A házasság és a család intézménye ellen kezdettől fogva napjainkig szervezett támadás zajlik. Ennek eredeti okáról a kinyilatkoztatás ad felvilágosítást. A házasságra és a családra leselkedő veszélyek forrása az eredeti bűn, amiről pontos képet ad a Genezis elbeszélése.

Az őstörténet tanulsága

A paradicsomkerti bűnbeesés (Ter 2,8−3,24) megrontotta a férfi és a nő kapcsolatát. Az első utódnemzedékben testvérgyilkosság történt. (Ter 4) A bűn, a romlottság, a gonoszság aztán elhatalmasodott, ezért Isten úgy döntött, vízözönt bocsát a földre. (Ter 6,13−14) Az emberiség életét Noé három fiával és azok feleségei által indította újra, és az élővilág helyreállításához is minden élőlényből hím-nőstény párokat vétetett a bárka oltalmába. A vízözön elmúltával szivárványt helyezett a felhőkbe a szövetség jeleként (Ter 9,13), hogy nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.

Isten a szövetséget megtartotta, az ember azonban a hűtlenségével újra és újra elpártol az Úrtól, helyette a bűn és a halál útjára lép. Mindez az emberi élet valamennyi területén, így a nemiség, a házasság és a család történelmében is megtapasztalható.

Az új és örök szövetség, amelyet Jézus Krisztus alapított és szent vérével pecsételt meg a keresztfán, a keresztvíz árjában mossa el a bűn minden szennyét, és a házasság szentségében gyógyítja és rendezi a férfi és nő kapcsolatát, valamint az Anyaszentegyház hajójában kínál helyet, hogy életünk legyen és bőségben legyen mindörökké.

De a bűn a világ végéig még jelen marad, annak következményeivel együtt. A konkoly és a búza együtt növekszik az aratás napjáig.

A szivárvány jelét manapság divattá vált az LMBTQ ünneplésére is alkalmazni. A bűn fölött szivárványos zászlót lengetni az égbe cinikus, ördögi üzenet Istennek. Hiszen a szivárvány azt jelenti, nem lesz többé vízözön. A történelem kezdetének a szentírási története azonban arra is megtanít, hogy Istenből nem lehet gúnyt űzni. Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim esete (MTörv 29,22) intő jel, hogy az égbekiáltó gonoszságot az Úr egy napon megbünteti.

Az Emberfiának eljöveteléről pedig Jézus idézi fel, hogy úgy lesz, mint Noé és Lót napjaiban történt. A kezdetek tanulsága tehát örökérvényű, és nekünk is szól. Erre maga az Üdvözítő figyelmeztet (Lk 17,26−35), mert az Igazság napja közeleg.

Napjaink helyzetének a megértéséhez érdemes a modern kor közvetlen előzményeire visszatekinteni, hogy jobban megértsük, miként jutottunk el idáig.

Forradalmak sorozata

A modern kort kétségtelenül a nagy forradalmak alapozták meg. A forradalmak lényege mindig azonos: a paradicsomi lázadást, az Isten alkotta renddel való szembeszállást jelenítik meg, mindig a Sátán kísértésére, és a bűnt értelemmel és akarattal elfogadva.

Az 1517-ben elindult protestantizmus az üdvösség hajóját, az Egyházat támadta meg. Kétségbe vonta Krisztus tényleges és hathatós jelenlétét az Egyházban, főként a szent hierarchiában, a Tanítóhivatalban, és különösképpen a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, továbbá tételesen elvetette a házasság szentségét, bennfoglaltan a házasság egységét és felbonthatatlanságát.

Az 1717-ben megszülető modern szabadkőművesség az Úr Jézus Krisztust vetette el, aki az Isten Fia és Megváltó, aki az üdvösségnek egyetlen útja. Számukra nincsen egy igaz vallás, nincsenek dogmák (hitigazságok), helyette vallásszabadság, szabadgondolkodás, emberközpontúság, relativizmus és indifferentizmus van. A szabadkőművesek tagadják a kinyilatkoztatást és az értelem igazságfelismerő képességét, helyette deizmust, panteizmust, racionalizmust és agnoszticizmust képvisel.

Az agnoszticizmus az objektív igazság megismerhetőségét, az emberi értelem ajándékát vetette el, de voltaképpen a kinyilatkoztatást távolította el az útból.

A francia forradalom politikailag fogalmazta meg a protestantizmus és a szabadkőművesség egyházellenességét és antiklerikalizmusát, a kéjnőt a notre dame-i oltárra emelte, a kinyilatkoztatást és a teljes és csorbítatlan hitletéteményt (depositum fidei) felváltotta az ember istenítése. Megnyílt az út a hedonizmus és a racionalizmus felé.

A 48-as felforgató mozgalmak és forradalmak a társadalmi elégedetlenség kihasználásával és felkorbácsolásával nyertek bázist a monarchiák megdöntéséhez és az arisztokrácia elsöpréséhez, szembefordulva mindennel, ami nemes, és előkészítették a háttérhatalmak (mint a szabadkőművesség, a banki szféra) uralomra jutását; továbbá beágyaztak a katolikus királyságokat később végképp széttörő nacionalizmusnak.

Az első világháború véget vetett a hatalmat Istentől eredeztető, szakrális királyságoknak, a trónt elszakította az Oltártól, és ezzel kitárta a kaput az ateizmus akadálytalan előretörésének.

Az 1917-ben bekövetkezett nagy októberi szocialista forradalom és a bolsevik hatalomátvétel az ateizmus démonát szabadította el, és nyíltan istentelen világot kezdett építeni. Politikai eszméje a dialektikus és történeti materializmus volt. E tan szerint egyetlen valóság az anyag a maga vak erőivel. A növényekhez és az állatokhoz hasonlóan az emberi társadalom sem egyéb az anyag egyik megjelenési formájánál, amely az erők örökös harcában ellenállhatatlan kényszerűséggel fejlődik a végső kifejlet felé, ami az osztályok nélküli társadalom.

Így lettünk „bolygólakók”

Ami ezután következett, az emberközpontú világ, társadalom és vallás megszületése. Csak nagy vonalakban. A XX. század során következett a demokrácia, a szocializmus, a kapitalizmus kora. Egyúttal globális, gazdasági, politikai, alvilági hálózatok, háttérhatalmi rendszerek épültek ki. A háttérhatalmak szerepe és befolyása megállíthatatlanul növekszik, míg a nemzetállamok szerepe egyre csökken.

A 60-as években az Egyházban is gyökeres fordulat következett be. A zsinati forradalommal diadalra jutott a modernizmus. A Nouvelle Teologie és a Novus Ordo, amiről a legkevesebb azt mondhatjuk, hogy a Szentet állította félre az ember útjából.

A 68-as párizsi diáklázadásokhoz már megvolt minden, amivel be lehetett robbantani a neomarxizmus tanait. S nem oldallagosan, sietve igyekeztek a szexualitást is felszabadítani minden elnyomás alól.

Ennek talaján futott be a posztmodern, a feminizmus, a gender ideológia. Napjaink embere már nem Egyházban, hazában, családban él, hanem „bolygólakó”, aki már fittyet sem hány az örök élet kérdéseire. Csak a szórakozással, az anyagi jólétével és a teste szépségével törődik, kényelmesen bevackol a maga kis buborékába.

A házasság kinyilatkoztatott rendjének az elvetése

A modern világ nem tekinti alapigazságnak, hogy a házasságot a Teremtő Isten a paradicsomban alapította és határozta meg sajátos törvényekkel, és hogy a teremtett kezdeti állapotot az őstörténetben (Ter 2,8–3,24) megismert eredeti bűn rontotta meg.

Elveti, hogy a házasságnak a megváltás által megigazulttá lett új teremtmény számára világos értelme és célja van. S hogy ezt az értelmet és célt pedig a kinyilatkoztatás fényében pontosan meghatározhatjuk.

A házasság természete szerinti elsődleges célja az utódnemzés: az emberi nem fajfenntartása, és az Egyház és állam fennmaradásának biztosítása.

A házasság természetfeletti célja a házastársak lelki közössége és java: a kölcsönös megszentelődés és az örök élet.

A házasságot Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte. A házasság szentségét, amelyet a felek egymásnak szolgáltatnak ki, a házastársak között örök és kizárólagos köteléket hoz létre. Maga Isten pecsételi meg a házastársak beleegyezését. A házasság alapja a krisztusi szeretet.

A házasság egysége szerint a házasság lényegéből kifolyólag egy: azaz egy férfiúnak egyszerre csak egy felesége, egy nőnek egyszerre csak egy férje lehet. Vagyis a házasság egységének a dogmája szerint csak monogámia lehetséges, a monogámia isteni és természeti törvény, a szimultán poligámia minden esete (poliginia, poliandria, promiszkuitás) tilos.

A szentségi házasságot maga Isten pecsételi meg, így a megkeresztelt felek között szabad emberi cselekedetéből megkötött és elhált házasság soha nem bontható föl, visszavonhatatlan valóság és olyan szövetség, amelyért Isten hűsége kezeskedik. Ezért a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasságot semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja föl, kivéve a halált.

A házasság javai között első helyen áll a gyermek. Az élet továbbadására hivatott házastársak Isten teremtő hatalmából és atyaságából részesednek. A teremtő Isten szeretetének munkatársaiként kell megélniük a születésszabályozás felelősségét. Az állam nincs fölhatalmazva arra, hogy bármi módon korlátozza a házastársak szabadságát a gyermekvállalás eldöntésében.

Nem ismerni sem Istent, sem embert

Ha nincsen Isten, akkor nincsen örök törvény (lex aeterna); nem beszélhetünk minden törvényhozás isteni forrásáról, az isteni bölcsességről, amely mindent a helyes cél felé állít be, illetve mozgat. Nincsen továbbá természettörvény (lex naturalis), amely az emberi szívnek és értelemnek az örök törvényből való részesedése. Ennek mentén Értelmetlenné válik minden emberi törvény (lex humana), hiszen nincsen lex naturalis, amit az embervilág törvényekbe konvertálhat, és végképp nincsen örökérvényű vontkoztatási rendszer, a lex divina, ami az Ó- és Újszövetségben kinyilatkoztatott törvényt jelenti, sem pedig lex Christi, amely a hegyi beszédben (Mt 5–7) összegzett evangéliumi törvényt jelentené.

A házasság és a család tagadása, a nemiség lényegének és céljának a negligálása végső soron azt feltételezi, hogy minden szubjektív. Minden viszonyítás és egyéni döntés kérdése, és a nemiség biológiai törvényei sem létezhetnek. A „nemi liquiditás” nézetének az időszerűségét a „felvilágosultak” szerint a megváltozott társadalmi környezet teszi lehetővé, mint több, parancsolja, hiszen szellemi táptalajuk, a marxizmus szerint a lét határozza meg a tudatot.

A liberalizmus diktatúrája

Aki kiáll a házasság és a család védelmében, azt szexistának, nőgyűlölőnek, középkorinak, haladásellenesnek titulálják. Aki nem ért egyet például a melegházassággal, és ennek a véleményének nyilvánosan hangot merészel adni, tüstént homofóbnak nevezik. Elég csak említést tenni arról, hogy a szexuális identitásnak léteznek kóros megnyilvánulásai, tüstént pszichiátriai betegnek tekintik (fóbiásnak tartják) a megszólalót.

Ebben az ideológiai terrorban bárki könnyen nyomás alá helyezhető, lejáratható és akár lemondásra is kényszeríthető. A fóbiával való megbélyegzés vagy a ♯MeToo kampány bevett eszköz a karrier megtörésére, az ellenkező véleményen levő egzisztenciájának a megtámadására, a személy tönkretételére. Ha valaki már abban sem biztos, hogy fiú-e, vagy lány, a teljes összezavarodottság állapotában van. Akinek a nemi identitása zavaros, képtelen a másik nemmel egészséges kapcsolat kialakítására, képtelen a házasság, a gyermekvállalás és a nevelés feladatára, az osztatlanság és felbonthatatlanság szerint való házaséletre. Hasonlóképpen ha házasság és család jelentése, célja és keretei válnak képlékennyé, bizonytalanná lesz minden, ami a családi élet alapját jelenti. A nemiség, a házasság és a család ellen való támadás a társadalom alapsejtjét öli meg, és ezzel az ember közösségi létezését gyökerében lehetetleníti el.

Kísérlet az ember teljes megtörésére

Mire lehet jó ez az egész? Ez a folyamat egyértelműen széttöri, szétszakítja a társadalom alapszövetét, a családot megsemmisíti, az embert elszigeteli, atomizálja, és belsőleg is lerontja. Elidegenít. A teljes bizonytalanság, zavarodottság állapotában a család tápláló fészke nélkül az ember kiszolgáltatottá válik, és könnyen rabszolgájává lesz az elméjét, érzelmi világát, egészségét, egzisztenciáját hatalmába kerítő különböző erőknek és hatalmaknak.

Krisztus győztes zászlaja alatt

Jó hír, hogy ez a háború bár ádáz módon zajlik, de végső kiértékelésben lefutott már. Értelmetlensége az első pillanattól fogva látszik. Hiszen nem lehet kérdés, hogy érvényes-e még, hogy az ember férfinek és nőnek teremtetett, és hogy a házasság és család sírig tartó hűségben, gyermekáldással éri el beteljesedését. Nem az odaadás öli meg az életet, hanem az önzés. Nem az erény a tisztátalan, hanem a bűn. Nem az elköteleződés a hazugság, hanem a válás. Krisztus legyőzte a halált. Az egyetlen igazi kérdés csupán az, hogy élünk-e a kapott isteni malaszttal, hogy talpon maradjunk minden körülmények között? Kitartunk-e hitünkben, meggyőződésünkben, erkölcseinkben, bármekkora is a zűrzavar körülöttünk? Vállaljuk-e Krisztusért és az Egyházért a megpróbáltatásokat, a szenvedést?

Politikai mozgatóerők

Ismerjük már a háttérben húzódó szellemiséget, de ki és mi által nyilvánul meg ez az offenzíva? Lássunk néhány példát a legnagyobb tényezők közül.

Ma ott tartunk, hogy az ENSZ és az EU legfelsőbb szintjein fogalmaznak rendeleteket, melyek szerint immár kirekesztő dolog a családról beszélni, és az együttélés minden formáját” egyenrangúnak kell tekinteni. A férfi és a nő helyett genderről, a nemek egymást kiegészítő volta helyett a „nemek közti egyenlőségről” kell szólni. Az erre vonatkozó irányelveket mindig összekapcsolják a fogamzásgátlás nagyobb hozzáférhetőségének és az „abortuszhoz való jognak” a követelésével. A női egyenjogúság eszméje feminizmussal van átitatva, melyben a házasság és az anyaság a nők jogainak akadályaként van megjelenítve. Az LMBTQXYZ elismerése, a homoszexuális párok házasságnak való minősítése, és a gyermekek örökbefogadási joga, a gender az ENSZ és az EU dokumentumaiban alapvető követelménnyé vált.

Az új, globális konszenzus olyan új paradigmák együttese, amelyeket új nyelven fogalmaznak meg. Az új nyelv azokat a drámai paradigmaváltásokat tükrözi, amely a Nyugat átmenetét jelzi a modernitásból a posztmodernbe. M. Peeters számos példát gyűjt és magyaráz, milyen szavakat és kifejezéseket használ ez az új globális nyelv.

Az új globális nyelv egyrészt átalakítja egyes pozitív fogalmak jelentését, mint pl. a szabadság, a tolerancia, az emberi jogok. Másrészt gyanússá tesz és kiszorít hagyományos fogalmakat, mint pl. a szeretet, az erény, a tisztaság, a bűn. Harmadrészt új fogalmakat jelentetnek meg, amelyek az új ideológia szolgálatában állnak, mint pl. a reproduktív egészség, világpolgár, gender, nemi önazonosság, gyűlöletbeszéd, egyenlő hozzáférés, homofóbia.

Az ENSZ és az EU teljes hatalmi, infrastrukturális és pénzügyi képességével dolgozik a gender ideológia világméretű elterjesztésén, a „nemek közti egyenlőségért“; a nemiségre vonatkozó valamennyi erkölcsi mérce eltörléséért; a házasság, a család, az anyaság és az apaság hagyományos keresztény felfogásának a megszüntetéséért; a heteroszexualitás normális voltának és irányadó jellegének a megszüntetéséért; a homoszexuálisok „házasságáért”, az abortuszért; a nemi identitásra való nevelés megszüntetéséért; a szülők neveléshez való jogainak csorbításáért, az LMBTQ jogokért.

E folyamatnak számos nyilvános és konkrét lépése figyelhető meg. Kofi Annan korábbi ENSZ főtitkár még 1997 után intézményi reformot hajtott végre, melynek értelmében a „nemek közti egyenlőség” szempontját mint kiemelt célt beépítették valamennyi ENSZ programba, alapba és irányadó szervezet működésébe. 2001-ben, a nyolc Milleniumi Fejlesztési Cél elfogadását követően a „nemek közti egyenlőséget” a nemzetközi együttműködés elsődleges céljának nyilvánították.

2015. október 1-én az ENSZ főtitkár Ban Ki-moon megígérte, hogy az egész világon támogatni fogja az LMBT jogokat, mert ezt ő „szent küldetésnek“ tartja.

Az ENSZ nagy hangsúlyt fektet a közvélemény megnyerésére. Ezt a célt szolgálják az ENSZ világkonferenciái, amelyek záródokumentumai látszólagos legitimitást biztosítanak a célkitűzéseknek, és kiválóan alkalmasak a nemzetközi jogalkotás előkészítésére. De az ENSZ gendert megvalósítani kívánó törekvéseivel együttműködnek a multinacionális nagyvállalatok is, mint például a Google, az Apple, a Facebook és a Microsoft.

Az ENSZ globálisan működő alapítványok (pl. a Rockefeller Alapítvány és a Bill és Melinda Gates Alapítvány) segítségét veszi igénybe olyan projektek finanszírozásához, amelyre nem tudtak költségvetési támogatást szerezni.

A politikai nyomásgyakorlás fontos eszközei az Európai Parlamentben a határozati javaslatok, valamint a nem törvényi erejű határozatok. Bár ezeknek elvileg nincsenek kötelező hatásai a nemzetállamok jogalkotására, mégis alkalmasak a nemzetközi szintű hangulatkeltésre.

Az EU – az ENSZ és az USA nyomdokain járva – minden erejét latba veti annak érdekében, hogy az azonos neműek házasságának jogintézményét, valamint az LMBTQ teljes körű elismerését és támogatását minden tagállamban, minden létező módon foganatosítsa.

A homoszexuális jogok és azok egyenrangúsága már most kiemelt helyet foglal el az európai és amerikai külpolitikai irányelvekben.

Az elmúlt években az ENSZ főtitkár azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy az emberi jogok fölötte állnak a vallási törvényeknek és előírásoknak. Ez az állásfoglalás az ENSZ visszatérő témája, az irányadó új globális konszenzus elfogadása és megvalósítása óta. A gender elfogadása és terjesztése rendre a fejlesztési segélyek feltételeként jelenik meg. A nemek közötti egyenlőség iránti érzékenység immár a globális oktatás alaptétele. A gendert ma már több száz egyetemen, bölcsészettudományi karon és társadalomtudományi tanszékeken oktatják. (gender studies néven), mint hivatalos tantárgyat. A nemek közötti egyenlőség ideológiája beépült a gazdasági életbe is a Világgazdasági Fórummal kezdve, üzleti vállalkozások etikai kódexein át az alapszabályokig.

Az ideológia átjárja a művészeteket, különösen a filmipart és a könnyűzenei világot. A gender szerte a világon megjelent a jogalkotásban, egyre szaporodnak a gender elősegítésére hivatott jogszabályok, amelyek foganatosításához a bíróságok és a végrehajtó szervek retorziós eszközei is egyre bővülnek.

Nagy Újraindítás és Új Világrend

A világ átalakítása zajlik, amelynek célja egy új világrend felépítése. A Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke, Klaus Schwab kendőzetlenül beszél erről, és írja meg tanait a COVID-19: The Great Reset című, tavaly megjelent koprodukciós művében. A COVID-19 globális méretűvé tette az egészség és a jólét elvesztése miatt való félelmet. Az emberek a félelem okán olyan dolgokat is megengednek a hatalomnak, amit biztonságérzet mellett nem tennének. A Schwab úr által megfogalmazott grandiózus terv a járvány következményeit kívánja orvosolni úgy, hogy egy az élet minden területére kiterjedő, új világrendet építsen fel. Mindezt marxista-szocialista eszmerendszer szerint, technokratatranszhumanista eszköztárral felvértezve képzeli el megvalósítani. Kína mintául szolgál mindehhez, ahol már régóta élesben fejlesztik, amit most már világszerte akarnak elterjeszteni.

A Nagy Újraindítás meghirdetett programja szerint eljött az ideje a negyedik ipari forradalomnak, ami a mesterséges intelligencia és a robotizáció diadala lesz.

A béke és a biztonság érdekében szükség van biometrikus ellenőrzési rendszerek bevezetésére, valamint a világgazdaság rendjének teljes átalakítására. A javak újraelosztására, sőt a magántulajdon tulajdonképpeni eltörlésére, ami választ kínál a világ problémáira, nemcsak a pándémiára, hanem a klímaváltozásra és a társadalmi igazságtalanságra is. Ezért sürgetik a digitális adatfelhők fejlesztését, a digitalizációt, bővítik az adatkereskedelmet. Ezért fontos dollármilliárdokért kiépíteni az 5G-hálózatot, ezért beszélnek egyre többet az alapjövedelemről, és ezért engedik bedőlni vállalkozások millióit szerte a világon. S ezzel grandiózus tervvel függ össze az ún. „Ábrahámita világvallások” egyesítésének és a világkormány felállításának egyre sűrűbben emlegetett gondolata is.

A 2020 június elején Davosban megszervezett világgazdasági fórumon Klaus Schwab vezetésével már ismertették az egybegyűltekkel a „The Great Reset” programot.

Klaus Schwab volt az, aki a WHO főigazgatójával együttműködve a járványt 2020 márciusban globális veszélynek nevezte és támogatta, hogy a világgazdaságot „Lockdown“ lezárásokkal megbénítsák. A Schwab által összefoglalt és persze messze nem egyedül szervezett folyamat már zajlik, a világpolitika új jelszava: „Build Back Better” – építsd vissza jobban, ami a negyedik ipari forradalommal felépíteni szándékozott új világrend egyfajta reklámszlogene. A „szép új világ” emberének nincsen már identitása, csak egy teljes megfigyelés alatt tartott, és minden tekintetben irányított, kiszámítható rabszolga. A házasság és a család elpusztítása, valamint a nemi önazonosság felszámolása ebbe a képbe illik bele.

„Legyetek állhatatosak a hitben” (1Kor 11,13)

Ebben a helyzetben a dolgunk nem lehet más, mint a harc az Igazságért és a hűség mindhalálig. A hitvalló élet. A felismert igazság kötelez minket, és bíznunk kell, hogy a kegyelmével erősít meg az, aki maga az Igazság. Mindenre képesek vagyunk abban, aki nekünk erőt ad. Aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Forrás: Tengernek Csillaga folyóirat 2021. júl.-aug. XXV/4. száma

Írta: Fülep Dániel, r.k. teológus, biológus, tanár

Létrehozva 2026. május 16.