Sokan, amikor dolgozni mennek, elsősorban önmagukat motiválják. Valamiből meg kell élni, gondoskodni kell a családról, elegendő pénz kell a választott életstílus fenntartásához. Találtak egy hivatást, amely iránt szenvedélyt éreznek – élvezik és értékelik munkájukat; mindez megerősítést és értelmet ad számukra.

Ezek közül önmagában egyik sem rossz. Mindegyik lehet a munka ésszerű velejárója. Ugyanakkor még a legokosabb, legtehetségesebb és legtapasztaltabb ember sem képes egyedül mindent elvégezni, amit kell. Az „énközpontú” hozzáállás a munkához – és az élethez – katasztrofális lehet.

Visszagondolok a saját pályafutásomra. Amikor több, mint 40 évvel ezelőtt megérkeztem a CBMC-hez, nagy lépést tettem: közösségi újságszerkesztőből kiadványigazgató lettem, azzal a feladattal, hogy egy magazint fejlesszek. Volt tapasztalatom az írásban, szerkesztésben és fotózásban, de semmit sem tudtam arról, hogyan kell magazint tervezni. Nem volt képességem illusztrációkat készíteni a cikkekhez. És nem rendelkeztem szakértelemmel olyan rovatokhoz, mint a személyes pénzügyek, időgazdálkodás vagy családi kapcsolatok.

Szerencsére találtunk tehetséges embereket ezekre a feladatokra – grafikust, illusztrátort, szakértőket, akik minőségi cikkeket írtak –, valamint egy segédszerkesztőt és adminisztratív asszisztenst. Mindannyian a saját egyedi ajándékaink és képességeink szerint járultunk hozzá a munkához. Minden alkalommal, amikor megjelent a magazin egy új száma, felülmúlta az elvárásainkat. Arra a következtetésre jutottam: „az egész több volt, mint a részek összege.”

Ugyanez igaz bármilyen hivatásra. Legyünk vállalkozók, cégtulajdonosok, vállalati vezetők, menedzserek, értékesítők, szakemberek – például ügyvédek, orvosok, könyvelők, mérnökök vagy építészek –, vagy adminisztratív dolgozók, nem dolgozhatunk kizárólag önmagunkért. Szükségünk van egymásra a legjobb eredmény eléréséhez. A Biblia egyik legjobb szakasza pont erről szól, hangsúlyozza az együttműködés értékét. Íme néhány tanítás belőle:

Nagyobb hatékonyság. Egy igásló el tud húzni egy bizonyos terhet, de ha kettőt összefognak, ugyanannak a súlynak a többszörösét képesek elhúzni. Ugyanez az elv érvényes a célok elérésére vagy különböző projektekben való együttműködésre is. „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.” (A prédikátor könyve 4,9)

Gyorsabb talpra állás. Senki sem tökéletes, és időnként mindannyian hibázunk vagy elbukunk. Mindig segítség, ha vannak munkatársak, akik segítenek lerázni magunkról a kudarcot, és újra belevetni magunkat a munkába. „Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert, ha elesik, nem emeli föl senki.” (A prédikátor könyve 4,10)

Nagyobb erőforrások. Az egységben való együttműködés lehetővé teszi, hogy jobban reagáljunk a kihívásokra. „Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg?” (A prédikátor könyve 4,11)

Nagyobb erő. Észrevette már, hogy egyetlen zsinórszál könnyen elszakad, kettő már ellenállóbb, három összefonva pedig sokkal nehezebben szakad el? Ugyanez igaz arra is, amikor közös célokért együtt dolgozunk. Az a nehézség, amely egy embert – vagy akár kettőt – megtörhetne, jobban kezelhető, ha csapatként dolgozunk együtt. „Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (A prédikátor könyve 4,12)

Forrás: keve.rog, Monday Manna

Létrehozva 2026. május 24.