A feleségem egyszer egy remek tanácsot hallott: olyan férfit keress, aki férj akar lenni, ne pedig olyat, aki csak feleséget akar.

Feleségnek lenni csodálatos dolog. A feleség bátorítást és érzelmi támaszt nyújt. Ő teszi az otthont otthonossá. Ő az a társ, akivel megoszthatod érdeklődési köreidet és nehézségeidet, és ő a kulcsfigura a saját család alapításában. Nem meglepő tehát, hogy a egyedülálló férfiak nagy többsége azt reméli, hogy megházasodik. Ez különösen igaz manapság, tekintve a férfiak körében tapasztalható magányról és társadalmi elszigeteltségről szóló egyre több beszámolót.

De egy férfi, aki házasságra vágyik, nem „csak” feleséget akarhat. Akarnia kell férjnek is lenni.

A kulcsszó itt az „akar”. Nem elég, ha a férfi rájön, hogy férjnek lenni igazságos dolog ahhoz, hogy feleséget szerezzen. Akarnia kell, hogy férj legyen. Ránézni kell a Keresztre, látni kell, hogyan adta oda magát Urunk menyasszonya, az Egyház számára, és azt gondolni: „Utánozni akarom Őt.” Eközben a feleséget akaró férfi figyelmét teljes mértékben azok az előnyök kötik le, melyeket a feleség nyújt neki, ahelyett, hogy arra koncentrálna, amit ő akar adni a feleségének.

Ha megnézzük, mit mond az Egyház a házasságról, a keresztet ismételten hangsúlyozzák. II. János Pál pápa azt írta, hogy „a házasság olyan útra indítja a házaspárt, ahol találkozni fognak a kereszttel.” XIII. Leó pápa kijelenti, hogy a férjnek és a feleségnek „megbízható és önzetlen segítséget kell nyújtaniuk egymásnak.”

Ez az áldozat nem lehet korlátozott. Ha a keresztre tekintünk, nem részleges vagy korlátozott áldozatot látunk, hanem egy hatalmas és korlátlan áldozatot. Látunk egy olyan áldozatot is, amely tele volt szeretettel egy menyasszony iránt, aki cserébe néha nem éppen ragyogóan viselkedik. Aranyszájú (Krizosztomos) Szent János rámutat erre a házasságról szóló írásaiban, tanítva, hogy a férjnek továbbra is oda kell szentelnie magát a feleségének, még akkor is, ha ő nem teszi ugyanezt. Emlékeztet bennünket arra, hogy Krisztus menyasszonya nem érdemelte ki az Ő által kínált szeretetet, és mégis Ő adja azt, mindig készen áll a megbocsátásra, mindig gondoskodik, mindig odaadó. A férjnek is ugyanezt kell tennie, mert őszintén szereti a feleségét.

Erről az áldozatról szóló beszédnek azon a valóságon is alapulnia kell, hogy az emberek egyediek. Ha egy férfi hivatást érez a házasságra, még nem elég, hogy férj akar lenni, hanem konkrétan akarnia kell, hogy a feleségének legyen a férje. Ellentétben azzal, amit a randizási kultúra (különösen egyes társkereső alkalmazások) sugallhat, nem szabad olyan nőt keresnie, aki minden követelményt teljesít a listáján, aki „elég jó” ahhoz, hogy feleségül vegye. Olyan nőt kell keresnie, akit olyan intenzíven szeret, hogy boldogan áldozatot hozna érte.

Amikor egy férfi férj lesz, valakinek a férje lesz. Nem általánosságban férj, hanem kizárólag és teljes mértékben a feleségének. Életét neki szenteli, és a nő pótolhatatlanná válik számára.

Ez egy fontos szempont, melyet mindkét félnek figyelembe kell vennie, amikor a házasság kérdését mérlegelik. Férfiak, ez az a nő, akiért szívesen feláldoznák hátralévő napjaikat, bármennyire is megterhelő lenne ez? Ha a körülmények megkövetelnék, feladnák-e a hobbijukat és a szabadidejüket érte, nem csak azért, mert ő ezt kéri tőlük, hanem mert tényleg ezt akarják?

Nők, ez az a férfi, akiről el tudjátok képzelni, hogy ezt megtenné értetek? Ő olyan ember, aki több mint boldog, hogy a férjetek lehet, függetlenül attól, hogy milyen áldozatokat kell hoznia? A férjként való létezés iránti vágya kifejezetten rád irányul, és nem csak elvont értelemben? Ő olyan ember, aki több időt fog dolgozni, ha a családnak szüksége van rá, vagy kevesebbet fog dolgozni (és több időt tölteni a családdal), ha az a család javát szolgálja?

Természetesen ezt a megfontolást fordítva is meg kell tenni, és mindkettőjüknek azt is figyelembe kell venniük, hogy ő az a személy-e, aki a saját gyermekeik szülője lehet.

A házasságot kereső nőknek feltétlenül olyan férfit kell keresniük, aki valóban férj akar lenni. Soha nem volt hiány olyan rémtörténetekből, amelyek bántalmazó, infantilis vagy egyszerűen csak rendkívül lusta férfiakról szólnak, akik elsősorban magányból, kényelemből vagy vágyból házasodtak meg. A Casti Connubii enciklikában XI. Pius pápa hangsúlyozta a házassági partner kiválasztásának fontosságát, mivel „nagymértékben attól függ, hogy a jövőbeli házasság boldog lesz-e vagy sem, hiszen az egyik fél a másik számára akár nagy segítség lehet a keresztény életvitelben, akár nagy veszélyt és akadályt jelenthet”. Hozzáteszi, hogy a megkülönböztetésnek „igaz és nemes szereteten, valamint a leendő partner iránti őszinte vonzalmon” kell alapulnia.

Ugyanezen enciklikájának korábbi részében a pápa a felkészülés fontosságát is hangsúlyozza, mivel „a boldog házasság alapja, és a boldogtalan házasság romlása már a gyermek- és serdülőkorban megalapozódik a fiúk és lányok lelkében”. Azt mondja, hogy azok, akik házasság előtt tisztátalan vágyaknak hódolnak anélkül, hogy azok leküzdésén dolgoznának, „egyedül maradnak legyőzetlen szenvedélyeikkel”.

Ez azt jelenti, hogy azok a férfiak, akik férjek akarnak lenni, törekedni fognak a fejlődésre, és megpróbálják kiirtani a bűnnel (különösen a bujasággal!) való kapcsolataikat. Amennyire csak tudnak, azon fognak dolgozni, hogy fejlesszék képességeiket, hogy eltarthassák magukat, gondoskodjanak saját egészségükről, időt szánjanak az imádkozásra, és megfelelő időt szánjanak hobbijukra. Lehet, hogy nem sajátították el mindezt, vagy akár csak egyet is ezek közül, de a legjobb tudásuk szerint törekedni fognak a szentségre.

Nők, ne csak olyan férfit keressetek, aki feleséget akar. Keressetek olyan férfit, aki a férjetek akar lenni.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2026. június 13.