató, és nincs bátorsága ahhoz, hogy észrevegye saját hibáit – figyelmeztetett rá a pápa szeptember 13-án, pénteken reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén. Hangsúlyozta, hogy a pletykának bűntény jellege van, mert minden alkalommal, amikor rosszat mondunk testvéreinkről, Káin testvérgyilkos tettét utánozzuk.

Krisztus követőit két véglet fenyegeti

„Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? És hogyan mondhatod testvérednek: ,,Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát”, a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!” (Lk 6,39-42)

Pokol – Miért nem fogad el Isten mindenkit? (2)

Az örök élet MOST kezdődik – akkor, amikor valaki kapcsolatba lép Istennel. És a halál után is folytatódik, mert senkinek az élete nem ér véget azzal…

Az Egyház egységének szolgái

 I. Úgy hallgatnak az elöljárókra, mint magára Krisztusra?

Az egyház történelme bemutatja, hogy a keresztények olyan mély kapcsolatban álltak pápájukkal, püspökeikkel, papjaikkal, általában elöljáróikkal, amilyen kapcsolat világi közösségekben ismeretlen. – Már az I.-II. századból maradtak ránk keresztény írások, amelyekben ilyeneket olvasunk: „Ahol a püspök van, ott legyen az egyházközség.” A keresztényeknek úgy kell hallgatniuk püspökeikre, mint magára Krisztusra.