KHM

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Elmélkedések a Szűzanyáról

1. Szűz Mária Szeplőtelen Szíve 
         Fogalma itt jelképül szolgál. Jelképe az Ő egész belső világának, érzelmeinek, hajlamainak, Istenben rólunk alkotott világos megértéseinek, anyailag gyengéd és mégis ellenállhatatlanul erős szeretetének, amelyet Isten akaratából irántunk érez. A szív nálunk belső világunk nagyon kifejező jelképe. Éppen ezért, mikor arról beszélünk, hogy számunkra a Szeplőtelen Szív feltétlenül követendő mintakép, akkor arra gondolunk, hogy mindenben szeretnénk hasonlítani erre a jóságosan édes Mennyei Anyánkra. Szeretnénk úgy gondolkodni, mint Ő, úgy szólni mindenkihez, mintha Ő beszélne a mi ajkunk által és úgy véghezvinni mindent, amint a Boldogságos Szűz tenné a mi helyünkben.

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

A házasság nem a te boldogságodról szól

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a házasság a személyes boldogságról szól: talán pont ezért is olyan riasztóak a magyar válási statisztikák. A Relevant Magazine cikke világosan rávilágít: minél többet vagyunk képesek másoknak adni, annál többé válunk!

Gondoltad valaha, hogy valaki kimutathatja a szeretetét egy szendvicsen keresztül? Én sem. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy az akkori barátom, aki ma már a férjem (egy szegény, leégett orvostanhallgató), két hónapon keresztül csak szendvicseken élt, hogy heti tíz dollárra csökkentse a kosztpénzt, és így elég pénzt tudjon megtakarítani ahhoz, hogy megvegye nekem az eljegyzési gyűrűmet.

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Gondolatok a kábítószerről

Képzeljünk el egy percre egy olyan világot, melyben

a) nincsenek gonosz szellemi lények,

b) létezik egy tökéletesen „tiszta” kábítószer.

(Természetesen a valóság ennél veszedelmesebb, mert nincs tiszta kábítószer és vannak gonosz szellemi lények. Erre a gondolatkísérlet után visszatérünk.)

Tanítás (atyák, tanító testvérek)

Jöjj el, szívünk orvosa… 

A klasszikus latin mára holt nyelvvé vált, a szaktudományok nyelvezetében azonban tovább él, sőt itt új tartalmakat is jelölhet. Írásom merészségét az adja, hogy a pünkösd ünnepéhez kapcsolódó két középkori himnuszunk – Veni Creator Spiritus és Veni Sancte Spiritus – eredeti szövegét olyan kettősségben próbálom olvasni, amelyben a középkori latin szavak jelentésébe megkísérlem azokat a modern tartalmakat is beleérteni, amelyeket ezek a mai orvosi szaknyelv terminusai szerint hordoznak. Ez a kísérlet olyan képeket tár elénk, amelyek segíthetnek abban, hogy új módon csodálkozhassunk rá ezekre az ősi imádságokra, az imán keresztül pedig a Szentlélek mindeneket megújító kiáradására.