Hová ment az Úr Jézus? Haza ment: felment a mennybe; ez az ő hazája; ott megnyugszik: «ascendit in caelum, sédet ad dexteram Dei»; ül, nyugszik. Befutotta mint óriás az ő pályáját; harcolt, győzött s most diadalát üli, S mi az ő diadala? Hogy országol örökké: «ül a Mindenható jobbja felől.» Az Isten országa minden lélek hazája; azért mondja az Úr Jézus, hogy eljön értünk s elvisz, hogy ahol ő van, mi is ott legyünk. Sok lélek átérezte már azt a nagy igazságot!

Mikor Szent Alajos megtudta, hogy betegségéből nincs föllábolás, fölkiáltott : Örültem azon, ami mondatott nekem, hogy az Ür házába megyünk, vagyis hogy haza megyünk. S volt egy más kedves szent, aki télen locsolgatta künn a kertben mellét, mert láztól is, de honvágytól is égett s belehalt a honvágyba 18 éves korában : Szent Szaniszló. Ezek mind sietnek ; hová? Haza ! Gondolom, minden embernek vannak pillanatai, mikor csendben a csillagos égre néz s látja az egek útját, a tejutat s elgondolja magában : ott fenn is van egy világ, a másvilág, oda ment Krisztus Urunk, s odamegyünk mi i s : haza megyünk. 

Sejtelmekkel teljes szívvel gondol akkor arra a másvilágra ; töméntelen kérdés ostromolja eszét, szívét: Ugyan hogy lesz az ott? Micsoda ország az? Messze van? S hogyan jutnak oda a lelkek? s elszorul a szívünk, ha elgondoljuk, hogy egykor mi is arrafelé megyünk. Jó lesz tehát, ha e szent ünnepen arról elmélkedünk : Van-e ilyen ország s miféle ország az? 

1. Az az Isten s a lelkek országa ! Ez a föld az emberek, a halandó, küszködő, vágyódó emberek országa; a csillagokon túl pedig van az Isten s a megdicsőült lelkek országa. A megdicsőült lelkek pedig nem szenvednek, nem romlanak, meg nem halnak : így tehát az az ország nem is romlandó s el nem pusztul; szenvedés nem szántja és könnyű nem öntözi. Csodálva s kétkedve kérdezitek, van-e ilyen ország? van-e ilyen másvilág? De hogyan kételkedhetik ezen ember? S aki kételkedik, az nézzen föl az égre ! Nézd, mennyi csillag, mennyi világ! némelyik százszor nagyobb, mint a föld ; lám, ezek közül mindenik egy-egy más világ lehet. De ha nem néz valaki az égre, hát nézzen szívébe. Nem nyer-e nyomban fölvilágosítást önmagában, szíve szózatában, mely azt mondja neki: e földön nincs hazád 1 A földön küszködöl, de nincs diadalod ; dolgozol, de nincs pihenésed ; vágyódol, de nincs csitílásod ; minden mondja neked : mást keress ! Igen, k. h., hit, szív, ész azt mondja : ez nem a te hazád. 

Ellenséges föld ez, hideg, sötét, a halál s az örök fagy hazája. Nem élhetsz itt, még akkor sem, ha nem kellene meghalnod soha. Mert a nap az égen egyszer majd kihűl és kialszik ; jégmezővé válik a föld s föltornyosult jéglapok közt zúg majd a szél ! Azt mondod erre : Mikor lesz az ; de addig mégis csak édes nekem ez a föld ! K. H., nincs az egészen úgy; mert küszködve csikarjuk ki azt, ami életünkhöz szükséges; folytonos harcban állunk a nap perzselő sugaraival, a széllel, a rothasztó esővel, a dagadó árral, a májusi faggyal, villámmal, a tengő földdel, apró férgekkel s még apróbb gombákkal ; minden meg akar törni minket. . . Testünk szétesik, csontjaink széthullanak, porainkban apró bogarak és legyek húznak majd girbe-görbe vonalakat, s míg élünk, irigység, gyűlölet emészti lelkünket s az ördög jár körül, mert az Apokalipszis írja, hogy «levettetek a sárkány, a régi kígyó, ki ördögnek hivatik, és a földre vettetek s vele angyalai is letaszíttattak ». Ellenséges földön állunk tehát : sátrak alatt lakunk, nincs maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Ki is érezheti magát e földön idehaza? mikor úgy vagyunk itt, mint a vasúti stáción; járunk-kelünk batyunkkal s várjuk, mikor indulunk; egyik szorítja másikát; egyik átadja helyét a másiknak, s folyton csengetnek, csendítenek, indulnak s elmennek a lelkek Isten ítélőszéke elé. Ami házaink olyanok, mint az indóházak, csakhogy hosszabb ideig maradunk bennük. De utóvégre is, amit építünk, szétesik, s amit faragunk, szétporlik. S kik laktak itt előttünk 1000—2000 év előtt? Kiknek volt ez hazája ; kiknek állt itt háza? Ha föltámadnának, bizony azt mondanák: Mikor mi itt laktunk, úgy mint ti, azt gondoltuk mi is, hogy ez a mi hazánk ; pedig nem az ; sem a mienk, sem a tietek ! Tehát a cemasvilagon» van a mi hazánk; oda gyerünk, oda iparkodunk. 

A tanítás elolvasható itt.

Létrehozva 2022. március 24.