Maradjunk az Egyház által elismert, hagyományos rózsafüzérek imádkozásánál. A szerk
Maureen Sweeney-Kyle állítása szerint Jézus és Mária 1985 óta majdnem naponta jelentek meg neki, és ezt a rózsafüzért a Szűzanya tanította neki 1997. október 7-én, Rózsafüzér Királynője ünnepén.
A Hortus Carmeli oldal szerkesztője kis utánajárással a következőket találta:
Az evangelizálás azt jelenti, hogy Jézus él a szívünkben. „Vigyük Jézust magunkkal mindenhova” – ezt mondta Teréz anya is. Bármerre járunk, az utcán, a boltban, autóvezetés közben, a munkahelyen, lakóhelyünkön, kérjük mindenütt áldását.
Az evangelizálás az, amikor az egyik koldus megmutatja a másiknak, hol van a kenyér. Ne féljünk ilyen koldusok lenni. Áldozáskor éppen úgy nézünk ki, mint a koldus, úgy kérjük Krisztus testét, mint a koldus a kenyeret az utcán. Sokan még a kezünket is úgy tartjuk ilyenkor, kérve-könyörögve, összetéve.
Katolikus útmutató a közösségi média használatához
Kettészakított világban élünk. Ez a valóság az egyházra és az államra egyaránt vonatkozik. De katolikusként tudjuk, hogy ennek nem kellene így lennie. Már a II. vatikáni zsinat nyitánya olyan kijelentéssel kezdődik, amely teljesen ellentétes a megosztott Egyház jelenlegi valóságával:
„Mivel pedig az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének, a korábbi zsinatok nyomában járva híveinek és az egész világnak jobban ki akarja nyilvánítani a maga egyetemes természetét és küldetését.” (LG #1).
Katolikus templom bejáratánál szenteltvízbe mártott ujjal vetünk keresztet. Mi történik, amikor ujjunk ezzel a titokzatos anyaggal érintkezik? Miféle erő rejlik benne?
„Egy alkalommal egy kápolnában voltam, amikor egyszerre csak megjelent [az ördög] a bal oldalamon, utálatos alakban. …Azt mondta nekem, rettenetes hangon, hogy kimenekültem ugyan a karmai közül, de ő tudni fogja a módját, hogy újra hatalmába kerítsen. Nagyon megijedtem, s keresztet vetettem oly sűrűn, ahogy csak tudtam; erre eltűnt ugyan, de azonnal megint visszajött. Ez kétszer is megismétlődött; úgyhogy nem tudtam, mit tegyek. Szerencsére volt ott szenteltvíz: abból hintettem feléje, s akkor nem jött többé vissza.”
Gyógyulás a világ számára?
New Age – egy új kor. Ez a címszó egyre többet hallat magáról. Folyóiratokban és magazinokban, TV-adásokban és konferenciákon. Egy új kor? Na igen, ezután vágyódnak az emberek, mivel a „régi”, amelyben élünk, mind sötétebbnek mutatkozik.
1986. decemberének végén egy újság került a kezembe, amelynek címe „Meditáció a világ gyógyulásáról” volt. Ez az, ami után mindenki vágyik, a gyógyulása gyógyíthatatlan világunknak?
Három állítást szeretnék tenni Isten érintését illetően. Ez a három pont az üzenet lényege: 1. Mikor Isten valakit megérint és magáévá tesz, ez nem egy részleges hanem egy életre szóló tulajdonba vételt jelent. Az Úr soha nem fogja feladni tulajdonát az ördögnek.
Szerkesztői éveim alatt a kedvenc időszakaim közé tartozott mindig, amikor kreatív csapatunkkal együtt megterveztük a következő kiadás címét és grafikáját. Ezekre az alkalmakra mindig a saját ötleteimmel indultam el, de minden találkozás után lenyűgőzve jöttem ki a kreatív szinergiák eredményeként. Amikor pedig egy-egy szám megjelent, nem volt kétséges, hogy egyben az egész többet ér, mint az egyes részek összege.
Egyik munkatársam fogalmazta meg: „Külön egyikünk sem olyan okos, mint együtt.” Ugyanis mindannyiunknak megvan a maga erőssége és szakterülete. Képesek vagyunk arra, hogy jó dolgokat hozzunk létre. Mégis, ha különböző embereket állítunk csapatba, akik lelkesen egyesítik erőiket és képességeiket, a jó munkából remekmű születhet.
Remekművek megalkotói rendesen vázlatokban szokták előbb erejüket s képességüket kipróbálni és megmutatni. Isten is, mielőtt kiválóan kedves, csodálatos munkájának, az Eucharisztiának, Jézus Krisztus teste s vére szentségének megteremtésébe kapott, sok, szebbnél-szebb, színes képével rajzolta tele az Ótestamentumot. Azt lehet mondani, hogy az Ószövetség szent írása az Eucharisztiának valóságos képeskönyve. Csak néhány világosabb s könnyebben érthető képre hívjuk fel a figyelmet. Kitűnő anyagot szolgáltat mindmegannyi az elmélkedésre.
Mi segít a szenvedő lelkeken?
A legértékesebb segítség kétségkívül a szentmiseáldozat, de csak annyiban, amilyen mértékben az elhunytak életük során hittek ebben. Itt is érvényes az a mondás, hogy ki mint vet, úgy arat. Egyébként a hétköznapi szentmisék is beszámítanak, nemcsak a kötelezőek, amelyeket vasárnap és ünnepnapokon tartanak. Természetesen nem mindenki tud hétköznap misére járni; az embernek van munkája, egyéb feladatai is, és első a kötelesség. De van, aki el tudna menni, anélkül hogy emiatt elmulasztaná egy másik kötelességét: pl. egy nyugdíjas, aki egészséges, időben fel tud kelni, közel lakik a templomhoz, de azt mondja: „Vasárnap kötelességem templomba menni, hétközben nem, tehát nem megyek”. Aki így gondolkodik, és ennek megfelelően cselekszik, annak a halála után sokáig kell várnia, amíg egy érte mondott szentmise a hasznára válik – hiszen életében sem tartotta sokra az istentiszteletet.
Frissítve (2018. ápr. 17.)
Barsi Balázs atya fontos betoldással bővítette az általa készített Antigenderista eskü magyar szövegét. Tolmácsolva Balázs atya szándékát, arra kérünk mindenkit, hogy lehetőleg ezt a változatot terjessze. A szerk.
A szadduceusoknak, akik azért tévedtek, mert nem hittek a feltámadásban, ugyanis nem jól ismerték az Írást, Jézus ezt mondja: Nem az a baj, hogy nem ismeritek az Isten hatalmát, a Szentlelket? Az Írás szerint Isten felvéve a kapcsolatot Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal, kinyilatkoztatta nekik szeretetét, intimitásába vonta őket. Milyen szeretet lenne Isten részéről, ha hagyná elpusztulni, megsemmisülni barátait, amikor megteheti, hogy örökké éljenek?
Varga László püspök előadása, Kaposvári Egészség Szabadegyetem, Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár
„A nehézségek, amelyeket át kell élnünk, nagyon megterhelők és nagyon veszélyesek, de végső soron Krisztus fog győzedelmeskedni.” Korunkban az emberek többsége világi műveltséget szerez és nagy sebességgel száguld a világban. De mivel hiányzik az istenfélelem – pedig a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (Zsolt. 111 (110), 10) -, ezért hiányoznak a fékek, ám fékek nélkül a rohanás a szakadékban végződik.