Hány gyereket terveztek?
A fenti címmel a napokban egy írást adtam közre egy másik blogról. Tévedtem. Az írás súlyos tévedéseket tartalmaz az Egyház
A fenti címmel a napokban egy írást adtam közre egy másik blogról. Tévedtem. Az írás súlyos tévedéseket tartalmaz az Egyház
„Volt a hallgatóságban egy Tiatíra városából való, Lídia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.” ApCsel 16,14
Reggelente, mikor kint még sötét van, lelopózom a konyhába, és készítek egy jó erős kávét, mielőtt elhelyezkednék a kedvenc fotelemben.
Az óra ketyegve méri az időt, én beburkolózom egy könnyű takaróba, belegömbölyödöm a fotelba, és a Bibliámért nyúlok. Veszek egy mély lélegzetet, lassan fújom ki a levegőt. Egy dolog biztos: ez az én időm. Ez az Ő ideje. Ez a mi együtt töltött időnk.
Nyelvünkben a „ház” és a „haza” szó ugyanabból a tőből származik. Napjaink identitászavarral küszködő magyarjainak és talajt vesztett keresztényeinek ezért is közvetít igen-igen aktuális üzenetet Szent István ünnepén a mai Evangélium.
A húsvét utáni nyolc napot ún. fényes hétnek hívjuk. Ekkor történt eme fényességes esemény. Később, amikor ismét beleolvastam Faustina nővér naplójába akkor lettem figyelmes egy addig észre nem vett ígéretre.
„Ha mások imádkozzák az irgalmasság rózsafüzérét egy haldokló mellett, az is elnyeri ugyanezt a bűnbocsánatot. Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket.” (Napló 811)
Nehéz röviden beszélni arról, mit is tett az Úr az életemben. Kiskoromban megkereszteltek, mert a hagyomány egy kis vallásos faluban ezt diktálta, de a hit nem játszott szerepet a családunkban. Amikor otthonról elkerültem, kollégistaként más világ tárult fel előttem.
A szabad élet sok rossz dologra is megnyitott, úgy mint italozás, dohányzás, bűnös kapcsolat – de a Szentlélek ezt a szabadságot használta fel, hogy megszólítson és elhívjon keresztény életre. 15 és fél évesen, a nyári szünetben egy nyelvi táborban voltam, ahol az intenzív tanulás mellett napi egy-két óra szabadidőnk is volt. Így sétálgathattunk a városban egy jó barátommal, és figyeltünk fel egy utcai csoportosulásra.
A történelem során három emberről köztudott, hogy járt a vízen: Jézus, Péter és Anselmo. Kép csak az utóbbiről készült.(forrás: gloria.tv)
Mary Usha S.N.D. nővér 2001-ben 4 napos, belső gyógyulás lelkigyakorlatot tartott a Szent Kvirin Szalézi templomban (Szombathely, a szerk.). Többek közt arról is szó esett, hogy az áldott állapotban már oda kell figyelni a kismamának arra, hogy ne érje olyan lelki hatás, amely a babára nézve káros lehet, mely akár a későbbiekben egész életére is negatívan kihathat.
Csak a cikk címét olvasva már-már lapoztam, kattintottam volna tovább, ám Baritz Sarolta Laura domonkos nővér közgazdász szigorú, ám mégis bizalmat ébresztő képére pillantva mégis a maradás mellett döntöttem… Az érdekes, tanulságos beszélgetés gyorsan eloszlatta fellengzős előítéletemet, hogy ugyan már, ez a(z) (üzleti) világtól bizonyára elzártan élő apáca vajon mi újat tudna nekem mondani pénzről, gazdaságról, erkölcsről…? Bevallom, sokáig én is azok közé tartoztam, akiknek gondolkodásában – stílusosan szólva – Krisztus és Mammon nem tudnak egy gyékényen árulni…
némileg másképp kell mint az emberekkel
Az emberekkel való beszélgetés során többnyire információkat osztunk meg egymással. Elmondjuk mi történt velünk, amikor a másik nem volt jelen, illetve elmondjuk mit érzünk, mit gondolunk, mivel a másik ember nem tud ehhez közvetlenül hozzáférni.
„Amikor ezt így elmondtam a szenvedőknek, sokaknál láttam, hogy szinte magukon kívül vannak az örömtől.”
Életünket végigkíséri a szenvedés: testi-lelki betegségek, elutasítás, bántás, magány, veszteségek, nehéz külső körülmények. A szenvedésre egyesek lázadással, mások beletörődéssel reagálnak. Ám létezik egy harmadik út is: a szenvedést fel is ajánlhatjuk.
Amikor valaki megházasodik, hirtelen házastársa rokonaival is kapcsolatba kerül: feltűnik a színen az anyós, az após, a sógor, sógornő; és lássuk be, valószínűleg nem véletlenül születik megannyi anyós-vicc, hiszen a legtöbb esetben ezek az új kapcsolatok nem könnyűek, tele vannak konfliktus(forrás)okkal. Gary Chapman ebben a könyvében tömören, gyakorlatiasan mesél arról, hogy hogyan lehet sokat javítani a saját szüleinkkel és a házastárs családtagjaival való viszonyon.
Chapman vallja, hogy a harmonikus kapcsolatok életünk legfontosabb erőforrásai közé sorolhatók. A rossz kapcsolat a közeli rokonokkal beárnyékolhatja az egész életünket, folyamatos stresszforrás lehet; míg a velük való kiegyensúlyozott, szeretetteljes viszony igazi áldás mindenki számára. És talán nem is kell hozzá olyan sok, hogy ez utóbbi valósuljon meg!
Egy kedves olvasó a következő aggasztó beszámolót osztotta meg velem. Az ember azt kívánja, bárcsak egyedi esetnek vélhetnénk az ilyesmit, de mind tudjuk, hogy az alábbi történések sajnos tükrözik a kortárs katolikusok hitismereti szintjét úgy általánosságban is – hittanítókat is beleértve. A történet annyiban lett átírva általam, hogy ne lehessen konkrét személyekre következtetni belőle.