A barátaimmal reggeliztem, amikor az egyikük mesélni kezdett egy kollégájáról, aki mindig szerencsétlenül járt. Felfüggesztették, mert túl sokszor késett el. Azért késett, mert kifogyott a benzin. És miért fogyott ki a benzin? Mert elromlott az üzemanyagszint-mérő.

Feltételezhető, hogy nem volt pénze megjavíttatni az üzemanyagszint-mérőt, mivel elbocsátották. Valószínűleg nem jött rá, hogy elég lett volna számon tartani, mennyi utat tett meg, és párszáz kilométerenként megtankolni, hiszen a kilométeróra így pótolni tudja az üzemanyagszint-mérőt. Viszontagságainak krónikáját még hosszabbra nyújtották a további problémák, amelyek egyszerű helyzetek rossz kezelésekor merültek fel.

Reggeli közbeni beszélgetésünk ezután választásainkra terelődött. Fontos döntéseket már középiskolai éveink alatt meg kell hoznunk, néhány pedig akár még óvodáskorunkra is eshet. Minden választásunk kihat az életünkre. Néha egészen apró döntések is nagy befolyással vannak a jövőnkre.

Erről eszembe jutott egy mese a szamárról, aki kútba esett, és senki sem tudta, hogyan lehetne kihúzni. Végül az emberek elhatározták, hogy megkönyörülnek a szamáron és élve eltemetik. Elkezdtek földet lapátolni a verembe, viszont minden egyes lapátnál a szamár lerázta magától a földet, és fellépett a lába alatt növekvő kupacra. Végül annyi föld került a verembe, hogy az megtelt, és a szamár magától ki tudott lépni a biztos talajra.

A tanulság világos: a szamár dönthetett volna úgy, hogy mivel halálra van ítélve, nincs mit tennie, el kell fogadnia ezt. Bármikor feladhatta volna és élve eltemettethette volna magát. Ehelyett azonban megrázta magát és egyre magasabbra lépett a kihívás terhe alatt, amíg végül felülkerekedve a problémán és kiszabadult.

Az üzleti és szakmai világban a szamárhoz hasonló módon gyakran találjuk magunkat a nehézségek kútjában, mikor mások a fejünkre lapátolják a földet, hogy eltemessenek. Ez választás elé állít minket: vagy hagyjuk, hogy a kedvezőtlen körülmények legyűrjenek, vagy továbbra is “rájuk lépünk”, így nézünk szembe az újabb kihívással.

A Bibliában számos példát találhatunk egyénekről és csoportokról, akik eltökélték, hogy nem fognak összeroskadni a terhek alatt. Ehelyett bölcsességért vagy azonnali szabadulásért imádkoztak, aztán megoldási stratégiákat eszeltek ki. Ezért szólnak a Biblia egyes szakaszai, mint például Pál Rómabeliekhez írott levele 5. részének 3–5. versei arról, hogy „dicsekszünk (…) a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által”.

Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy meghajlunk a megpróbáltatások súlya alatt, rábízhatjuk magunkat Isten erejére a nehézségek idején, növekedhetünk ezen tapasztalatok által is, eltökéltségünk erősödhet, felülkerekedhetünk a kihívásokon, hogy tökéletesen helyt álljunk és fejlődjünk emberként és szakemberként egyaránt. A Jakab levele 1. részének 2–4. versei hasonló felfogást tükröznek: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”

Lehet, hogy egyesek szerint soha nem szabadulunk ki a „kútból”, amíg a Föld nevű bolygón járunk és kelünk. A kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk, állandóak, és a ránk hulló földet egy életen át kell leráznunk magunkról. Isten erejével és vezetésével azonban felül tudunk kerekedni mindezen. Ezért csak így tovább: lépjünk rá a nehézségekre!

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2018. december 20.