A gonosz el akar választani minket az Eucharisztia szentségétől, ezért a vasárnapi sporteseményeket és programokat használja fel erre.

Az Úr ellenségei mindig is különös gyűlöletet tápláltak az Eucharisztia iránt. A 20. század zsarnokainak többsége elsőként eltörölte a szentmisét – a kommunisták lengyelországi hatalomátvételétől kezdve a spanyol forradalmon át egészen a 1920-as évek mexikói egyházellenes törvényekig. XVI. Benedek pápának szabályoznia kellett, hogy a szentáldozást csak a nyelvre adja, mert az emberek átvették tőle a szentostyát, hogy megtartsák emlékül, vagy ami még rosszabb, hogy meggyalázzák. Sajnos néhány évvel ezelőtt Nagypénteken valaki ellopta a szentostyát a templomomból, ami mélyen megrázta a szívemet.

De valamilyen furcsa módon ez az Eucharisztia iránti gyűlölet valójában megerősíti Krisztus valódi jelenlétének igazságát. Miért harcolna a Gonosz és serege valami ellen, ami csupán egy szimbólum? Senki sem lopja el az úrvacsorán osztott kenyeret egy protestáns templomból, mivel mindenki tudja, hogy az csak közönséges kenyér. De minden katolikus tabernákulumban ott van Jézus!

Ma azonban a gonosznak van egy sokkal alattomosabb módszere az Eucharisztia elleni támadásra, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünknek ez soha nem jutott eszébe. A gonosz el akar választani minket az Eucharisztiától, ezért ehhez a vasárnapi sportokat és tevékenységeket használja fel.

Na, kimondtam.

Gondoljatok csak bele. Volt idő, amikor a vasárnap reggel szent és sérthetetlen volt. De most a jó katolikusokat megosztják. Istent akarják imádni a misén, de hatalmas összegeket költenek arra, hogy beírassák a gyerekeiket sportra, táncra, robotikára vagy bármire, és azt hiszik, hogy elkötelezettek az ügy mellett. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a gonosz finom trükkje, amivel megpróbálja elválasztani az embereket az Eucharisztia vételétől.

Ezek a tevékenységek önmagukban nem gonoszak, de a gonosz felhasználja őket egy gyanútlan eszközként, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy az Eucharisztia csak egy „szép kis plusz”, amit be kell szorítani egy amúgy is tevékenységekkel zsúfolt hétvégébe. Aztán amikor az emberek néhány hétvégét kihagyva visszatérnek a szentmisére, a gonosz meggyőzi őket, hogy gyónás nélkül vegyenek részt a szentáldozásban, mintha az rendben lenne, ahelyett, hogy a szentmise elmulasztása halálos bűne miatt méltatlanul vennék magukhoz az Urat. Nem vehetjük ezt egy ördögi trükknek, amellyel el akarja választani az embereket az Úrtól? A Sátán soha nem fog arra csábítani, hogy az aranyborjút imádd – arra fog csábítani, hogy azt hidd: egy értelmetlen focimeccs fontosabb, mint Jézus Krisztus.

Második otthonomban, a connecticuti Fairfield megyében van egy zsidó baseball-liga. Azért alapították, hogy szombati napon ne legyenek mérkőzések. Miért nem ragaszkodunk ehhez a katolikusok esetében, akik Fairfield megye lakosságának 45 százalékát teszik ki? Nem más, mint gyávaság, ha a katolikusok hallgatnak, amikor szent idejüket sport és egyéb tevékenységek zavarják meg. Nem a sport, a robotika és a torna miatt élünk – Krisztusért élünk, és minden más csak ráadás.

Amikor a Ferences Egyetemen baseballoztam, edzőmnek volt egy felejthetetlen mondása: „A sportban semmi sem örök.” Ez mindent a helyére tett: bármennyire is jó a sport a kikapcsolódáshoz, az erények fejlesztéséhez és a testmozgáshoz, előnyei lényegében evilágiak. És pontosan ezt akarja a Sátán, hogy a figyelmünk itt maradjon: ezen a földön, nem pedig az örökkévalóságban, amelyre teremtettünk. Ez tehát a Sátán ördögi törekvése a mai korunkban: elválasztani az embereket az Eucharisztiától azzal, hogy meggyőzi őket arról, hogy más tevékenységek egyenrangúak lehetnek a szentmisével, vagy akár előnyt élvezhetnek azzal szemben.

Gondoljuk át annak a következményét, hogy hisszük: Jézus Krisztus valóban itt van, Testben, Vérben, Lélekben és Istenségben. Ha valóban hisszük, hogy itt van Ő, Teremtőnk, Sorsunk, Békénk, akkor ezt tennénk meg mindennek! Betegség vagy más jogos vészhelyzet kivételével gondoskodnánk arról, hogy minden vasárnap itt legyünk az Eucharisztikus Urunk jelenlétében.

Volt egy szent, aki az Eucharisztia köré szervezte a hetét. Vasárnap fogadta Jézust, majd a következő három napot hálaadással töltötte. A következő három napot – csütörtök, péntek és szombat – lelki felkészüléssel töltötte a következő eucharisztikus egyesülésre. Milyen boldog élet!

Bosco Szent János hatalmas erejű szavával zárom soraimat, aki így szólt:

Szeretnéd, ha Urunk sok kegyelmet adna neked? Látogasd meg Őt [az Eucharisztia által] gyakran. Azt akarod, hogy csak keveset adjon neked? Akkor ritkán látogasd meg Őt. Azt akarod, hogy az ördög támadjon rád? Akkor ritkán járulj szentáldozáshoz. Azt akarod, hogy elmeneküljön tőled? Akkor gyakran látogasd meg Jézust!

A Gonosz tudja, hogy amint valaki elfordul az Eucharisztia elől, a lelke az övé lesz. Manapság az ördög sokkal okosabb; nem zárja be a templomokat, és nem támadja meg közvetlenül az Eucharisztia szentségét. Inkább ezerféle tevékenységgel tereli el a figyelmünket, amelyek eltávolítanak minket az Úr Valódi Jelenlététől. Ideje, hogy mi, katolikusok, kimondjuk: „Sajnálom, edző, de van egy találkozónk, amit nem hagyhatunk ki, és az a világegyetem Istene, aki annyira szeret minket, hogy nekünk adta Testét és Vérét az örök élet táplálékaként.”

—————

Joseph Gill atya a Bridgeporti Egyházmegye papja, plébános, valamint középiskolai káplán és tanár. A Steubenville-i Ferences Egyetemen és a marylandi Mount St. Mary’s Szemináriumban végzett. Több keresztény zenei albumot is kiadott, melyek a Spotify-on és a YouTube-on is elérhetők.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2026. június 10.