Szent Tádé tisztelete a legrégebbi időkből származik. Különösen Keleten, az örmény katolikusok fordultak gyakran hozzá. Hiszen Ők tőle ismerték meg Krisztus tanítását és apostoluknak tisztelik. Nyugaton Szent Bernát terjesztette tiszteletét. Állandóan magánál hordta Tádé apostolnak egy kicsiny ereklye-darabját és meghagyta, hogy halála után helyezzék azt mellére és vele temessék el.
Kis Szent Teréz a legutolsó, a végső vágya az volt, hogy halála után jót tehessen a földön. Utolsó színdarabjában, melyet lengyel származású nővére, a betegápoló nővér aranyfogadalmára írt, 1897. február 8-ra Kosztka Szent Szaniszló címmel, Teréz sok kedves témája mellett kifejezetten beszélt erről a vágyáról is. Erre a szándékre 1897 március 4. és 12. között elvégezte Xavéri Szent Ferenchez ezt a kilencedet, amelyet a kegyelem kilencedének neveznek, és az a hit kötődik hozzá, hogy ez mindig meghallgatásra talál. Teréz ezt az imát még Szent Józsefhez intézett imával is kiegészítette erre a szándékra.
“Kelet nagy misztikusa és aszkétája. A 90’-es évek elején hallottam először a nevét: egy Bejrútban dolgozó vendégmunkás csodálatosan meggyógyult, miután megkenték „Szent Charbel olajjal”, és kérték a Szent közbenjárását. Úgy hallgattam csodálatos életrajzát, csodatételeit, mint az ezeregyéjszaka meséit. Az Oltáriszentség szentje, akárcsak Szent Paszkál ferences misztikus, és igazi Mária-tisztelő, a barátaim lettek” – írja egyik testvérblogunk szerzője.
Az alábbi ima a Szent Charbel honlapról származik, nem hivatalos magyar fordításban.