A szinodalitásról szóló szinódus 9. munkacsoportjának legutóbbi jelentése rendkívül riasztó, és közvetlen ellentétben áll a katolikus egyház emberi szexualitásról, bűnről, házasságról és az erkölcsi törvényről szóló állandó tanításával.

Az egyház nem változtathatja meg azt, amit Isten maga kinyilatkoztatott.

A Szentírás egyértelműen szól a szodómia bűnéről és a homoszexuális cselekményekről. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levél 1. fejezetében azt írja, hogy az ilyen cselekmények „természetellenesek”, a Katolikus Egyház Katekizmusa pedig egyértelműen tanítja, hogy a homoszexuális cselekmények „lényegükben rendellenesek” és „ellentétesek a természeti törvénnyel” (KEK 2357). Ez a tanítás nem előítéletekből, politikából vagy kulturális szokásokból fakad. Az isteni kinyilatkoztatásból, a szent hagyományból és az Egyház örök tanítóhivatalából származik.

Azt sugallani, hogy a bűn nem magában az azonos neműek közötti kapcsolatban áll, nem csupán zavaros nyelvhasználat. Ez közvetlen támadás a katolikus erkölcsi tanítás és maga a Szentírás szava ellen.

Minden korszakban az Egyház arra hivatott, hogy szeresse a bűnösöket, miközben soha nem áldja meg a bűnt. Az igazi szeretet minden lelket bűnbánatra, tisztaságra, szentségre és megtérésre hív Jézus Krisztus által. Az igazi lelkipásztori gondoskodás nem erősíti meg a lelkeket olyan viselkedési mintákban, melyek elválasztják őket Istentől. Az a pásztor, aki veszélyt lát és hallgat, az nem irgalmas.

Az a kísérlet, hogy a homoszexuális kapcsolatokat normalizálják vagy újradefiniálják az Egyház életén belül, egy szélesebb körű törekvés része, melynek célja a katolicizmus átalakítása a modern világ számára elfogadhatóbbá. De az Egyház nem a modern világhoz tartozik. Az Egyház Jézus Krisztushoz tartozik.

A tanítás megsemmisítése a „megkülönböztetés”, a „meghallgatás” és a „megélt tapasztalat” nyelvezete alatt korunk egyik legsúlyosabb lelki veszélye. Az igazságot nem a tapasztalat határozza meg. Az igazságot Isten kinyilatkoztatja.

Urunk elpusztította Szodomát és Gomorrát, hogy minden nemzedék számára figyelmeztetésül szolgáljon a súlyos szexuális bűn és a Teremtő által létrehozott rend elleni lázadás ellen. Mégis, most már ezeket az igazságokat is újraértelmezik és bagatellizálják az egyházon belüli hangok. Ez mély szomorúságot és szent riadalmat kellene kiváltson a hívők körében.

Ezért ismeri fel egyre több katolikus, hogy az egyház életében valódi vészhelyzetet élünk át. Amikor a házassággal, a szexualitással, a bűnnel, a bűnbánattal és az üdvösséggel kapcsolatos alapvető erkölcsi igazságokat nyitott kérdéseknek tekintik, a válság már nem elméleti. Jelen van és aktív.

Pontosan az ilyen fejlemények vezettek oda, hogy sok hűséges katolikus arra a következtetésre jutott, hogy az Egyház valódi doktrinális és lelkipásztori vészhelyzetet él át. Amikor az igazságokat, melyeket a katolikusok mindig is megállapítottnak és megváltoztathatatlannak tartottak, hirtelen „megkülönböztetés” vagy újraértelmezés tárgyaként kezelik, a zavar gyorsan terjed a hívők körében.

Ez a doktrinális bizonytalanság légköre is része annak az oknak, amiért olyan csoportok, mint a Szent Pius X. Társaság, azt állítják, hogy korunkban rendkívüli intézkedésekre van szükség. A római egyház kifejezett jóváhagyása nélkül tervezett püspöki szenteléseket azzal indokolják, hogy azok válaszul szolgálnak arra, amit ők az egyházon belüli súlyos vészhelyzetnek tekintenek.

Bár a katolikusok vitathatják az ilyen cselekedetekkel kapcsolatos körültekintést vagy kánonjogi kérdéseket, egyetlen őszinte megfigyelő sem tagadhatja, hogy az ilyen nyilatkozatok és dokumentumok, mint például ez a szinódusi jelentés, fokozzák a válságot és elmélyítik világszerte számtalan hűséges katolikus aggodalmát. Amikor az egyházon belül hangok kérdőjelezik meg az isteni kinyilatkoztatást és az egyház örök érvényű erkölcsi tanítását, a hívők körében érzett riadalom sem nem irracionális, se nem képzeletbeli.

A fatimai Szűzanya és a modern korszak nagy szentjeinek figyelmeztetései ma egyre sürgetőbbnek tűnnek. Lucia fatimai nővér azt írta, hogy „az Úr és a Sátán uralma közötti végső csata a házasságról és a családról fog szólni”. Tanúi vagyunk annak, ahogy ez a csata a szemünk előtt bontakozik ki. A házasság elleni támadás soha nem csupán az emberi kapcsolatokról szól; ez támadás a Teremtő Isten ellen, a teremtés rendje ellen, a család mint otthoni egyház ellen, és végső soron a lelkek üdvössége ellen. Amikor a házasság jelentését eltorzítják, az emberről alkotott képet is eltorzítják.

A szexualitás, a házasság és a bűn tekintetében az egyház egyes részein jelenleg terjedő zavar nem Krisztus, a Vőlegény hangját tükrözi, hanem azt a lelki harcot, amelyről Szűz Mária figyelmeztetett. Ezért kell a hívőknek megújult buzgalommal visszatérniük az imádsághoz, a vezekléshez, a rózsafüzérhez, az eucharisztikus áhítathoz és a századok során átadott igazságokhoz való hűséghez. Fatimában Szűz Mária nem a modern tévedésekhez való alkalmazkodásra hívta a világot, hanem bűnbánatra, megtérésre és jóvátételre.

Pásztorként ma felszólítom az összes hívőt, hogy maradjanak hűek Krisztushoz, a Szent Hagyományhoz, az örök tanítóhivatalhoz és azokhoz az igazságokhoz, melyeket az Egyház mindig is tanított. Semmilyen szinódus, bizottság, tanulmányozócsoport vagy egyházi kezdeményezés nem rendelkezik hatalommal arra, hogy felülírja Isten törvényét.

Imádkoznunk és vezekelnünk kell az Egyházért. Imádkoznunk kell azokért, akik zavart keltenek, hogy teljes mértékben visszatérjenek az apostolokra bízott igazsághoz. Kérnünk kell a Szentlélektől, hogy emeljen fel olyan pásztorokat, akiknek van bátorságuk világosan kiállni a katolikus hit védelmében, bármi áron.

„Urunk Jézus Krisztus, aki maga az Igazság, nem mond ellent magának. Ami tegnap bűn volt, az ma nem válhat szentté.”

Az eretnekségek legyőzője, a Boldogságos Szűz Mária járjon közben az Egyházért ebben a sötét órában.

Joseph E. Strickland püspök

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2026. május 9.