Ha tudnád… Imre atya írása – újra olvasva
Nem is gondolod, milyen gyakran gyógyulnak meg tört szívek, és egyenesednek fel rokkant ember-lelkek, csak azért, mert szóba állsz velük.
Nem is gondolod, milyen gyakran gyógyulnak meg tört szívek, és egyenesednek fel rokkant ember-lelkek, csak azért, mert szóba állsz velük.
Biztos mindannyian ismertek olyan dolgos öreg nénit, aki már közel van a 80-hoz (vagy túl is van rajta), és a munka tartja életben. Ő az, aki a nappal kel és a nappal fekszik, a két pont közti időben pedig kertészkedik, a tyúkjaival beszélget, hímez, mániákusan takarít vagy egyéb tevékenységeket végez. Ha már mindent elvégzett, akkor kétszer egymás után elsöpri a nem létező szemetet a háza elől, mert “mit szónának a nípek, ha szemetes vóna a Böske néni háza eleje”? Ha pihenésre van kárhoztatva, rosszul érzi magát, és a kórházból kijőve is egy kis kapálással hozza helyre az egészségét.
„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten!” Zsolt 46,11a
Kedd reggel volt, és én telve energiával készen álltam, hogy nekilássak a munkának. Felkaptam a laptopomat, s irány az első kávézó. Soromra várva hallottam, hogy valaki panaszkodik, mert nem működik a wifi.
Ahhoz, hogy dolgozhassak, wifire volt szükségem, összepakoltam hát, és visszamentem a kocsihoz, hogy elhajtsak a következő kávézóig. Mielőtt megrendeltem a kávémat, rákérdeztem, van-e internet, aztán letelepedve eldöntöttem, hogy ma nagyon termékeny leszek.
Nem is olyan régen – ha emlékeztek rá – arról írtam, hogy milyen feleséget szeretnék. Ma szeretném megosztani veletek a gondolataimat arról, hogy milyen álmaim családja.
Amit leírok, bizonyos részleteiben persze nem kell, hogy egyezzen a ti vágyaitokkal. Például az, hogy családommal falun szeretnék élni. Közel a természethez. Számomra nagyon fontos a természet, hiszen az Isten nagyságát és bölcsességét sugározza. A fák, a virágok, a mezők minduntalan a Teremtőről szövik meséiket. A szívben békességnek kell lenni ahhoz, hogy ezeket a meséket meghalljuk. A város inkább saját teremtőiről – az emberekről beszél.
Én a Teremtő művét szeretném csodálni és abban Őt megtalálni.
Merjünk új szempontokat előhozni. Milyen lesz a jövő, mit tehetünk a nevelésben? Hogyan kell ebben az új helyzetben jó családi életet élni? A boldog életnek függvénye a jólét? – Papp Miklós görögkatolikus morálteológussal, az idei Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) főelőadójával beszélgettünk.
Rangos díjat kapott a Betegápoló Irgalmasrend pécsi házfőnöke. P. Morvay Imre (Pio atya) a Pécsi Ételládák Mozgalom elindításáért és működtetéséért kapta meg a Hajléktalanokért Közalapítvány elismerését.
„A kivándorlás joga előtt létezik a jog a helyben maradáshoz” – tolmácsolja a pápák álláspontját Papp Miklós görögkatolikus lelkész. A budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola erkölcsteológia tanszékének vezetőjével a menekültügy morális kérdéseit taglaltuk.
Így segítenek a máltaiak Pécsett
Mondják, hogy egy társadalom fejlettségét mutatja az is, hogyan bánik a legelesettebb emberekkel. Jót tenni néha, nagy ritkán könnyű annak, akinek ez egyáltalán megfordul a fejében, de minden nap már sokkal nehezebb. Mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy ne adjuk fel, hogy legyen türelmünk, hogy tudjunk odafigyelni, sőt még mosolyogni is. Kevesen tudják, mennyire hasznos a Magyar Máltai Szeretetszolgálat sokrétű pécsi tevékenysége. Két jeles évforduló között kerestük fel őket.
Ezzel az ősrobbanással több gond van, amint arra éppen kilencedik életévébe lépett fiam jótékonyan felhívta a figyelmemet.
Az ősrobbanással az a baj, mondja a fiam, hogy csak az tud felrobbanni, ami már van. Na de hogyan van valami, mielőtt lenne?
A másik gond, Apa, az a robbanás. Ami felrobban, szétesik. A világ nem szétesett, hanem összeállt.
Lehengerlő érvelés.
Tudod, folytatja, a keresztények a teremtésben hisznek, a kereszténytelenek pedig az ősrobbanásban.
„Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz.” (Péld 19,21)
Fiatal lányként szerettem ötéves terveket készíteni magamnak. A szívemben hordoztam egy listát mindarról, amit el akarok érni, meg akarok tapasztalni, meg akarok valósítani. Amikor szóba került ötéves tervem, úgy tettem, mintha butaságnak tartanám, nevetnék magamon. De valójában… Nagyon, de nagyon fontos volt. És tíz körömmel ragaszkodtam hozzá.
Húszéves koromban az ötéves tervben az szerepelt, hogy befejezem a tanulmányaimat, egy évig tanítok, egy évre beiratkozom egy bibliai főiskolára, és aztán irány a misszió. Mindez logikusnak tűnt.
Jánosi Dalma beszámolója egy római konferenciáról
Március 8-9-én Rómában az Apostolok Királynője Pápai Egyetem Bioetika Tanszéke támogatásával nemzetközi konferenciát szerveztek pedagógusoknak, szülőknek, oktatási intézetek vezetőinek és természetesen minden érdeklődőnek. A civil szervezetek és katolikus családok kezdeményezésére rendezett konferencián, a gender-ideológia veszélyeiről, zsákutcáiról illetve olyan alternatív nevelési tervek kidolgozásáról szóltak, amelyek biztosítják a fiatalok érzelmi és szexuális nevelésének stabilitását, a keresztény értékek mentén.
1. Mivel a gyengédség lehetséges, kár lenne kihagyni az életünkből!
2. Beszélgessetek egymással minden nap, legalább néhány percig!
3. Folyamatosan és rendszeresen növekedjetek egymás mellett!
4. Tiszteld önmagadat!
5. Legyél megértő, figyelmes másokkal!
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)
Alig vártam, hogy együtt ebédeljek vele. Na nem az evés vagy a beszélgetés kedvéért, hanem hogy hallgathassam.
Figyeltem egy ideje, és tudtam,hogy bibliaolvasó csoportunknak ez a tagja más, mint a többi. Sugárzott belőle Isten ereje, repesett Isten örömétől, és elárasztotta az Ő békéje. De nem csak néhanapján. Mindig.
„Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! ” (Péld 4,20b-22)
Veled is elő szokott fordulni, hogy leülsz olvasni a Bibliát, és rád tör a bőség zavara? Annyi könyv van benne, annyi mély gondolat, életre szóló igazság… ma mihez nyúljak?
Patinás konyhaasztalom régóta társam ébredés után. Veszem a Bibliát meg a laptopot, és félretolom az álmosságot, ami még vissza akar csábítani az ágyba. Ránézek a könyvre: szerelmeslevél, amit Istentől kaptam.