Tedd a nyarat az imádság nyarává: ülj csendben Krisztussal — még nyaralás közben is
Az emberi természet igazsága az, hogy addig nem találunk nyugalmat, amíg Isten szívében nem nyugszunk meg.
A nyári hónapok nem csupán a kikapcsolódásról szólnak. Kiváló alkalmat nyújthatnak arra, hogy közelebb kerüljünk Krisztushoz, és mélyebb egységben éljünk Jézussal.
Egészséges és szükséges, ha időt szakítunk eltérni a szokásos napirendünktől és munkánk kaotikus természetétől. Ugyanakkor kísértésbe eshetünk, hogy inkább az alvásban és a telefonunkkal töltött időben keressük a pihenést ahelyett, hogy Isten jelenlétéhez ragaszkodnánk.
Az emberi természet igazsága az, hogy addig nem találunk pihenést, amíg nem nyugszunk meg Isten szívében. Ahhoz, hogy bensőséges kapcsolatunk javuljon az Úrral, támaszkodnunk kell arra, hogy a szentmisén és a szentségeken, valamint a Szentíráson, továbbá a szentek szavain és tanúságtételén keresztül lépjünk kapcsolatba Vele.
Először is tanulhatunk a zsoltárok bölcsességéből. Bennük és általuk hozzáférhetünk az emberi lét lényegéhez, és bepillantást nyerhetünk Istenünk szerető jelenlétébe. A zsoltároskönyv egészében arra emlékeztet, hogy Istenben találhatunk pihenést, és hogy Ő a mi védelmezőnk. Emellett folyamatosan megtanuljuk, hogyan kell imádkoznunk és hogyan kell az Úrhoz fordulnunk.
Például: „Hallgasd meg kiáltásomat, Uram,figyelj imádságomra! A föld határáról kiáltok hozzád,mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel,amely túlságosan magas nekem! Oltalmam vagy, erős vár az ellenség ellen. Hadd lakhassam mindig a te sátradban,elrejtőzve szárnyaid alatt!” (61. zsoltár 1–5).
A 61. zsoltárt alkalmaznunk kell nyári imádságunkra úgy, hogy arra ösztönözzön, hogy következetesen hívjuk segítségül Isten nevét. Időt kell szakítanunk az imádságra és be kell iktatnunk a napunkba egy napi időt, hogy csendben üljünk Krisztussal. Ugyanakkor azzal a tudattal kell élnünk, hogy Isten Lelke soha nem hagy el minket. Bármikor beszélhetünk Vele, és bármikor megtapasztalhatjuk állandó szeretetét. Ha ezt alkalmazzuk nyári pihenésünkre, hajlamosabbak leszünk arra, hogy pihenésünk során Istent keressük ahelyett, hogy csak magunkba zárkóznánk.
Szent Pál szavai is mélyrehatóak. Írja: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4,6–7).
Még akkor is, ha napokig vagy hetekig pihenünk, kísértésbe eshetünk, hogy a munkahely vagy a karrierünk miatt tapasztalt aggodalmakban éljünk. A szorongás akkor is nyomasztó lehet, ha egyedül vagyunk, és nem egy tennivalók listája vesz körül bennünket. Szent Pál arra buzdít, hogy folyamatosan beszéljünk az Úrhoz, és az Ő dicsőítésére támaszkodjunk a szorongó gondolatok eltávolításához. Isten imádása és dicsőítése a gyógyír a nyugtalan szívre, mert így figyelmünket Rá irányítjuk ahelyett, hogy saját vágyaink vagy félelmeink emésztenének minket.
Végül három szent szavai segíthetnek abban, hogy ezen a nyáron még mélyebben megéljük lelki életünket. Ez a három idézet arra késztet minket, hogy a jelen pillanatban meggyökerezzünk és kizárólag Istenben találjunk pihenést.
Lisieux-i Szent Teréz így fogalmazott: „Micsoda ostobaság az időt aggodalmaskodással tölteni ahelyett, hogy csendesen Jézus szívén pihennénk.” A Kis Virág azért tudott ilyen szorosan egyesülni Krisztussal, mert elfogadta az Ő akaratának teljes átadásában rejlő kegyelmet. Még a pihenésünk és a kikapcsolódásunk is Istené.
Ahogy Szalézi Szent Ferenc mondta: „Ne veszítsd el a belső békédet! … Ha úgy érzed, hogy eltávolodtál Isten menedékétől, csendesen és egyszerűen vezesd vissza a szívedet Hozzá.”
A nyár tökéletes alkalom arra, hogy megvizsgáljuk: vajon Istenért élünk-e a mindennapi feladatok során. Arra törekszünk-e, hogy mindenekelőtt közösségben legyünk az élő Istennel? Olyan szemszögből nézzükk-e, hogy Isten bármely pillanatban hatalmas módon kinyilatkoztathatja magát nekünk?
A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) így magyarázta ezt: „Isten ott van a pihenés pillanataiban, és egyetlen pillanat alatt pontosan azt adhatja nekünk, amire szükségünk van.” Stein tudta, hogy a megtérés egy egész életen át tartó folyamat, de egyben olyan út is, amelyen folyamatosan nyitottak vagyunk Jézus jelenlétére a jelen pillanatban.
A nyár mindannyiunk számára a jelen pillanat. Törekedjünk tehát arra, hogy egyre mélyebbre hatoljunk Istenünk szívébe – pihenésünk idején és azon kívül is.
Forrás angol nyelven
Létrehozva 2026. július 15.