Kilencnapi elmélkedés Lisieux-i Szent Teréz tiszteletére
Kis Szent Teréz Isten ajándéka, mégpedig nekünk, a mi korunk számára. Általa beszél hozzánk az Úr – igen világosan, röviden, megkapóan. Amit a Szentírásban Szent Lelke tanít, azt vele összefoglalja, annak lényegét hangsúlyozza.
Fontos hírt adott közre a Magyar Kurír: közzéteszik -magyar nyelven is- a kongregációnak a vatikáni zsinat óta kiadott dokumentumait.
„Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.” Zsolt 1,3
A Balázs atya honlapját gondozó testvérek külön blogot működtetnek, ahol Balázs atya szentírási elmélkedéseit lehet elolvasni egy adott napra. Szeretettel és rendszeres visszaolvasásra ajánlva mindenkinek.
Előszó
A Keresztény Remekírók XI. kötete Arany szájú Szent Jánosnak a rómaiakhoz írt levelének magyarázataiból, homiliáiból, az erkölcsi tanulságokat hozta. Hogy fogalmunk legyen azonban az összefüggő, kerek egészet alkotó homiliáiról is, néhány homiliát egészében közlünk a Genezisről mondottak közül. Ezekben Ábrahám, Izsák, Jákob, József jelleme bontakozik ki előttünk; az erkölcsi élet örökké érvényes keresztény példaképeiként.
A világszerte ismert művészettörténész könyvében a kereszt ikonográfiájának és teológiájának összekapcsolódó sajátosságait, vagyis az ábrázolás és a tanítás egymásnak való megfelelését mutatja be, az apostoli időktől kezdve az első ezredév végéig.
Sokáig kényelmetlen érzésekkel olvastam az Apostolok Cselekedeteit. Ez volt az a szentírási könyv, ahol leginkább érzékeltem a mai egyházi élet és a bibliai egyházkép közötti feszültséget. Félreértés ne essék: én a mai Egyházban voltam otthon. Éppen ezért nem tudtam mit kezdeni az olyan részletekkel, ahol Ananiás és Szafira holtan esik össze, mert „hazudtak a Szentléleknek” (vö. ApCsel 5,1-11); ahol Barjézus varázsló Pálnak egy erélyes szavára megvakul (13,4-12); ahol Jézus Lelke „nem engedi meg” az igehirdetőknek, hogy mondjuk éppen Bitiniába menjenek (16,7); ahol földrengés támad s erre lehullanak a bilincsek (16,26); vagy ahol egy vipera megmarja Pál apostolt, de ez csöppet sem árt neki (28,1-6).
„Úgy tűnik Damian Stayne lelkigyakorlata a karizmatikusságban hosszú időt eltöltött testvérekre is katartikus erővel hatott.
Mindazokat amit az Ige erejéről elmondott, már tudhatjuk, de be kell vallani, hogy ezzel az erővel – hit által a Szentlélek erejével, az Ige erővel való kimondásának lehetőségével – nem élünk elég gyakran.
„Melléfogott az asztrológusod? Nem találsz már helyet az ágyadnak a földsugárzástól? Össze-vissza forog az Egely-kereked? Nem használt a macskádnak a homeopátiás bogyó?” – ilyen kérdésekkel bombázza olvasóit a szkeptikus blog (ez persze a vicces rész). Örömre ad okot, hogy az áltudományos dolgokra adott és eképpen nagyon szakszerűnek látszó válaszok mögött sok esetben valami turpisság található. Nézzünk egy másik példát a blog oldaláról: a nemgyógyítókat.
A bizonyítékokon alapuló tudományos orvoslás és a homeopátia szinte egy időben, egyazon kihívásra adott válaszként alakult ki a 19. század elején. Az érvágással, hánytatással, purgálással, mérgekkel kezelt pácienseknek valami drasztikusan új dologra volt szükségük.
Nagymamám szobájának falán függött Márton Lajos, az egyházi körökben ismert festőművész egyik képe. Lázrózsás, nagy párnák között fekvő beteg kisfiút ábrázol, fürtös-szőke haj, kék szemek… és láthatóan nagybeteg. Orvos hajol föléje, épp a pulzusát tapintja, és az orvos mögött Jézus sziluettje jelenik meg. A maga kicsit naiv módján nagyon mély szimbólumot fejez ki: az orvos mögött ott van Jézus, igazán ő gyógyít! Ezt az igazságot szeretnénk ma egy kicsit körüljárni.