KHM

Amikor nem tetszik Isten forgatókönyve

„Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon próbáld fölismerni, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5-6)

Ha én dönthetnék, az élet forgatókönyvét néhány helyen átírtam volna. Annyi tragédia történt a környezetemben, a hozzám közel állók életében! Ha én volnék az író, több ponton változtattam volna a történeteken.

Ezért szoktunk összegyűlni

„Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél inkább látjátok közeledni a napot.” (Zsid 10,24-25)

„Legyen gombunk rá, hogy ne maradjunk otthon az összejövetelekről” – jelentettem ki okos tekintetű első és másodikos hittanosaimnak. Nem egészen így írja a Biblia, de tudtam, így biztos emlékezni fognak rá Lucy-m hittanos társai.

„Nem gombunk! Gondunk!” – szóltak közbe nevetgélve.

Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban (3)

3. 1. a plébániai közösség 

A plébániáról vallott felfogásunk jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben. A plébániát hosszú időn át az összegyház igazgatási egységének tartották, egy bizonyos terület lelkipásztori szolgáltató-intézményét látták benne. Úgy gondolták, hogy a plébános és munkatársai a szolgáltatók, a plébánia hívei pedig a gondozottak. Jól tükrözi ezt a szemléletet a régi Egyházi Törvénykönyv 216. kánonja is, mely szerint: „A plébánia a legkisebb önálló, területileg meghatározott lelkipásztori és egyházigazgatási egység, melynek élén a plébános áll.” E felfogás szerint a plébánia legfőbb célja a területén lakó hívek „ellátása” volt. Jóllehet a II. Vatikáni Zsinat ezt az elképzelést gyökeresen megváltoztatta, a köztudatban sajnos még ma is így él.