Barsi Balázs adventi konferenciabeszédek – 4. rész
Balázs atya 2018 adventi beszédeit élőben közvetíti a Ferences Alapítvány.
Balázs atya 2018 adventi beszédeit élőben közvetíti a Ferences Alapítvány.
A Jézus Szíve-apostolság jellegzetes vonása
A legtökéletesebb apostol — Szűz Mária. Az isteni élet, az isteni kegyelmek sáfárjait emberi nyelven papnak, tágabb értelemben apostolnak nevezik. S volt-e ennek az isteni életnek, ezeknek a kegyelmeknek tökéletesebb, teljesebb hatalmú osztogatója, mint ő, a Nagyasszony? Elképzelhető-e, hogy Jézus Szíve túláradó gazdagságának korlátlanabb rendelkezési joggal bíró kincstárosa lehessen valaki, mint megint csak ő, az Édesanya?
Tematizálás – Kedves Nővéreim és Testvéreim ! Isten rejtély, egészen más, mint a mi általunk ismert világ. Teljes és tökéletes, A teljes harmónia, összhang és egység. Mindent betölt, mindent áthat, de nem azonos vele, vagyis azzal, amit betölt. Felfoghatatlan, nevét, mivel nem ismerjük, ki sem mondhatjuk. Nem tudjuk Őt leellenőrizni (értelmünkkel ), mert Ő ellenőriz le minket, s minden teremtményt. Nem mi gondoltuk ki Őt, hanem Ő gondolt ki minket. Ezért mondjuk róla, hogy szent. Más, mint a világ, bár Ő a világ létrehozója. Ő az Örök Jóság. Jóságából teremtette a világot.
Folytatódik a 777 egyik legmélyebb tartalma: a Papp válaszol rovatunkban Papp Miklós atya 3 – általában rendkívül nehéz és őszinte – kérdésre válaszol, amelyeket ti kérdeztek! Erre természetesen most is meglesz a lehetőség, illetve ezúton köszönjük annak a több tucat embernek a türelmét, aki még a válaszára: előbb-utóbb mindenki sorra kerül!
Ezen írás története röviden a következő. Tegnap du. Jézussal együtt elmentem, hogy megvegyem a karácsonyi ajándékokat, ami meg is történt. A végén még ezt mondtam Jézusnak.
„Kérlek, adj valami szellemi örömet is, amit odatehetek a csomagok mellé, hogy a lélek öröme ne csak evilági, materiális, hanem szellemi, mennyei is legyen.”- Reggel négykor ébresztett fel a Szentlélek ezzel a szóval a fejemben: lakástulajdonos. Fölkeltem és elkezdtem imádkozva leírni az érkező gondolatokat.
Tematizálás – . Kedves Nővéreim és Testvéreim ! Most ott tartunk, hogy életünk egy próbatétel. Ennek keretében Isten a kihívások egész sorozatát adja, s teszi azáltal, hogy különböző helyzeteket teremt életünkben. Ezt teszi abból acélból a célból, hogy az Ő „szabad teremtményének”, vagyis az ő képmásának, az embernek iránta való szeretetét az ember szabad döntéséből vehesse át. S ha ez a szabad döntésből fakadó szeretet kinyilvánul az ő kis teremtménye részéről, akkor Isten őt, aki kiállta így a próbát, egy minden képzeletet felülmúló jutalomban akarja részesíteni. Viszont ha nem állja azt ki, érezze tettének felelősségét. – Tehát így szólt az Úr: „A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ennél arról, bizony meghalsz.” (1.Móz.2, 16-17.)
„Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.” (Iz 54,10)
Vajon mi történne velünk, ha úgy élnénk, mint akik abszolút bizonyossággal tudják, hogy Isten szereti őket? Mi keresztények persze tudjuk ezt. Dicsőítő énekeket énekelünk, idézünk a Szentírásból, pólóinkon feliratokkal, autóinkon matricákkal valljuk meg, hogy igen, szeret minket Isten.
Tudjuk milyen az. Ha a bombát szép csendben bejuttatják a célterületre már csak idő kérdése és a környezetében olyan óriási változást fog okozni a detonáció, hogy felismerhetetlenné teszi azt. Idejét csak az tudja, aki a robbanás idejét beprogramozta. Persze ekkor jönnek a tűzszerészek is, akik tudják, hogy melyik drótot kell elvágni ahhoz, hogy a robbanás ne jöjjön létre.
A Megtestesülés egy időzített szeretetbomba volt.
Tematizálás – Kedves Nővéreim és Testvéreim ! Most már eljutottunk odáig, hogy a belső élet állapota milyen exisztenciálisan meghatározó, egész emberi létünk minőségének formálásában. (Egy kissé nehézkes mondat, de félig érthetően is kifejező ereje van!) Rólunk van szó, földi életünkről és Istenről: Tehát érintettek vagyunk a feldobott témában, mint egy labdában. Csak azon legyünk, hogy el is kapjuk a labdát. Érteni talán még értjük, de a belső élet művelésében már járatlanok és restek, sőt hanyag gazdák vagyunk. Pedig a belső életből fakad az egyetemes létrend jövője (mintegy Isten után).
A barátaimmal reggeliztem, amikor az egyikük mesélni kezdett egy kollégájáról, aki mindig szerencsétlenül járt. Felfüggesztették, mert túl sokszor késett el. Azért késett, mert kifogyott a benzin. És miért fogyott ki a benzin? Mert elromlott az üzemanyagszint-mérő.
Feltételezhető, hogy nem volt pénze megjavíttatni az üzemanyagszint-mérőt, mivel elbocsátották. Valószínűleg nem jött rá, hogy elég lett volna számon tartani, mennyi utat tett meg, és párszáz kilométerenként megtankolni, hiszen a kilométeróra így pótolni tudja az üzemanyagszint-mérőt. Viszontagságainak krónikáját még hosszabbra nyújtották a további problémák, amelyek egyszerű helyzetek rossz kezelésekor merültek fel.
Akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk!
Menjetek szőlőmbe és nektek is megadom, ami igazságos
Halljátok ezt a nagyszerű ígéretet: ami igazságos, az lesz a bérünk! Igaz ugyan, hogy amikor így beszélt Jézus, az apostolokon keresztül a papokhoz szólt, de bizonyos az is, hogy gondolatai előtt ott álltak a szent asszonyok is, akik, mint Márta is, önzetlen segítségnyújtásukkal támasztották alá az apostolok munkáját.
Írva van: „aki befogadja az apostolt, része lesz az apostol munkájának jutalmában”. Kétségtelenül részesei lesznek tehát a megígért jutalomnak mindazok a szép lelkek, akik részt kértek az apostol áldozataiból, akik annak fáradalmait megkönnyíteni igyekeztek.
A Szentírás a teremtés történetével kezdődik. Isten kiönti kreativitását és keze munkáját a világra, megtöltve élettel és bőséggel. A teremtés utolsó napján Isten létrehozza az embert saját képére, munkájának csúcsaként és koronájaként.
Isten akkor megcsodálja saját munkáját, megadva a legelső áldást: „nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31).
Balázs atya 2018 adventi beszédeit élőben közvetíti a Ferences Alapítvány.
Évekkel ezelőtt az üzleti világot teljesen elbűvölte Dr. Laurence J. Peter könyve, “A Péteri elv”. A könyv a vezetés-fejlesztés gyakori csapdájára fókuszált: ha a jól teljesítő dolgozókat folyamatosan előléptetik, egy bizonyos szinten már inkompetensekké válnak. Más szóval, attól még, hogy valaki sikeres egy bizonyos munkaterületen az nem garantálja a további sikereket olyan, magasabb szinteken, ahol a felelősség és hatáskör jóval nagyobb. Sőt!
Annak ellenére, hogy Dr. Peter könyvét több mint 40 éve mutatták be, az üzleti életben a mai napig alkalmazzák a folyamatos előléptetést, ami gyakran az üzletnek és az egyénnek is csak kárára válik. A Harvard Business Review két kutatója, Alan Benson és Kelly Shue eladókon tesztelték ezt a teóriát, vagyis, hogy mennyire teljesítettek jól, ha menedzser pozícióba kerültek.