Papi rekollekciót tartottak Esztergomban 2017. november 8–9-én 300 szerzetes, pap és szeminarista részvételével. Az esemény nyolcadik előadója Dr. Erdő Péter
A tisztítóhely tartama
Hitünk tanítása nem tájékoztat minket arról, hogy ki meddig szenved a tisztítóhelyen. Általánosságban tudjuk, hogy mindenki hibáinak száma és súlyossága arányában szenved, ha azokat még nem engesztelte ki. Isten azonban, igazságosságának sérelme nélkül, megrövidítheti ezeket a szenvedéseket azáltal, hogy felfokozza gyötrelmüket. A Küzdő Egyház pedig a szentmise és egyéb imák, valamint jócselekedetek felajánlásával elérheti azok elengedését.
A nagy engesztelési ünnepen, amelyről a 3Móz 16 rendelkezik, két kecskebakot állítottak a főpap elé. Az egyiket levágták, annak a vérét vitte be a főpap a szentek szentjébe engesztelő áldozatul a nép vétkeiért. A másik baknak a fejére tette a főpap a kezét, áthárítva rá a nép bűneit, majd ezt a másik bakot a pusztába kergették, „Azázélnak” (לַעֲזָאזֵֽל). A rendelkezés így szólt: „Azt a bakot pedig, amely a sorsvetésben Azázélnak jutott, állítsák élve az ÚR elé, hogy engesztelést végezzen vele, és elküldje Azázélnak a pusztába.” (3Móz 16,10)
A tisztítóhely fokozatai
Római Szent Franciskának volt egy látomása, amelyben ellátogatott a tisztítóhelyre. Úgy látta, hogy az három részre van osztva, mintegy három emeletként. Minél szennyesebb lélekkel érkezik valaki a tisztítóhelyre, annál mélyebbre kerül, s annál tovább kell szenvednie. A legalsóbb fokozatban a szent talált világiakat és egyházi személyeket egyaránt. Azok a világiak voltak itt, akik bűnben töltött életük végén őszintén megtértek. Az Istennek szentelt személyek közül pedig azok kerültek ide, akik nem éltek oly szentül, ahogy életállapotuk megkövetelte volna tőlük.
2. VILÁGIAK A LELKIPÁSZTORKODÁSBAN
„Kiválasztott más hetvenkettőt” (Lk 10,1)
2. 1. Teológiai és egyházjogi alapok.
A történelemnek azokban a korszakaiban, amikor „egyházon” elsősorban a klérust értették, a lelkipásztori küldetést is kizárólagosan papi feladatnak tartották. Úgy gondolták, hogy az örömhír továbbadása, az embereknek Krisztushoz való elvezetése, a testvéri közösség építése csupán az e célra kiképzett specialisták dolga, a többi kereszténynek, a „tömegnek” elég a saját üdvösségével törődnie.
„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9,3)
Előfordult már, hogy amikor valami váratlan rossz dolog ért, arra gondoltál, hogy azért engedte meg Isten, mert valamit elkövettél? Vagy hogy régebbi hibáid, baklövéseid miatt nem élhetsz olyan életet, ami Isten dicsőségét szolgálná?
Engem is sokszor foglalkoztattak ezek a kérdések, de aztán minden megváltozott, mikor azt a részt olvastam a Bibliában, ahol Jézus tanítványai is ezekkel a gondolatokkal bajlódtak.
„A férfi és a nő minden érintése tisztességtelen, ha nem áll a szeretet alapján; minden élvezet a szeretet nagy szárnyai alatt – tiszta. A szeretet számára nem létezik szenny, aljasság, szégyen. A szeretet – fény, amely mindent megvilágosít, melegség, amely képes felolvasztani a jeget; méz, amely megsemmisít minden keserűséget. A szeretet mindent megvilágosít, amihez kézzel, tekintettel vagy gondolattal hozzáért az, akit szeretünk”.
Ezeket a szavakat nem egy mai romantikus lélek írta, hanem az Egyház egyik legnagyobb teológusa, aszkétája és misztikusa – Nazianzoszi Szent Gergely, aki több mint másfél évezreddel ezelőtt élt, a IV. században.
dr. Pálhegyi Ferenc remekül mutatja be a Keresztyén Házasság c. könyvében a házasság szakaszait. Indul az elsöprő szerelemmel, folytatódik a valóság megismerésével, majd átmegy a rezignáció folyamatába, amelynek vége még akár a válás is lehet. Egyetértek vele, amikor azt tanítja, hogy Rómeó és Júlia is előbb utóbb elváltak volna, mert Rómeó vakmerő és meggondolatlan volt, aki nem tudott uralkodni az érzésein, Júlia pedig elkényeztetett kisasszony, aki nem szokott hozzá a nehézségek elviseléséhez és a nehéz természetű emberekhez.
Isten akaratának teljesítése az életszentség alapja és forrása, egyszer mindnyájan ítélet alá esünk Isten színe előtt.
Vágyaink és bűneink, a világ és a sátán megakadályoznak abban, hogy Isten által nekünk szánt úton haladjunk és szentté váljunk.
Továbbra is egészen megrendítően mély kérdések érkeznek Papp Miklóshoz: a görögkatolikus pap és férj minden héten válaszol a 777 olvasóinak kérdéseire, ezúttal a szeretet elviseléséről, a lélek mivoltáról és a homoszexuális ismerőshöz való viszonyulásról olvashattok.
Rita (Budapest)
A korintusi levélben olvassuk: a szeretet mindent elvisel. Hogyan kell ezt érteni? Meddig és mit kell eltűrni családtagjainktól, barátainktól, kollégáinktól? Konkrét példaként érdekelne, hogy egy bántalmazó (akár fizikai, akár lelki) kapcsolatban is benne kell maradni, mert a szeretet mindent elvisel?
Képzeld el, hogy ki tudnád venni a szívedet, és a kezedben mint valami olvasztótégelyben tartva ki tudnád szűrni belőle legbenső vágyaidat. Melyek lennének ezek? Mire vágysz legjobban?
Először is: élni. Mit érne megbecsülés, előrejutás, hatalom, ha nem lenne bennünk élet? Éjjel ösztönösen előrenyújtott kézzel tapogatózunk a sötétben, hogy inkább egy testrészt veszítsünk el, mintsem a legdrágábbat, az életünket.
„A kitartás a bátorság lényege. A kitartás nem passzivitás, hiszen erős és proaktív szellemre van szükség. A kitartásban az ember legbensőbb és legmélyebb ereje tárul fel. Nehezebb lehet, és nagyobb bátorságot igényel egy katonának, ha egy hideg, nedves rókalyukba van beszorítva, mint hogy golyózáporba rohanjon, lobogó zászlók alatt.” (Alexandre Havard)
A kitartás aktiválja egy férfi jellemének a mélységét. Ez a habarcs, ami helyükön tartja az erényeket. Egy humoros rövid történetben, „Az ember, aki megvásárolta Hadleyburgot” címmel Mark Twain egy igazságos, de naiv kisvárosról mesél, ahol a mintapolgárok egy éjszaka alatt (szó szerint) átváltoztak hátba támadó tolvajokká, a gazdátlan kincs kilátásba helyezésével.
Gyerekkoromban anyám gyakran mondta: A türelem rózsát terem – persze csak annak, aki várakozás közben is sokat dolgozik érte. Igen, anyám és apám összpontosítottak és hajtottak. Mindketten túlélték a „nagy depressziót” és nem kívánták senkinek a családban, hogy ezt megtapasztalják. Így a kemény munka értéke és erénye – akár más dolgok kárára is – élénken beleivódtak a gondolatainkba.