Gerald Murray kánonjogász a Newsmaxnak azt mondta, hogy a transznemű személyeknek „bűnbánatot kell tartaniuk”, mielőtt megkeresztelkedhetnek.
Murray, a New York-i Szent Család templom lelkésze pénteken a „National Report” című műsornak adott interjúban tette meg észrevételeit.
Megemlékezünk még Galgóczy Erzsébetnek kézírásában ránk-hagyott álmairól, amit egyesek látomásnak vélnek misztikus tartalmuk miatt, ő álomnak mondja, s a „látomás” azzal ér véget, hogy fölébred. Tehát álom.
Gondot okoz, hogy mit készíts vacsorára? Próbáld meg a menüt és az étkezés tervezését az egyházi eseményekre alapozni!
„Mit vacsorázunk ma este?”
Ez a bizonyos kérdés régebben azonnal védekezésre és bosszúságra késztetett. A vacsoraidő olyasmi volt, amire a férjem és én is szívesen emlékeztünk gyermekkorunkból. Mindketten azt szerettük volna, hogy a saját családunkban és házasságunkban is prioritást élvezzen. Szüleink fontosnak tartották, hogy minél több este együtt vacsorázzunk, és mi nagyra becsültük ezeket az alkalmakat.
Feltámadása utáni első megjelenésekor Jézus rálehel az összegyűlt apostolokra és azt mondja: „Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! 23Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,22-23) Ezek az újonnan felszentelt papok tehát az Ő első gyóntatói lettek. Jézus elküldi őket, hogy meghallgassák a gyónásokat és megbocsássák a bűnöket az Ő nevében.
A házasságról alkotott nézeteink megbízható lelki barométert jelentenek a hit gyakorlásához való hozzáállásunk mérésére. A katolikus hit és a családok tükrözik egymást és összefonódnak A szabályok az 1960-as évek óta rossz hírnévnek örvendenek. Szükségünk van arra, hogy emlékeztessenek, hogy az igaz szabályok miért jók számunkra, és miért tesznek szabaddá bennünket. A gyakorló katolikusok „a szabályok szerint játszanak.”
Régi kedves harcostársamat foglalkoztatják a hitvesztés mintázatáról írottak, és tollat ragadott:
„erről az állandó mintázatról szól az én problémám is, illetve kérdésem, hogy egyáltalán mit kezdjek vele, vagy kell-e kezdeni ezzel valamit… “Hitvesztők” egész csapata vesz körül, – kapcsolataim nagyrészénél felismerem a hitvesztés jól kivehető mintázatait. E mintázatokat mind készülök egy ideje összegyűjtve papírra vetni, – szép kis lista sorakozna belőlük. Ilyenek:
BEVEZETÉS
A ,,Létra” a szerzetesi élet kézikönyve. A keleti szerzetesek kötelező olvasmánya a nagyböjtben, de nemcsak szerzeteseknek szól. Elsősorban nekik, de általában minden kereszténynek, aki hivatását követni igyekszik, hiszen a Szentlélek minden keresztényt egyaránt meghív a tökéletességre. A szerző maga is buzdít arra, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek az erények gyakorlásáról szólnak.
Magyarország lakosságának hét százaléka szenved súlyos depressziós megbetegedésben, és további hat százalék is kezelésre szorul depressziós tünetei miatt. Sokuk egyáltalán nem kap kezelést, és szenvednek, pedig meggyógyulhatnának. Vajon mi lehet a helyzet a keresztyén közösségekben?
Ezzel a tíz tanáccsal, amelyeket egy pap hosszú élete során szűrt le magának, Robert McTeigue jezsuita atya az öregedésről, a boldogságról és a prioritásokról mondja el gondolatait.
Ön hogyan reagálna, ha ezt hallaná: „Figyelj csak, mondok valamit – az öregedés nem a puhányoknak való!”
Vagy mit szól ehhez a megjegyzéshez: „Aranyévek”?!? HAHAHA!!!”
A jubileumi év [2000, a szerk.] ünnepe nem csak egy páratlan lehetőség, hogy éljünk azzal a nagy ajándékkal, amelyet az Úr az Egyház közvetítésével búcsú formájában nekünk juttatott, hanem ez egyben egy jó lehetőség is arra, hogy a hívőkben a búcsúról szóló tanítást újra tudatosítsuk. Ezért az Apostoli Penintenciária mindazok javára, akik a jubileumi év helyszíneit meglátogatják, a következőket teszi közzé:
“Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Imádkozzatok Istenhez a bűnösökért! Csókoljátok meg a földet bűnbánat cselekedeteként a bűnösökért!” – Lourdes-i Szűzanya, 1858. február