„Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit. Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.” Jer 10,23-24
Nemrég valaki megkérdezte, hogy szeretek-e a szerkesztőkkel dolgozni. Jó kérdés. Tényleg. Ezzel a kérdéssel lehet legjobban ellenőrizni, hogy egy író az olvasói szempontjait tartja-e szem előtt, vagy csak gyönyörködni akar saját művében.
Szeressétek és gyakoroljátok az egyszerűséget és az alázatot! Ne törődjetek a világ ítéleteivel, mert ha ez a világ nem mondana
„Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.” (Iz 55,8-9)
Összetört lélekkel ébredtem fel az álmomból. Azt álmodtam, hogy legidősebb lányom esküvője van, és nekem semmi részem nem volt benne.
Mennyire szoktál tanácsot kérni, mikor egy probléma vagy dilemma előtt állsz? És ha szoktál is kérni, hogyan választod meg, kihez fordulsz?
Seth Godin, neves publicista, impresszárió, kereskedő és ismert előadó hívja fel a figyelmet a jó tanács néhány fontos ismérvére. Szerinte a jó tanács „megfizethetetlen”.
Gyakran előfordul, hogy egy komoly veszteség, trauma vagy baleset, amire nem számítottunk, felborítja életünk A Tervét, és áttérünk egy B Terv biztonsági mentés-állapotára. Gondoljunk az utóbbi hetek címlaphíreire, a világot megnevettető legenda, Robin Williams öngyilkosságára, a szíriai keresztényeket érő borzalmas tragédiákra, az Izrael és Gáza felől érkező szörnyű hírekre.
…akik szenvednek, akiket üldöznek és akik hitüket megtartják.
Uram, bocsásd meg vétkeinket. Nem úgy, ahogy mi szoktunk megbocsátani, kényszeredetten, vagy számítgatva, hanem a Te irgalmasságod (nagylelkűséged) szerint. Bocsáss meg úgy, hogy szelíd jóságoddal és gyöngeségeddel találkozzunk.
Megindító képsorok Irakból – Mi is tehetünk értük!
Olga Yaqob iraki születésű nővér, a Názáreti Mária Leányai rend alapítója az iraki háborúkban sebesülteket ápolt, haldoklókat vigasztalt és halottakat temetett. A vallási kisebbségek elleni borzalmas iraki népirtásról szólva elmondta: sok mindent látott már a korábbi háborúkban, de az ISIS brutális kegyetlenkedéseihez foghatót még soha.
Aki zarándoklatra vállalkozik, legiobban teszi, ha olyankor végzi azt, amikor mások nem zarándokolnak vele együtt, még ha szokatlan időben történik
„Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében.” Zsolt 106,12-13
Mitchell, a kisfiam, kíváncsi gyermek volt. Ahogy megtanult beszélni, ugyanazt a három kérdést hallottuk tőle mindegyre: Miért? Hogy? Mikor?
Tematizálás
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! A látszat és a valóság kettősségének gondolatából érkeztünk ide, s ezzel fonogatjuk tovább a témakeresést. Ma és most az alvó Jézus misztériumával foglalkozunk. Úgy látszik, Jézus ott van a csónakban; ugyanakkor alszik – és emberi természeténél fogva – a viharzó és háborgó tengerről mit sem tud. Az apostolok sem úgy élik meg Jézust a csónak farában, mint aki jelen van köztük. Igaz, ott van, de – segítségét tekintve – mintha nem lenne köztük. Nagy hordereje van – mondanivaló szempontjából – ennek az evangéliumi résznek.
Fr. Szilveszter blogján találtam az alábbi hivatkozást, melyet örömmel osztok meg az olvasóval. A szerk.
A vasárnap ünnepléséről beszélgettünk Andrásfalvy János szalézi szerzetessel.
Megéleződik az ünnepben a lélek?
Don Bosco azt mondja, „az ünnep megszentelése meghozza az áldást a hét minden napjára”. Az ünnepben a lélek erőt kap, amit kívülről nem látnak az emberek. Még a vasárnap dolgozni kényszerülő buszsofőr, a kórházi ápolónő is annak tudatában teszi a feladatát, hogy ez különleges nap, melyért kiemelt fizetés jár. Tudják, ilyenkor pihenésre lenne joguk. Nagyon fontos, hogy az ember ne feledje a vasárnap jelentőségét, hogy ez a nap számára ne folyjon össze szürke masszában a hét többi részével. Az Anyaszentegyház a kényszer, a kényelem hatására elhajló emberi természetet megerősíti, és előírja számára a vasárnap megszentelését a szentmisével.