IV. RÉSZ

Hogyan irányítsuk gyermekeinket?

A hivatás.

A szülő és a nevelő feladata még nem fejeződött be azzal, hogy a gyermek ártatlan lelkét oltalmazta, meg őrizte, táplálta, és esetleges hibáiról leszoktatta. Hátra van még a legfontosabb rész: a hivatásra való nevelés.

Nézzetek csak körül egy szabad térségen, mikor gyenge fuvalmat éreztek. Amíg a magasba szegzitek szemeteket, nem tudhatjátok honnan fúj a szél. De ha a földre néztek és látjátok, hogy a szalma- és fűszálacskák mind egy irányba mozognak, ebből már megismerhetitek a szél irányát. A szalma- és fűszálacskák magában véve csekélység, de ebben az esetben mégis valamire szolgálnak.

Igy kell tennetek a gyermekifjú hajlandóságaival és képességeivel is. Ha a gyermek valamiben örömét találja, valamihez vonzódik, vagy valamire hajlandósága van, ez magában véve csak csekélység, de a nevelő szerető, gondos tekintetének elégséges, hogy meglássa benne azt az irányt, amerre az isteni Gondviselés az illető gyermeklelket hívja.

Ha az ifjút magára hagyjuk, nem tudja megérteni a természet titokzatos ösztönzését és a Gondviselés hívó szavát, amely inkább. erre, mint amarra az útra szólítja. Égető szüksége van tehát egy baráti kézre, felvilágosító szóra, hogy segítségére legyen abban, hogy számot adjon magáról saját magának, hogy az isteni hívás szerint igazodhassék.

Nemcsak a papi, vagy szerzetesi pályát értjük, ha hivatásról beszélünk, hanem hivatás kell valamennyi életforma számára, mert ezek a különböző élet pályák egy keresztény hívő szemében mindmegannyi utak, amelyek valamennyien a közös haza felé vezetnek s ott találkoznak: a mennyországban.

Ha azt kérditek: hol kereshet majd többet és gyorsabban?- és csak az erre kapott feleletet veszitek döntőnek fiatok pályaválasztásánál, annak a veszélynek vagytok kitéve, hogy nem szülői, hanem inkább árulói lesztek véreteknek, és rajtatok is beteljesednek az Úr Jézus szigorú szavai: Az embernek ellenségei az ő háza népe.

Ezt a kérdést is lehet fel vetni, sőt fel is kell vetnetek, de csak akkor, ha már megfeleltetek arra a másik kérdésre, mely így szól: mindenl jól megfontolva. melyik hát az az út, amelyen fiam biztosíthatja lelki üdvösségét?

Mikor erre a kérdésre kell feleletet adnotok, ne bízzatok saját magatokban, hanem a döntést hagyjátok valamely bölcs emberre, esetleg a családnak egy őszinte és keresztény érzelmű barátjára, vagy pedig az egész ügyet tegyétek le annak a papnak a kezébe, aki lelki ügyeiteket gondozza.

Ha fiatok jámborságából, a templomi dolgok iránt érzett vonzalmából és más jelekből arra lehet következtetnetek, hogy hajlama és hívatása van a papi pályára, akkor tartsátok szemetek előtt a következő három szabályt:

1) Ne akadályozzátok semmiben, sem szóval, sem tettel, s ne engedjétek, hogy más valaki akadályt gördítsen fiatok önkéntes hajlandósága elé.

2) Buzdítsátok, bátorítsátok, de egyben magyarázzátok meg neki, hogy a papi élet folytonos apostolkodás és áldozat, s benne – magunkban is, másokban is, – csak az égi javakat szerethetjük és nem a földieket.

3) Főképen pedig imádkozzatok ti magatok és imádkoztassátok gyermekeiteket is; tanácsotokkal vegyétek rá, hogy állandó gyóntatót válasszon magának, aki előtt feltárhatja bizalmasan szívét, mint leghívebb barátja előtt. Mikor arról van szó, hogy a papi pályára hajlamot mutató fiatokat nevelő intézetbe adjátok, legyetek résen és ne engedjétek magatokat félrevezetni a kevesebb költségtől, vagy bizonyos fajta reklámtól. Győződjetek meg személyesen, vajon abban az intézetben az Úr szelleme, vagy pedig a világ szelleme uralkodik-e. Nézzétek a gyümölcsöt, melyet az illető intézet termelt, mert gyümölcséről ismeritek meg a fát.

Óvakodjatok attól, hogy gyermeketeket anyagi érdekből vagy későbbi haszon reményében irányítsátok a papi pályára. Ezzel a legnagyobb mértékben elárulnátok fiatok, az Egyház és magatok jól felfogott érdekeit.

Don Bosco így mondta:

„A pályaválasztás az egész élet mesterkereke. Valamint az órában odavan az egész szerkezet, ha egyszer elromlott a mesterkerék, úgy üdvözülésünk rendjében elhibázott lesz egész életünk, ha egyszer életpályánkat eltévesztjük.

Papi felszentelésem· előestélyén édes anyám így szólt hozzám: Édes fiam, tudd meg, hogy e naptól fogva én tőled már semmit sem kívánok, semmit sem várok. Szegénységben születtem, szegénységben éltem, szegénységben akarok meghalni. De ha te egykor mint pap meggazdagodol, engem többet nem látsz, sohasem látogatlak meg. Jegyezd meg jól!”

Létrehozva 2026. május 12.