Az alábbi írás eredetije Dwight Longenecker atya blogján jelent meg 2016 januárjában
Az anglikán közösség legújabb felbolydulása ismét rávilágított a keresztény világ valódi megosztottságára: a megosztottságra a jobb híján „történelminek” nevezhető keresztények, és a „progresszív” keresztények között.
Régi kedves harcostársamat foglalkoztatják a hitvesztés mintázatáról írottak, és tollat ragadott:
„erről az állandó mintázatról szól az én problémám is, illetve kérdésem, hogy egyáltalán mit kezdjek vele, vagy kell-e kezdeni ezzel valamit… “Hitvesztők” egész csapata vesz körül, – kapcsolataim nagyrészénél felismerem a hitvesztés jól kivehető mintázatait. E mintázatokat mind készülök egy ideje összegyűjtve papírra vetni, – szép kis lista sorakozna belőlük. Ilyenek:
2276 Különös tiszteletet igényelnek azok, akiknek élete fogyatékos vagy meggyengült. A beteg vagy fogyatékos személyeket támogatni kell, hogy a lehetőségekhez képest normális életet élhessenek.
2277 Bármi legyen is indítéka vagy eszköze, a közvetlen eutanázia azt jelenti, hogy a fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget vetnek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan.
James Martin atyának ez nem fogja elnyerni a tetszését. A magukat „meleg”-ként azonosító férfiakat nem szabad felszentelni, kész, pont.
Miért? Azért, mert a homoszexualitás egy pszichológiai rendellenesség, ami túlságosan gyakran torkollhat életek és lelkek pusztításába, nem csak az érintettekébe, hanem – ahogy szinte minden érintettel megteszi – a homoszexualitás romboló hatásai különösen átragadhatnak a nyájra, akik ilyen férfiak lelki vezetésére bízzák magukat.
Ez a levél már 2007. júliusában elkészült. P. Henri Boulad személyes levélként írta és csak a pápának szánta. Ám valaki, aki nem akarta megsérteni a pápa érzékenységét, nem adta tovább. 2009-ben P. Boulad bizalmasan elküldte egy kanadai barátjának, aki azonban föltette az internetre. Amikor ezt Boulad atya megtudta, úgy gondolta, hogy akkor jár el becsületesen, ha a levelet hivatalos úton, a kairói nunciatúrán keresztül elküldi a pápának. Erre 2009 szeptemberében került sor. Boulad atya bocsánatot kért a nyilvánosságra hozatal körülményei miatt.
A Vatikán mindmáig adós a válasszal. A levél franciául íródott, az interneten angolul, spanyolul és németül is terjesztik. Amikor a Wir Sind Kirche (Egyház Vagyunk) mozgalom kezdeményezésére első ízben kaptuk kézhez a német fordítást, rögtön megkerestük Henri Boulad atyát. Ezt a magyarázatot az ő kérésére illesztjük levele elé. Mag. Fery Berger, a Weizer Pfingstvision vezetője és koordinátora
Az előadás 2022 szeptemberében hangzott el Csíkszeredán.
Nem csak a bűn okozta, nemzedékről nemzedékre terjedő átokról beszélhetünk, beszélni kell a verbális átokról, arról, hogy az emberi beszédben kettős lehetőség, befolyás lehetősége rejlik: lehet szóval áldani és átkozni. Az emberi szó átadhat a másik embernek érzelmeket, átadhat, rákényszeríthet akaratot, befolyást fejt ki a fölött, akihez szólnak.
Az Életadó sebek segít a válás és különélés után felnőtt gyermekeknek, hogy hangot adjanak szenvedésüknek, hogy tudják, hogy nincsenek egyedül, és hogy gyógyulást találjanak Isten irgalmasságában.
MENLO PARK, Kalifornia – Hallie Colorado klinikai pszichológus a válás gyermekekre gyakorolt hosszú távú hatásairól írta a disszertációját. A hatgyermekes édesanya azonban egészen a közelmúltig nem sokat foglalkozott azzal, hogy saját szüleinek a szakítása milyen hatással volt életére.
FELAJÁNLÓ IMA A SZŰZANYÁNAK
(A Szűzanya ünnepein)
„Drága gyermekeim! Ma is hívlak benneteket, hogy életeteket szeretettel nekem szenteljétek, hogy én is szeretettel vezethesselek titeket. Szeretlek titeket, drága gyermekeim, különös szeretettel, és szeretnélek mindannyiótokat elvezetni a mennybe Istenhez. Azt kívánom, értsétek meg, hogy ez az élet rövid ideig tart a mennyeihez viszonyítva. Ezért drága gyermekeim, ma újra szánjátok oda magatokat Istennek. Csak így mutathatom meg, milyen kedvesek vagytok számomra és mennyire szeretném, ha mindnyájan üdvözülnétek és velem lennétek az égben! Köszönöm, hogy meghallgattátok hívásomat!” (Medjugorje, 1986. nov. 27.)
„Helyzetünkre tekinthetünk úgy, illetve úgy is kell tekintenünk, mint olyasmire, amelybe szüleink, születésünk és neveltetésünk körülményei állítottak bennünket; de nem szabad és nem is kell úgy tekintenünk, hogy ez a helyzet jó, és ilyennek kell lennie, maradnia. Holott az emberek éppen ezt teszik. Márpedig ez bűn. Nem engedhetünk az ideálból. Meg kell erősítenünk erkölcsi érzékenységünket. Nem működtethetjük erőnek erejével a piszoktól eldugult gépet, és nem mondhatjuk, hogy a gépnek ilyen eldugult állapotban kell lennie, hanem állandóan tisztogatva kell továbbra is olajoznunk, amíg el nem érjük azt a működést, amely jellemző rá.”
Tolsztoj, Napló 289.
j) Kezdeményezni
Nem vesszük észre, hogy a többiek (a hitvestársunk, barátaink, kollegáink…) már elég döntést hoztak helyettünk? A békülékenység lelke nem jelent el nem köteleződést. Hagyjunk fel a vagon léttel, és időről-időre legyünk mozdonyok. Azt se hagyjuk többé, hogy az események döntsenek helyettünk, és ne engedjük, hogy a helyzetek megromoljanak. Ne igazoljuk magunkat: „a titkárnőmmel való félig baráti, félig szerelmi viszony nem túl egészséges, de végül is három hónap múlva úgyis elköltözik. Ha erőltetnénk a dolgokat az csak mindkettőnknek fájdalmas lenne.” Vagy: „Bízom a Gondviselésben, nem akarok mindent kontrol alatt tartani.” Közben persze, mi magunk már teljesen elveszítettük a kontrolt!
Az alábbi írás kifigurázza az áltudományos érvelés buktatóit. Egyik társhonlapunkon találtam, örömmel adom közre. A szerk.
Minden egyes uborka, amit megeszünk, közelebb visz halálunkhoz. Meglepő módon a „gondolkodó ember” eddig még nem ébredt tudatára az „uborkaszezon” szó döbbenetes jelentőségének. Bár a kertész szakértők régen tudják, hogy a Cucumis sativus indehiscens pepo tartalmú, a konzervipar mégis tovább gyarapodik.
Előadás a székesfehérvári Effeta Közösség Szentlélek-szemináriumán
A Szentlélek-szeminárium a hitbéli elmélyülésről, a Szentlélekben való megújulásról szól. Az egyes alkalmak tehát ennek megfelelően egy-egy fontos területet járnak körül, egy-egy pozitív üzenetet hordozva, ahol a témák felvezetői/előadói arról beszélnek, hogy mit és hogyan tehetünk, érthetünk, élhetünk meg pozitívabb, Istennek tetszőbb módon. Velük ellentétben nekem látszólag egy negatív téma jutott, arról, hogy mit ne tegyünk, milyen tévutakra ne tévedjünk. Azt a feladatot kaptam ugyanis, hogy a New Age mozgalomnak nevezett jelenség csapdáiról szóljak.