Gondot okoz, hogy mit készíts vacsorára? Próbáld meg a menüt és az étkezés tervezését az egyházi eseményekre alapozni!

„Mit vacsorázunk ma este?”

Ez a bizonyos kérdés régebben azonnal védekezésre és bosszúságra késztetett. A vacsoraidő olyasmi volt, amire a férjem és én is szívesen emlékeztünk gyermekkorunkból. Mindketten azt szerettük volna, hogy a saját családunkban és házasságunkban is prioritást élvezzen. Szüleink fontosnak tartották, hogy minél több este együtt vacsorázzunk, és mi nagyra becsültük ezeket az alkalmakat.

Ezek a csodálatos tapasztalatok azonban rengeteg nyomást és elvárást is hozzáadtak a családi vacsorai együttlétre vonatkozó céljainkhoz. Mit vacsorázzunk, hogyan vacsorázzunk, mikor vacsorázzunk …

Mindannyian belevittük tapasztalatainkat és reményeinket az étkezésekről szóló beszélgetéseinkbe anélkül, hogy tudatában lettünk volna annak, hogy ezek milyen mélyen gyökereznek. A legnagyobb kérdés, amely újra és újra felmerült, hogy pontosan mit együnk – és milyen gyakran együnk.

Vacsoraidővel kapcsolatos küzdelmek

Házasságunk első napjaiban a férjem minden este vacsorát készített, mert neki rugalmasabb volt az időbeosztása. Amikor a napi beosztásunk változott, én vettem át a vacsorakészítés felelősségét. Az étkezéshez való hozzáállásom az volt, hogy a mennyiség/pazarlás elkerülése mindig is felülmúlja a minőséget, és a házassági harmónia érdekében lassan meg kellett tanulnom egyensúlyba hozni ezeket a szempontokat.

Még így is makacs vagyok és takarékos, eléggé ragaszkodom a saját szokásaimhoz. Ezek a tulajdonságok meghosszabbították a küzdelmet. Nem tudom rávenni magam, hogy kidobjam az ételt még akkor sem, ha olyasmit készítettem, ami nem volt sláger, vagy túl sokat készítettem egy bizonyos ételből. Ahelyett, hogy egyszerűen lefagyasztanám a felesleget, hogy később újra felhasználhassam, megpróbálom a maradékot egy másik (és remélhetőleg ízletesebb) étel alapanyagaként a következő estéhez felhasználni. Idővel és a sok próbálkozás miatt kezdek jobb szakács lenni, ami óriási segítség.

De még mindig küszködünk azzal, hogy megtaláljuk a legjobb egyensúlyt ahhoz, hogy nem túl gyakran készítsük el a kedvenc recepteket, néha újakat próbáljunk ki, de nem minden este, és hogy a növekvő családot költségvetési szempontból is tudatosan, de nem unalmasan etessük.

Az egyház által inspirált megoldás

Aztán heuréka! Nemrég találtunk egy kompromisszumot, ami minden eddiginél jobban bevált. Ez a következő: a menü és az étkezések megtervezését arra alapozzuk, ami az egyházban éppen történik.

A péntek bűnbánati nap, amikor Jézus kereszthalálára emlékezünk, ezért ezeken a napokon egyszerű, húsmentes vacsorát fogyasztunk.

A vasárnap az a nap, amikor Jézus feltámadására emlékezünk, ezért ezeken a napokon különleges vacsorával ünnepelünk. Mivel hétközben gyakran vegán módon étkezünk, húst vasárnaponként eszünk. A családunk számára különleges ünnepnapokon desszertet fogyasztunk – legyen az védőszentjeink ünnepe, a keresztelési évforduló, vagy olyan szentek, akikhez különlegesen ragaszkodunk.

Az étkezés tervezésének hatékonysága és praktikussága érdekében az ételek alapvető rotációja a hét napja szerint történik.

Hétfőn valamilyen curryt, kedden tésztaételt, szerdán burgonya alapú ételt, csütörtökön levest, pénteken egyszerű babételeket, szombaton pedig házi pizzát eszünk.

Liturgikus étkezési lista

Annak érdekében, hogy a heti étkezési rotációnk működjön, azzal kezdtük, hogy készítettünk egy nagy listát a családunk kedvenc ételeiről. Ha valaha is elakadok, hogy mit készítsek valamelyik este, csak rá kell néznem a nagy listánkra, hogy ihletet merítsek. Aztán egy új hét elején csak el kell döntenem, hogy hétfőre milyen curryt, keddre milyen tésztaételt készítsek stb. Bevásárolok ezekhez, néha kipróbálok egy-egy új receptet, de gyakran ragaszkodom a jól bevált kedvencekhez.

Meglepő módon mindenki elégedett ezzel az elrendezéssel. Elég változatosság ahhoz, hogy érdekes maradjon, miközben egyszerű marad a bevásárlás és az előkészítés. Köszönöm, Anyaszentegyház!

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. október 20.