Amikor valaki megházasodik, hirtelen házastársa rokonaival is kapcsolatba kerül: feltűnik a színen az anyós, az após, a sógor, sógornő; és lássuk be, valószínűleg nem véletlenül születik megannyi anyós-vicc, hiszen a legtöbb esetben ezek az új kapcsolatok nem könnyűek, tele vannak konfliktus(forrás)okkal. Gary Chapman ebben a könyvében tömören, gyakorlatiasan mesél arról, hogy hogyan lehet sokat javítani a saját szüleinkkel és a házastárs családtagjaival való viszonyon.

Chapman vallja, hogy a harmonikus kapcsolatok életünk legfontosabb erőforrásai közé sorolhatók. A rossz kapcsolat a közeli rokonokkal beárnyékolhatja az egész életünket, folyamatos stresszforrás lehet; míg a velük való kiegyensúlyozott, szeretetteljes viszony igazi áldás mindenki számára. És talán nem is kell hozzá olyan sok, hogy ez utóbbi valósuljon meg!

„Ha egy férj életében az anyja és felesége érdekellentétbe kerül, kötelessége a felesége mellé állni. Ez természetesen nem azt jeleni, hogy az édesanyjával nem kell kedvesnek lennie, csupán azt, hogy már nem ő a domináns személy az életében. A szülőktől való leválás rendkívül fontos.”

A házassággal sok minden megváltozik. A fiataloknak függetlenedniük kell, miközben a szülőkkel meg kell keresniük a megfelelő, eddigitől jelentősen eltérő kapcsolatot. És persze a szülőknek sem könnyebb: el kell engedniük az addig féltő gonddal nevelt gyermeküket, szabadságot és távolságot ajándékozni nekik. Ez a legtöbb szülőnek nagyon nehezen megy.

A könyvismertető elolvasható itt.

Létrehozva 2016. augusztus 17.