„Álljatok meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46,11a)
Megmondom úgy, ahogy van. A „megállni” ige – „nem mozdulni” értelemben – hiányzik a szótáramból. Nyugton maradni? Nyugton ülni? Nyugton feküdni? Kizárt. Egyik lábamról a másikra állok, hintázom a széken, kétpercenként megfordulok az ágyban, hogy kényelmesebb legyen.
Alexander Tyler skót filozófus a civilizációk felemelkedésének és hanyatlásának szakaszait írja le. Hol tartunk, merre tovább?
Tyler gondolatmenete megvilágítja és történelmi távlatba helyezi napjaink eseményeit. Íme a nyolc fázis:
1. A megpróbáltatásoktól a lelki érlelődésig
A nagy civilizációk a szenvedések olvasztótégelyében formálódnak. A zsidóság négyszáz évig élt egyiptomi szolgaságban. Az egyház háromszáz éves keresztényüldözésből nőtt ki.
Egy évvel ezelőtt én is elvégeztem egy Élet a Lélekben szemináriumot. A szeminárium elvégzése előtt teljesen hitetlen voltam, és nem is érdekelt, hogy van Isten vagy nincs. Erre a szemináriumra is csak azért jöttem el, mert két évvel ezelőtt az egyik lányom ─ miután elvégezte ─ megkért, hogy menjek el én is. Azt mondtam, hogy nem megyek, de ő tovább kérlelt, és végül megígértem, hogy ha arra nem is, de a következőre elmegyek.
A sorozatban dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, morálteológus múzeumokba, galériákba, közterekre hívja a nézőket, hogy rácsodálkozzanak egy-egy műalkotásra és együtt
Róma, 1956. november 2.
Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó „LUCTUOSISSIMI EVENTUS” kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.
Ezért most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani Istennek, mert megindult a sok könyörgésen, különösen az ártatlan gyermekek imáin és úgy látszik végre megengedi, hogy felderengjen az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország és Magyarország népei számára.
Nincs erő, mely elszakíthatna tőle,
mert ketten egy vagyunk, én és a föld;
az én csiráim törnek ki belőle,
én vagyok az élet, a föld.
Testvér? barát? – Nincs testvére a hegynek,
minden hegy egy, mert teste-lelke föld.
Testvér? barát? – Én megmaradok egynek,
mert mindenkivel egy a föld.
I.
Egy olyan világban ahol Észak-Amerika és Nyugat-Európa jómódú rétegei egy egészen kicsit sem hajlandóak mérsékelni eszelős és önpusztító fogyasztásukat azért, hogy segítsenek azokon a milliókon, akik a legelemibb javakhoz sem jutnak hozzá, az ember ne várja, hogy a szolidaritás népszerű lesz.
A búcsú pedig nem más, mint szolidaritás.
Medikus fiam elképesztő dolgokat mesélt egy beszámolóról az egyetemen, amit egy Kongóban dolgozó magyar szemészorvos tartott – az orvosi hivatásról, hitvallásról, szeretetről. Richárd testvérről szerencsére találni írásokat az interneten – az írás alján megtalálod az alapítvány elérhetőségét, ha misszionáriusi munkáját tudod segíteni valamiképpen. A szerk.
Mindenszentek ünnepe, amely eddig tanácsolt ünnep volt Magyarországon, az idei évtől (2013, a szerk.) ismét bekerült a kötelező egyházi ünnepek közé. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hívek számára kötelező a szentmisén való részvétel.
Pálhegyi Ferenc: Őrjárat az etika körül c. könyvéből
És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: “Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája!”
(Jelenések 14, 6:7)
Nincs ítélet evangélium nélkül, és nincs evangélium ítélet nélkül.
A sorozatban dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, morálteológus múzeumokba, galériákba, közterekre hívja a nézőket, hogy rácsodálkozzanak egy-egy műalkotásra és együtt
„A házasság az az állapot, amelyhez minden másnál több erény és állhatatosság szükséges; ez egy állandó gyakorlat az önmegtagadásra.” (Szalézi Szent Ferenc)
„Aki feleségét szereti, önmagát szereti.” (Ef 5,28)
Elvettem egy csodálatos nőt. Ő szép, vidám, nagylelkű, és hihetetlenül erős. (Láttam őt szülni. Hidd el, hogy erős.) Minél régebben vagyok nős, annál inkább rájövök, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ő van nekem.
(Kimenetel előtt)
Templomodból Uram mielőtt távozom,
Térdre hullva ismét Hozzád fohászkodom.
Buzgón esedezve arra kérlek Téged,
Ne ostorozd tovább sanyargatott néped.