4. fejezet 

“Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Így olvassuk János evangéliumában (Jn 8,12). Jézus ezzel azt akarja mondani, hogy Ő maga a fény. Nélküle sötétségben élünk. Jánosnál olvassuk (Jn 1,4): „Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben”

Kérdezzük meg magunktól, mit jelent mai világunkban a fény és a sötétség. Aki kilátástalan helyzetben van, és nem tudja, hogyan tovább, minden jelzőfénynek örül, ami továbbsegíti. Jézus jelenlétével, jó hírével a fényünk akar lenni.

Jézus maga a fény, ahogy a 9. és 10. sorban olvassuk: „(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.” Ma is vannak olyan emberek, akik nem ismerik fel Őt, nem fogadják el, hogy Ő a valódi fény.

Lukácsnál olvassuk (Lk 1,78), hogyan prófétált Zakariás a Szentlélektől eltelve: „Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.”

Isten irgalmas, Ő jóságos, és ezért küldte egyetlen fiát a világba, hogy megmentse az egész emberiséget. Ő mint fény jött közénk, hogy az embereknek ne kelljen sötétségben élniük, mert ha eljön a fény, Jézus Krisztus, akkor a sötét hatalmaknak múlniuk kell. Ha megengedjük, hogy Ő eljöjjön az életünkbe, azt is megértjük, mit rontunk el az életünkben.

Lukácsnál olvasunk egy Zakeus nevű vámosról (Lk 19,1-) Szerette volna látni, ki ez a Jézus, aki annyi csodát tesz. De kicsi volt, úgyhogy nem láthatta: „Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.” Azt hiszem, Zakeus nem akarta, hogy Jézus meglássa, mert bűnben élt. Azt hiszem, visszaélt a pozíciójával, hogy meggazdagodjon. Így jogtalanul bánt másokkal. „Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: “Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta.”

Igen, Zakeus gyorsan jött le.

Jézus ma is szól így emberekhez, egészen mindegy milyen fára menekültek – a büszkeség fájára vagy a gazdagság fájára. Akarják Jézust látni, de nem akarják, hogy Ő meglássa őket.

Ha Jézus ma azt mondaná Önnek „Gyere le gyorsan, gyorsan lejönne, vagy fent maradna? És Jézus még hozzáfűzi: „Ma a te házadban kell megszállnom.” Jézus ma azt mondja Önnek, hogy az Ön vendége akar lenni. Mit mondana erre? Elővenné először a mobilját a táskából, és talán haza kellene szólnia, hogy a felesége egyetért-e. Mindenesetre Zakeus örömmel fogadta Őt a házába.

Sőt: anélkül, hogy Jézus felszólította volna, hogy az életében mindent tegyen jóvá, Zakeus magától mondta Neki: “Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Itt látjuk, hogy Jézus mint fény jött el hozzá, és az Ő fényében Zakeus megértette, mit tett eddig rosszul életében, és megígérte neki, hogy mindent jóvá fog tenni. Miután Zakeus ezt mondta, Jézus így szólt hozzá: Ha befogadjuk Jézust a házunkba, az életünkbe és a szívünkbe, az Ő fényében minden hamisat fel fogunk ismerni, és meg fogjuk kapni a kegyelmet, hogy mindent rendbe hozzunk. A kegyelem, amire szükségünk van, már megvan JÉZUSBAN. Itt látjuk, hogy Zakeus örömmel fogadta házába JÉZUST; és így nem csak Zakeus kapta meg az üdvösséget, hanem az egész család, mindenki, aki a házhoz tartozott. Ha a szülők Istennel élnek, az üdvösség a gyerekekre is rászáll.

2004 februárjában egy asszony vett részt a lelkigyakorlatunkon. Tanúságot tett: „Miután Jézusnak adtam az első helyet az életemben, nagy öröm töltött el, és minden negatív, ami addig volt bennem, például a depresszióm, a kisebbségi komplexusom, a félelmek, az érzékenységem – minden eltűnt. Az Ő fényében azt is megláttam, mennyi mindent őriztem, ami nem a mi Istenünké, például könyveket, amik nem felelnek meg a hitünknek, amuletteket, és sok tárgyat, egyszerűen babonaságból. 1987 óta volt depresszióm, voltam többször teljesen kimerült, de Jézus mint fény érkezett az életembe, és a sötétségnek múlnia kellett.” Látjuk, milyen tapasztalatra tehetünk szert, ha egészen Jézussal élünk.

Jánosnál olvassuk (Jn 3,19-20): „Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. ²⁰Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei.”

Sok embert ismerek, akik Istennel és az egyházzal semmiféle kapcsolatba nem akarnak kerülni, akik gyűlölik a fényt, és nem jönnek a fényre, mert félnek, hogy napvilágra kerülnek a tetteik. Egy asszony, akivel jó a kapcsolatunk, nem akart eljönni lelkigyakorlatra vagy beszélgetésre hozzám, bár hívtam. Akkoriban nem sejtettem, miért nem akar jönni. Később tudtam meg, hogy egy házas férfival volt kapcsolata. Tudta, hogy ez nincs rendben, és nem akarta, hogy Jézus ezt felfedje. Nem boldog, mert egy rossz kapcsolatba ment bele, amiből többet nem tudott szabadulni. Boldogtalan, mert állandó meghasonlottságban él.

A Jelenések könyvében mondja nekünk Isten (Jel 30,19): Látjuk: Isten megadja a szabadságot nekünk, hogy magunk válasszunk, mi döntsünk az életünkről, hogy jól vagy rosszul menjen a sorunk.

Egyszer találkoztam egy jómódú asszonnyal, aki kissé keményen kérdezte meg tőlem, miért engedi meg Isten, hogy Indiában annyi szegény, és ugyanakkor annyi gazdag ember éljen? „Igen, igaza van, mondtam, biztosan rengeteg szegény és gazdag ember él ott. De ehhez a szerető Istennek semmi köze nincs. Az emberiség nagyban hozzájárul, hogy ez így van. Tegyük fel, hogy Isten holnap odajönne Önhöz, és azt mondaná, legyen szíves, adja oda vagyona két százalékát a rászorulóknak. Megtenné?” „Igen, válaszolta rögtön, miért ne?” „De ha Isten ismét jönne, minden nap, akkor is minden nap adna két százalékot?” „Nem, válaszolta energikusan, nem vagyok hajlandó minden nap odaadni valamit.” „Látja, válaszoltam neki, az Istenünk megadja a szabadságot; magunk dönthetjük el, hogy akarunk-e jót tenni, vagy sem. Isten nem diktátor, Ő egy szerető Isten.”

Ezért mondja Istenünk, és te magad választhatsz. Így olvastuk ezt már a Jelenések könyvében. Másnap láttam újra az asszonyt. Megszólított: „Az éjjel nem tudtam aludni, és átgondoltam, amit mondott nekem. Tulajdonképpen igaza van. Sokat örököltem; most már tudom, mit teszek a jövőben.”

Jézus maga mondja János evangéliumában (Jn 12,35-36): „Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy. Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

Látjuk, milyen fontos, hogy higgyünk Jézusban és a szavában, mert Nélküle nem tudunk fényben élni. Így vannak például azok, akik az alkohol vagy a drog rabjai. Elbújnak az igazság elől, sötétségben élnek, és nem tudják, merre vezet az útjuk. Céltalanul élnek. De a mi célunknak mindig Jézusnak kell lennie, mert benne van a fény.

Jánosnál olvassuk (Jn 1,5-6): „Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük.”

Némelyek azt állítják, Istennel élnek és jó keresztények, csak mert vasárnaponként misére járnak. De ezek az emberek nem lehetnek Vele közösségben, mert különben egész héten Isten nélkül élnek, ez azt jelenti, családi ima nélkül, személyes ima nélkül, és anélkül, hogy Isten szavát olvasnák.

János első levelében olvassuk (1Jn 2,9): „Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van.” Mert ahol gyűlölet van, ott nem lehet fény.

1Jn 3,15-ben található: „Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.” Egy gyűlölettel teli szívben Jézus nem tud élni, így fény sem lehet benne.

János első levelében olvassuk (1Jn 1,7): „De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.”

Lukácsnál olvassuk (Lk 12,35-37): „Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál.” Jézus maga mondta nekünk ezt a példabeszédet, Ő akarja, hogy a lámpásunk mindig égjen. Ehhez tüzelőanyagra van szükségünk, mindig kell lennie a lámpánkban olajnak. Nem járhatunk úgy, mint a tíz szűz a példabeszédben, akik közül ötnek nem volt elég olaja, és miközben olajat vásároltak, megérkezett a vőlegény. Mondja Jézus Lukács evangéliumában (Lk 12,40) „mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.”

Az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy feküdt Péter megkötözve két katona között. A 12. fejezet 7. sorában így áll: „Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: “Kelj fel gyorsan!” – mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről.”

Ha Jézus eljön, megszabadulunk a láncoktól és béklyóktól. Sok embert kötöznek meg rossz szokások vagy vágyak, például alkoholfüggőség, drogfüggőség, nikotinfüggőség, függenek a tévétől, a számítógéptől, az internettől, pornófilmektől, szexuális vágytól, rossz zenétől és még sok mástól. Újra és újra csodálatos tapasztalatokat gyűjtünk ilyen megkötözött emberekkel. Ha négy napra Jézushoz jönnek, és Isten szavát hallják a lelkigyakorlatokon a Rafael házban, megszabadulnak Általa, a Fény által.

Még jól emlékszem egy lelkinapra, amit havonta tartottunk a Lisieux-i Szent Teréz imacsarnokunkban, és amin 800-an vettek részt. Az első parancsolatról szóló előadás után egy idősebb férfi jött az oltárhoz, bár nehezen tudott járni, és letette a cigarettáját. Pár hónappal később tanúságot tett róla, hogy 54 éve kemény dohányos volt. Gyakran megpróbált leszokni róla. De abban a pillanatban, amikor a cigarettáját az oltárra vitte, eltűnt belőle a dohányzás vágya. Azóta, hogy Jézussal új életet kezdett, azóta, hogy Jézus fényként jött el az életébe, megértette, hogy bűnben élt. Ugyanis több, mint 18 évig élt együtt egy asszonnyal, és nem házasodtak össze egyházilag. Közben megesküdtek, és ezzel is sok embernek tettek tanúságot, hogyan változott meg az életük.

Jézus nekik fény és élet.

Mert a Galatáknak írt levélben olvassuk (Gal 5,19): „A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság” Mi fajtalanság? Ezt sok ember nem tudja. A katolikus egyház katekizmusában ez így áll (2353): „A paráználkodás egy szabad állapotú férfi és nő közötti, házasságon kívüli testi egyesülés. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természettől fogva a házastársak javára valamint gyermekek nemzésére és felnevelésére rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor a fiatalok megrontására irányul.”Eddig a katekizmusban.

Ahogy ez az idősebb férfi élt, még sokan élnek fajtalanságban, főleg Európában. Sokan így alapítanak családot, tehát Isten áldása nélkül.

Isten áldása és imádság nélkül a ház és a család is homokra épült, és nem tud megállni. Miért van ma annyi válás?

A második korintusi levélben olvassuk, hogy szól hozzánk Isten (2Kor 4,6): “A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.” Ez csak akkor történhet meg, ha Jézushoz jövünk, és Isten szavát hallgatjuk.

Az efezusi levélben olvassuk (Ef 5,8): „Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai.”

Ehhez szeretném elmesélni egy tiroli család tapasztalatát: kisfiuk négy évesen „papán” és „mamán” kívül szinte semmit sem tudott mondani. A logopédia és az ergoterápia nem hoztak sikert. Mivel a kicsi a lemaradása miatt agresszív lett, szidta és harapta a nővérét. Az óvodában töltött idő rémálom volt az édesanyának. 2002 februárjában az egész család részt vett a Rafael házban a lelkigyakorlaton. Ez alatt a hét alatt a kisfiú beszédfejlődése nagyon jól haladt. „Ez egy csoda”, mondta az édesanyja. „Az Úr többet segít a családi imán, a szentmise rendszeres látogatásán és a számos itt kapott útmutatáson keresztül, mint azt bármikor hinni mertük!” Ezt a tanúságot a család egy fél évvel később írta meg nekünk.

„Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.” olvasható az első tesszalonikiakhoz írt levélben (1Tessz 5,5). Ezt ez a család is meg tudja erősíteni, akik most úgy élnek, mint a fény gyermekei.

Ha fényként élünk, az életmódunkon keresztül mások is fel fogják ismerni az útjukat, a fényt el kell vinnünk másoknak, mert Istennek szüksége van Érte dolgozó emberekre. Jézus maga mondja: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Lk 10,2) Jézus ma is kiválaszt és hív embereket, és azt a megbízást adja nekik, hogy az Ő szőlőjében dolgozzanak. Mindenhol szüksége van az Ő fényében élő emberekre az evangelizációhoz. Nem csak papokra és szerzetesekre, hanem laikusokra is. Készek vagyunk ezt a hívást meghallani és rá igennel válaszolni?

Máténál olvassuk (Mt 5,14-16): „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!”

Ha Jézust egészen újonnan tapasztaltuk meg az életünkben, fontos, hogy ezt a tapasztalatot továbbadjuk. A fényt, amit kaptunk, nem rejthetjük el, hanem meg kell próbálnunk Jézusról beszélni és Neki tanúságot tenni.

Az Apostolok cselekedeteinek 26. fejezetében Pál apostolról olvasunk. Amikor útban volt Damaszkusz felé, és a főpapok felhatalmazásával és engedélyével a keresztényeket akarta üldözni, Jézus Sault Pálra változtatta, és képessé tette, hogy másoknak tanúságot tegyen Jézusról. A 17. sortól olvassuk: „Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek, ¹⁸hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között.”

A Szentírásban olvassuk, milyen aktív volt Pál, hogyan dolgozott Jézusért, hogy a fényét továbbadja.

A házunkban is élnek olyan munkatársaink, akik egyszer részt vettek nálunk a lelkigyakorlaton, és most állandóan azon igyekeznek, hogy itt dolgozva egyre több embert nyerjenek meg Istennek.

A megújulásunk után sok mindent észreveszünk az életünkben, amiről addig nem ismertük föl, hogy bűn. Ha teljesen újonnan kezdjük az életünket Jézussal, fénye által megmutatja nekünk, mi nincs rendben az életünkben. A Filippieknek szóló levélben olvassuk (Fil 2,15): „hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben.” tehát tisztának és kifogástalannak kell lennünk.

A Jelenések Könyvében olvassuk (Jel 21,23): „A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.” Nagyobb szüksége van a világunknak Istenre mint a napra és a holdra. Isten a legfontosabb az életünkben, a politikában is, például az Európai Alkotmányban. A világon mindenhol vannak problémák: munkanélküliség, rendezetlen pénzügyek és sok adósság, iskolai problémák, idegengyűlölet, országok közötti gyűlölet, vallási fanatizmus miatti viszály. Mindenki, aki ezekről a rádióban vagy a tévében hall, csak megrázza a fejét, és megállapítja, milyen rosszul mennek manapság a dolgok. Sokan akarnak hozzászólni, és megpróbálnak mindent szabályozni, és én gyakran azt gondolom: ritkán hallunk Istenről, akár az újságban, akár a tévében.

Milyen megoldás van ezekre a problémákra? A mi Istenünk az egyetlen válasz az összes problémánkra. A világ sötétségében hiányzik Jézus, mert csak Ő a világ világossága, aki meg tudja világítani a sötétséget.

Sokfajta katasztrófa létezik, szociális és természeti, betegségek, amikről még nem hallottunk – talán ezeken keresztül Jézus akar nekünk valamit mondani?

Sokan nem gondolnak megtérésre vagy újrakezdésre Jézussal. A háború alatt a templomok tele voltak. Manapság nagyon keveset hallani az imádságról és Istenről. Pedig Isten nélkül semmit sem tehetünk, Istennel viszont mindent.

„Csak az imádkozóknak sikerülhet megmenteni minket a fejünk fölött lógó kardtól.” írta Reinhold Schneider 1936-ban.

A Rómaiakhoz írt levélben olvashatjuk (Róm 13,12): „Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”

A zsoltáros mondja (Zsolt 18,29): „Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.” Épp egy tapasztalat jutott eszembe, amit egy indiai férfi élt át egy lelkibeszélgetés után. Azt mondták neki, hogy sötétben ne járjon többet zseblámpa nélkül. Rögtön másnap magához vett egy zseblámpát, és mikor este hazament és be akart lépni a házba, meglátott a zseblámpa fényében egy mérges kígyót a lépcsőn. Így nagy életveszélytől menekült meg. Szimbolikusan azt gondolom, ha Jézussal élünk, nem kell félnünk, mert az Ő fényében mindent föl fogunk ismerni, ami veszélyt jelenthet a számunkra.

Ha ehhez tartjuk magunkat, a sötétségről a fényre jöhetünk.

Dicsérjétek az Urat!

(Részlet a szerző Jézus ma is él c. könyvéből)

Létrehozva 2023. február 18.