„Minden utadon Őrá figyelj, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,6)
Már megint az volt, ami az utóbbi időben annyiszor: magány és csüggedés uralta a lelkemet. Dagonyáztam az önsajnálatban, s esélyem sem volt, hogy elaludjam.
Dave Rubin, a BlazeTV konzervatív csatorna népszerű szakértője nemrégiben bejelentette, hogy ő és „férje”, David Janet béranyaság által tettek szert két gyermekre. Amikor láttam, hogy még néhány hívő keresztény is megünnepelte ezt a hírt, tudtam, hogy itt az ideje a zsigeri ellenőrzésnek. Helyezzük a hitet és az értelmet az asztalra, és nézzük meg, hány halálos bűnt követnek el, amikor „házas” homoszexuális férfiak bérlik a béranyák méhét, hogy saját maguknak szerezzenek gyermeket.
Én legalább tízet számoltam.
A napokban számos hírportál (köztük az Index, a 444 és a Mandiner is) beszámolt arról, hogy egy több mint félmilliós mintával végzett friss kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a homoszexuális hajlam nem genetikailag meghatározott. A Science tudományos folyóiratban publikált kutatási eredmények szerint van ugyan öt olyan genetikai változó, amely csekély mértékben hozzájárulhat a homoszexuális hajlam kialakulásához, ezek hatása azonban nem prediktív a tényleges viselkedést illetően, ráadásul több átfedésben van olyan egyéb tulajdonságokkal, mint pl. az élményekre való nyitottság, a kannabisz-használat vagy a kockázatvállalás, tehát az ok-okozatiság sem világos.
Ahhoz, hogy megértsük az egyházon belüli válságot, először is meg kell vizsgálnunk azokat a folyamatokat, amelyek az egyházon belüli jelenlegi helyzethez vezettek. Ennek a válságnak a gyökerei sokkal messzebbre nyúlnak vissza, mint a II. vatikáni zsinat ideje. Ez a keresztényszocializmus XIX. századi megjelenésében érhető tetten.
Valójában a keresztényszocializmus első megnyilvánulásai közvetlenül a francia forradalomból eredtek, és így megelőzték a szociálkatolicizmust.
Péter történetét meghatározza a Jézus Krisztussal való találkozás. Az evangelistákelbeszélse szerint ennek a találkozásnak a története egyúttal megtérés-történet is. Tehát mindegyikünkre vonatkozik. Hiszen mi is találkozunk emberekkel, akik találkoztak életükben Jézus Krisztussal. S ezek az emberek minket is Jézushoz vezetnek. Jézus tekintete és ígérete, követésre hívó szava, mindenkit személyesen érint, mindenkinek a személyes szabadságát szólítja meg. Jézus hangsúlyt fektet az első találkozásokra, ezekben az első találkozásokban érezhetjük a szeretet sajátos dinamikáját.
Tudom, hogy ez hosszú lesz… de bízzatok bennem, és kérlek, olvassátok el… különösen a plébániámhoz tartozók.
Holnap veszek részt Fr. Heilman Grace Force podcastjában egy beszélgetésen, és egy olyan témáról beszélgetünk, amely valóban előtérbe került a saját lelkiségemben és abban, ahogyan a lelkipásztori létet látom. Ez lesz a húsvéti prédikációm lényege is.
Az Egyesült Államok egyik városában új intézetet építettek vakok számára. Az épületre nem terveztek ablakot. Gondolták, hogy a vakok úgysem látnak ki rajta. Rövidesen észrevették, hogy a vakok rosszkedvűek, szomorúak, és sokan megbetegednek. Rájöttek, hogy a napsugár hiánya okozza a bajt.
„Ma van szükségük az imáitokra” – mondta a tiszteletreméltó Mary Potter. „Holnap már túl késő lesz.”
Mi lehet sürgősebb, mint egy halálközeli, a halálos bűn állapotában lévő ember? Semmi. Pillanatok választják el őket attól, hogy az örökkévaló döntést meghozzák: Isten vagy nem Isten. Mennyország vagy pokol. Örökre.
Nem tudjuk elképzelni, hogy ne Istent válasszuk ebben a helyzetben. Mégis, Stefan Starzynski atya, a Miracles: Healing for a Broken World (Csodák: Gyógyulás egy széttört világnak) című könyvének szerzője és a Virginia állambeli Woodburn 1000 ágyas Inova Fairfax Kórház főállású káplánja, tanúja volt ennek. „Az emberek gyakran úgy halnak meg, ahogy éltek” – magyarázta.
Kérdés:
Mi a jelentősége a kérő imának, amikor Isten úgyis mindentudó, mindenható és jóságos, s pontosan tudja, mire van szükségünk, mi szolgálja az üdvösségünket és mi nem? Barsi Balázs atya válaszol
J. D. Unwin Sex and Culture című művének kritikai feldolgozása
Egyre tisztább képünk van arról, hogy mekkora kárt okozott az 1960-as években lezajlott ún. szexuális forradalom a férfi-nő viszonyban, a családban, az emberi méltósághoz kapcsolódó kérdésekben, és az egész társadalom szövetében. Ennek azonban távolról sincs vége, sőt úgy tűnik, hogy a „forradalmi terror” időszaka, amely minden forradalom velejárója, még csak most következik. A szexuális forradalom hengere ugyanis vakon halad előre, és ennek folyományaként tulajdonképpen egyenjogúvá válik minden olyan szexuális viselkedés, amely ezt megelőzően tabunak számított.
A jubileumi év [2000, a szerk.] ünnepe nem csak egy páratlan lehetőség, hogy éljünk azzal a nagy ajándékkal, amelyet az Úr az Egyház közvetítésével búcsú formájában nekünk juttatott, hanem ez egyben egy jó lehetőség is arra, hogy a hívőkben a búcsúról szóló tanítást újra tudatosítsuk. Ezért az Apostoli Penintenciária mindazok javára, akik a jubileumi év helyszíneit meglátogatják, a következőket teszi közzé:
1) Tele gőggel
Annie Maclean magán viseli a perfekcionizmusnak minden nyomát. Mindenre figyel, amit neki kell elvégeznie, vagy ami a másik feladata. Sohasem mosolyog. Ugyan olyan igényes, ugyanannyira tökéletességet követel önmagától, mint másoktól. Lánya meg is jegyzi: „számodra csak alkalmazottak vagyunk mi is.” Mindenkit kontroll alatt akar tartani (magát is). A kamaszlánya erősen reagál erre: „Te mindig mindent tudsz” – „nincs mindenre válaszom” feleli egyszer, „nem, de úgy csinálsz, mintha mindenre lenne.” „Nem akarok a tökéletes anyának tökéletes kislánya lenni!” „Imádkoztam Istenhez, hogy legyen egy másik gyereketek is, hogy ne kelljen különlegesnek lennem!”
Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!” (Márk evangéliuma 10, 43-44) Az idézett szövegben Jézus a második esetre egy olyan arámi szót használhatott, amely az alantasabb tevékenységet végző szolgák megnevezése volt. A különbségtétel mélyebb értelmét az világítja meg, amikor Jézus megmossa apostolai lábát, azaz egy olyan tevékenységet végez, ami a gazdagabb házakban a rabszolgáknak volt a feladata.
(LifeSiteNews) – Yuval Noah Harari a modern politika egyik legbefolyásosabb alakja, de miért van ennyire benne? Ha megnézzük legfontosabb gondolatait és meggyőződéseit, akkor kezdjük látni motivációját.
A jeruzsálemi Héber Egyetem Történelem Tanszékének oktatójaként Harari a történelmet, a filozófiát és a biológiát használja fel elmélkedéseiben, melyek szerinte a világot napjainkban érintő legfontosabb globális kihívásokról szólnak, és arra törekszik, hogy a közbeszédet ezekre a kérdésekre összpontosítsa.