A keresztre készülhetünk
Több éves hagyományt követve, március 6-án a Budapesten és környékén élő görögkatolikusok Kocsis Fülöp metropolita vezetésével Előszenteltek Liturgiáját végeztek a
Több éves hagyományt követve, március 6-án a Budapesten és környékén élő görögkatolikusok Kocsis Fülöp metropolita vezetésével Előszenteltek Liturgiáját végeztek a
„Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel
Annak idején homiletika professzoromtól, Bryan Chapelltől tanultam, hogy a hiteles igehirdetésben három elem van: logosz, pathosz és ethosz. Ez valójában a klasszikus arisztotelészi retorikafelfogás
Sajgó Balázs atya elmélkedése Nagyböjt 3. vasárnapjára Ha nem azért teljesítem az isteni parancsokat, mert kell, hanem azért, mert szeretem
Evangélium elmélkedés: Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok. Varga László megyéspüspök
(LifeSiteNews) – Kérdés: „Anya, hogyan lehet egy ateista, aki támogatja az abortuszt, tagja a Pápai Élet Akadémiának?” A válaszom: „Nem
Részlet Nicolas Diat – Robert Sarah: Esteledik, a nap már lemenőben című könyvéből.
Mindazok, akik őszintén keresik az igazságot, érzékelik Isten jelenlétének és működésének nyilvánvaló jeleit a minket körülvevő világban.
Isaac Newton (1642—1727), az angol fizikus ezt írta: „A Nap, a bolygók és az üstökösök csodálatos elrendeződése csakis egy értelmes és hatalmas Lény szándékának és hatalmának köszönhetően jöhetett létre.”
„Ha egyszer szent leszek, biztosan a »sötétség« szentje leszek. Nem leszek majd a mennyben — hogy fényt vigyek azoknak az embereknek, akik sötétségben élnek” — mondta Teréz anya, akit öt évvel ezelőtt avatták szentté.
Jézus arra kérte Teréz anyát, hogy szeretetének fénye legyen azok számára, akik a bűn sötétjébe merültek. Erre a hivatásra a hit sötét éjszakájával készítette fel őt, és azzal, hogy részesítette őt a Getszemáni-kertben és a Golgotán átélt szenvedésében.
Egy hitvédelmi szakkönyvben húsz érv szerepel Isten létezése mellett, és egy ellene. Ez az egy: a rossz problémája. A szenvedés, amelynek oka, hogy vétkeztünk. Ellenszegültünk Istennek, szabad akaratból. Ez a bűn misztériuma. És ezt hozta helyre Krisztus Urunk a megváltással. Ezért ajánlja fel a megváltottságot, az Atya ingyenes kegyelmét, hogy szenvedéseinknek is értelmet adjunk. Ahogyan ő is szerető engedelmességből áldozatot hozott értünk, hogy kimentsen az örök halál karmaiból.
Egyikünk sem szereti azt gondolni, hogy büszkék vagyunk. Mindig valaki más az; az a fickó ott az arrogáns. A mérés egyik módja, ha elgondolkodunk azon, hogy mennyire fogadjuk el, ha kijavítanak bennünket. Gondoljunk a Példabeszédek könyvéből a következő versekre:
„Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap. Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni – az az okosság. Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei. Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.” (Péld 9,7-12).
Az élet megy tovább, a közösségi médiával vagy e nélkül. Lehet, hogy itt az ideje, hogy legalább egy ideig enélkül folytassuk.
A feleségemmel egy katolikus nyári táborban önkéntesként ismerkedtem meg. Minden héten középiskolásokat terelgettünk Pennsylvania vadonjában, túrázni, mászni, evezni és mindenféle más kalandra vezetve őket. Még a legjobb biztonsági protokollok mellett is ezek a tevékenységek igazi izgalmat rejtenek magukban. Mégis azt tapasztaltuk, hogy általában nem az ilyen potenciális veszély az, ami a tinédzsereket idegessé teszi a héten.
Sok hívőtársam körében – különösen a hagyományosabb körökben – találkoztam azzal a tendenciával, hogy szkeptikusan nyilatkoznak a hírek olvasásának szükségességéről. Eluralkodni látszik az az érzés, hogy a szóbőség és a világ folyó ügyei csupán figyelemelterelések. Ehelyett – így szól az érvelés – a magaslatok és az isteni felé kellene irányítanunk gondolatainkat.
Szakmai pályafutásom során számos olyan emberrel találkoztam, akit egyszerűen csak „főnöknek” lehet emlegetni. Ők voltak azok, akiknek dolgoztam, akik felvettek, és akiknek – ha nem végeztem kielégítően a munkámat – jogukban állt kirúgni. Szerencsére a legtöbb esetben a „főnökeim” jó vezetők is voltak. De az üzleti világban ez nem mindig van így.