(LifeSiteNews) – Bárki, aki digitális médiát fogyaszt vagy a közösségi médiát böngészi, ismeri az „információtúlterhelést”. Amit azonban kevésbé értenek, hogy az információtúlterhelés egyben stratégia is.

Ha azt akarod, hogy a közvélemény elhiggyen valamit, egyszerűen csak kalapáld az érzékeiket ugyanazokkal a történetekkel, újra és újra. Ez az úgynevezett „illuzórikus igazsághatáshoz” vezet, amely „arra az emberi tendenciára utal, hogy egy állítást vagy információt igaznak hiszünk, miután többször is találkoztunk azzal.” Minél többször hallunk vagy olvasunk valamit, annál valószínűbb, hogy elhisszük.

Ez az egyik taktika, amit jelenleg a transzgender mozgalom alkalmaz. Még az agresszívan transzgenderpárti törvényekkel rendelkező országokban is – mint Kanada, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok – a legtöbb ember nem fogadja el a transzgender mozgalom legtöbb premisszáját. A legtöbb ember egyszerűen nem hiszi, hogy a férfiak teherbe eshetnek; hogy egyes nőknek van péniszük; hogy egyszerűen le kellene mondanunk a [biológiai] nemek szerint elkülönített terekről, hogy kielégítsük néhány ember identitásbeli problémáit – különösen, ha ez a néhány a csak férfiak, és csak nők számára fenntartott terekhez akarnak hozzáférni,

a sajtó szinte állandósult propagandaözönt bocsát ki, hogy az emberi ellenállást lekoptassa.

Nézzünk csak néhány közelmúltbeli példát, hogy illusztráljuk a lényeget. Egy október 22-én megjelent cikk címe: „A 11 éves transz lány a valaha volt legfiatalabb Orlando Pride [büszkeség menete] marsallja: „’ legjobb életét éli’”. Ezt a 11 éves fiút, aki lánynak hiszi magát, a felnőttek arra bátorítják, hogy nyilvánosan lányként éljen – nyilvánosan, mint ahogyan az utcákon lovagolva az orlandói Come Out With Pride [bújj elő büszkén] fesztiválon, melyen közel 200 000 ember vett részt. Ezt a kisfiút „transz lányként” ünneplik, és ne tévedjünk: a Pride hatalmasságai szándékosan választottak egy 11 éves gyereket. Azért, hogy mindenki orra alá dörgöljék: „Felháborodtok a gyerekek nemváltoztatása miatt? Mi egy kis transz gyereket teszünk a show sztárjává.”

Egy másik, október 22-i történet, melyet a Canadian Broadcasting Corporation tett közzé, hasonlóan fogalmaz. Egy olyan írásról van szó, amely ismét elítéli Scott Moe saskatchewani miniszterelnök döntését, hogy megvédje a szülői jogokat – egy csomó „transznemű gyerek” és szüleik profilozásával, akik közül egyikre sem lesz valójában semmilyen hatással ez a törvény. Az egyik diák azt mondta: „Ez a törvény teljesen nevetséges és sértő. Hány transz gyereknek kell még meghalnia, mire rájönnek, hogy ez nem oké?” Ez persze nem történt meg. Nem hoztak példákat, nem találtak egyet sem. De a sajtó ezt teszi: újra és újra azt állítja, hogy a szülők bevonása a gyermekeikkel kapcsolatos alapvető döntésekbe azt eredményezi, hogy a gyerekek öngyilkosok lesznek. Erre nincs bizonyíték – és rengeteg bizonyíték van az ellenkezőjére. De azért mondják mindezt, hogy elhiggyük.

Vagy nézzük meg ezt a történetet a Portland Press Heraldban, amelynek címe: „Transznemű lány történelmet ír a régiós terepfutóversenyen aratott győzelmével.” A cikk elején egy fotó látható, ahol egy férfi diák megelőzi a mögötte lévő női versenyzőket, csodálkozó felirattal: „Soren Stark-Chessa, a Maine Coast Waldorf School másodéves tanulója, a tömeg támogatásával az elejétől a végéig vezettet a C osztály déli leányok versenyét.” Na ne mondd. Egy magát lánynak nevező tinédzser fiú legyőzte a lányokat egy lányoknak szóló versenyen? És a gyáva tömeg – természetesen Maine-ben – ezt támogatta? Ez egyáltalán nem meglepő. De a főcím azt mondja, amit gondolni kell: ez nagy dolog. Ez egy jó dolog. Ez történelem.

Ez a történet valószínűleg nem annyira sértő, mint ez az október 20-i: „Transznemű volt futballedző bekerült a Maxim Australia legszebb 100-as listájára.” Így van – a Maxim Australia „Hot 100”, amely „a figyelemre méltó ausztrál nők szépségét ünnepli”, úgy döntött, hogy egy férfit is felvesz a listára. Olyan nők mellett, mint Margot Robbie színésznő, a korábbi ausztrál focista és edző „Danielle” Laidley is felkerült a listára. Ez rengeteg okból nevetséges, többek között azért is, mert Laidley senkit nem ver át – felvehet ugyan ruhát és rúzst, de attól még nagyon egyértelműen egy csávó. De a történet lényege is egyszerű. A döntéshozók tudják, hogy Laidley nem egy szép nő, még ha nem is tudják, hogy nem nő. De nekik – és nekünk – ezt el kell hinniük. Laidley tehát bekerül a „fierce femmes” [vad nők] listájára.

Ezek mind a legutóbbi napok történetei, és még tucatnyi másikat is idézhettem volna. A transznemű aktivisták „elárasztják a zónát”, hogy elárasszanak téged olyan tényekkel, amelyeket talán nem fogadtál el, de nekik szükségük van arra, hogy elfogadd – mint például a sorokat, amelyeket újra és újra látunk ismételgetni a Twitteren, a pólókon és a tiltakozó táblákon: „A transz nők nők! A transz nők nők! A transz nők nők!”

Természetesen nem azok. De próbáld meg ezt kiverni a fejedből, miután minden irányból folyamatosan kiabálják ezt neked. Végül, remélik, hogy beadod a derekad. Mentálisan bele fogsz egyezni a puszta súly alatt.

Beadod a derekad az „illuzórikus igazsághatásnak” – mert ez könnyebb, mint kitartani a kényelmetlen igazság mellett.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. október 30.