Mágia és hit: Működik (2)
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban
“Te, aki ott álltál a kereszt tövében a Fájdalmak Anyjaként, könnyítsd meg terheinket, és töröld le a könnyet azok szeméről, akik családi nehézségekkel küzdenek.” —Szent II. János Pál pápa imája
A gyakorló katolikus szülők számára szívszorító fájdalom, amikor gyermekeik elhagyják az egyházat. Még azokban a családokban is, ahol megpróbálnak mindent jól csinálni, az eredmények gyakran vegyesek. Mivel Krisztusban egy család vagyunk, ez egy olyan helyzet, amely mindannyiunkat érint. Azoknak a családoknak, akiknek ez a szívfájdalmuk, betekintést nyújtunk egy hasonló helyzetben lévő író és diakónus hathatós tanácsaiba és Szent II. János Pál pápa imájába.
Az embernek az a gazda fizet, akinek szolgált. Ha a bűnnek szolgálunk, akkor az ördög fog velünk elszámolni. Ha a jót tesszük, a jónak szolgálunk, akkor Krisztus fizet meg nekünk.
– Atya, azt hallottuk, hogy valakinek azt mondta, hogy háború lesz. Ez igaz?
– Én magam nem mondtam semmit, de az emberek mondanak mindenfélét, ami az eszükbe jut. De még ha tudnék is valamit – kinek beszélhetnék erről?…
László (Vác)
Mit ért Jézus Krisztus azalatt, hogy “feltámasztom őt az utolsó napon”? Mit akar ez jelenteni? Halálunk pillanatára vonatkozik vagy a világ végére? Hogy mondhatja azt Jézus hogy örök életünk van, ha csak az utolsó napon támadunk fel? A Mennyek országában csak az utolsó nap után kerülhetünk? Kicsit sokszor úgy érzem mintha ez nem lenne teljes. Valamit nem jól értelmezek.
Egy szekszárdi levelezőtársam ragadott billentyűzetet az újpogányság terjedése miatt. Köszönöm, hogy hozzájárult levele szerkesztett formában történő közzétételéért. A szerk.
Nem tudom mit lehetne tenni, de egyre felháborítóbb az újpogányság terjedése!
Mint éppen a magyar királyi tv-ben hallom, remek nyári programként, sőt kuriózumként a Tokaji Tűzünnepet ajánlják! Kiderült, hogy idén először rendezik meg, de hagyományteremtéssel!
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban
Még a múlandó természetben is sok helyütt megtaláljuk az élet három szakaszát, fokozatát, fejlődési fokát. Vegyük csak például a lepkét. Első élete a földön csúszó-mászó hernyóé, a második a gubóban levő, amely szinte hasonlít a sírjához, látszólag mozdulatlanul, élettelenül nyugszik benne. A gubóból azután kikel, feltámad a színes, csillogó, magasba emelkedő, napsugárban fürdő, a virágok mézét élvező gyönyörű pillangó.
A mi életünk is hármas.
A magam részéről sokáig ellenálltam a Jégvarázs csábításának: nem volt annyira nehéz, mert őszintén szólva a rajzfilm nem a kedvenc műfajom és a gyermekeim is kicsik voltak még az egész estés mesékhez. Voltak baljós sejtelmeim arról, hogy mennyire lehet gyermek-kompatibilis az a történet, ami még a felnőttek „eszét” is elveszi: ha valaki nem hallott volna a médiában felröppenő topsztoriban a feleségről, akinél válóokként szerepelt, hogy férje nem volt hajlandó vele megnézni a Jégvarázst a moziban – hetedszerre.
Az alábbi jelekből megállapíthatod, mennyire van meg benned az alázat erénye:
Az alázat igaz önismeretből fakadó erény. Megóv az elbizakodottságtól, képessé tesz, hogy igazságunknak, teremtett voltunknak megfelelően, törékenységünk tudatában éljünk. Ellentéte a gőg.
Szent Josemaria Escrivá szerint egyéb szembetűnő jelek mellett az alázat hiányára utal, ha:
Ismered azt a helyzetet, állapotot, amikor valami azt mondja benned: „csak egy bizonyos típusú szexképet nézek meg a neten, csak kíváncsiságból. Megnézem és kész. Az egész nem tart tovább 1 percnél.” Ellenállhatatlannak tűnik. Mintha minden azon múlna, hogy ezt a képet megnézed-e. Ha nem nézed meg, valami óriásit veszítesz el.
Ismered azt a vacillálást, amikor a kettő között feszengesz: megnézzem – ne nézzem meg. Van, hogy ez akár órák hosszáig tart, vagy akár egy napig is. Közben egyre izgatottabb vagy.
A II. Vatikáni Zsinatot megelőző liturgikus mozgalom és a Zsinat utáni liturgikus reform fő célkitűzései közé tartozott a liturgia egyszerűsítése „az idők folyamán beépült ismétlődések és szükségtelen hozzáadások” elhagyásával; ugyanakkor olyan elemek visszahozása, „amelyek az idők mostohasága miatt elmaradtak, de alkalmasak vagy szükségesek”[i]. Ezen sajnálatos módon elveszett elemek között kiemelt jelentőségű a szentmise több pap általi bemutatása, vagyis a koncelebráció, mely „a kezdeti idők óta létezik az Egyházban és bár különböző módon fejlődött, mind Keleten, mind Nyugaton egészen a jelen korig használatban maradt”[ii].
Ugyanakkor közismert tény, hogy a középkor elejétől kezdve egészen 1965-ig a nyugati egyházban a következő törvény volt érvényben: „Nincs megengedve, hogy több pap koncelebráljon, kivéve a pap és püspökszentelés miséjét, a Római Pontifikálé szerint”[iii]
A fordító előszava
„A bölcsesség kezdete az Úr félelme” (Péld 1,7). Mit tegyen az ember, ha meg akarja szerezni az Úr félelmét, mint a bölcsesség kezdetét? Az atyák azt tanácsolják, ha istenfélelmet akarsz tanulni, szegődj olyan keresztény tanító – pap, szerzetes vagy világi – mellé, aki már megkapta az istenfélelem ajándékát, és az ő ajándéka, életének példája nyomán „rád ragad”.