Kis templomi illemtan
Rövid írásomat elsősorban katolikus Szentmiséken résztvevőknek szánom. Mivel Krisztusban testvérek vagyunk, engedjétek meg, hogy tegező formában szóljak hozzátok.
Rövid írásomat elsősorban katolikus Szentmiséken résztvevőknek szánom. Mivel Krisztusban testvérek vagyunk, engedjétek meg, hogy tegező formában szóljak hozzátok.
„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25)
Bevallom: nem vagyok egy konyhatündér. Pár éve mégis úgy éreztem, igent kell mondanom egy cserebere sütögetésre.
Igen ám, csakhogy fogalmam sem volt, hogy kell aprósüteményt sütni. Pontosítok: nem tudtam hogyan kell őket szép, egyenletes, egyforma alakúra készíteni, nem beszélve az ízükről, meg az ünnepi csomagolásról.
Visszanézve igazságtalan dolognak tartom, hogy a többiek az én sütijeimet kellett, hogy hazavigyék, én meg az övéikben gyönyörködhettem itthon. Az ő sütijeik olyanok voltak mint szépen csomagolt, tökéletes formájú kerámiadíszek. Az enyémek meg? Mint megkeményedett gyurmafigurák a gyűrött csomagolópapírban.
„Leszállt az ember Teremtője, az Isten Bölcsessége, nem erőben, hanem erőtlenségben. Jött, nem hogy követelést érvényesítsen, hanem hogy adósságot fizessen. Jött gazdagság helyett szegénységben, megbecsültetés helyett gyalázatban, boldogság helyett szenvedésben…
Ez egy kutyaól – felelte Matyi. – Dehogy is! Nézd már meg jobban, ez egy Betlehem. – Betlehem? Tényleg! Na látod, ehhez kell az intelligencia, hogy ezt az ember meglássa.
Az Arany János Általános Iskola mellett van egy park. Körbeveszi a panel, neve nincs. Pedig állítom, hogy nagyon jó kis hely, van itt játszótér, focipálya, kutyafuttató, graffitis fal, edző alkalmatosság…
Pellevoisin Franciaország Indre megyéjében található falu, Chaterauroux-tól 30 km-re északnyugatra. Estelle Faguette 1843. szeptember 12-én született Chalons-en-Champagne-ben, szegény szülők gyermekeként. Már gyermekkorában nagy tisztelettel volt a Szent Szűz iránt, odaadóan segítette a rászorulókat, s mindig megosztotta a kenyerét azokkal a gyermekekkel, akik még nála is szegényebbek voltak. 1875-ben Estelle megbetegszik. Az orvos tuberkulózist állapít meg. De Rochefoucault grófné engedélyezi számára, hogy a kastélyban maradhasson, ahol egy saját betegszobát kap, és ápolást biztosítanak számára.
Imre atya gondolatai
Amikor 1990 első hónapjaiban megindult Szatmár vidékéről a kivándorlás, s mi, papok aggódva, fájó szívvel és tehetetlenül szemléltük, egyik testvérünk azt mondta: „Mindegyik magával visz egy darab fényt innen. Lassan sötétség vesz körül bennünket!” Emlékszem, mint ólomeső kopogtak szavai a nagy csendben. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Csak leverten hallgattunk. Ma is épp olyan érzéseket vált ki belőlem a mondat, mint akkor, noha örömmel látom, hogy azért otthon sem aludtak ki a fények…
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
A Reménység Édesanyja
Pontmain, 1871
A jelenés időpontjában, a porosz-francia háború idején Pontmain egy kis falucska volt. Lakói kemény munkához szokott, egyszerű és dolgos földművesek voltak. Plébánosuk Michel Guérin atya volt. A Barbadette család a következő tagokból állt: az apa, César, felesége, Victoire, s két fiuk, Joseph és Eugène, akik akkor 10, illetve 12 évesek voltak. 1871, január 17-nek estéjén a fiúk apjukkal a csűrben foglalatoskodtak. Eugène kilép a pajtából, hogy megnézze, mennyi időt mutat a templom toronyórája; fél hat van. Felnéz az égre, és felfigyel arra, hogy az ég egy darabkáján egyáltalán nincsenek csillagok.
El Tudnánk-e képzelni egy stadionnyi embert, akik örömmámorban úszva ünnepelnék csapatuk győzelmét a legnagyobb ellenség és rivális sportmezében? Ilyen önellentmondás ugye eleve nem lehetséges és még a gondolata sem jöhet számításba, mert az a saját és szeretett csapatnak a meggyalázása lenne.
„Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt” (Zsolt 18,17)
Emlékszel még, mikor igaznak hitted a tündérmeséket? Ugye, néha jó lenne még mindig hinni bennük?
Hároméves unokahúgom, Ellie, egész nap a mesékben élt. Királykisasszonynak öltözött reggelihez. Végigálmodozta, énekelte, pörögte-forogta, táncolta a napokat.
Dávid Katalin, aki csaknem hetven esztendeje foglalkozik az ikonográfia, azon belül a szimbólumok tanulmányozásával, a beszélgetés elején leszögezte: ha a szimbólumok elvesznek, a lélek elcsevenészedik. A művészettörténész szerint a modern ember képtelenné vált a szimbólumok értelmezésére. Dávid Katalin a 2. századtól kezdve tekintette át a jelképek eszmetörténeti interpretációjának változásait, azt vizsgálva, mikor következett be egy olyan torzulás, amely az egésznek megváltoztatta a hatásmechanizmusát.
A megtestesülés örömhíre minden emberre tartozik. Ezért a karácsonyi ünnepek előkészítése előtt érdemes néhány fogást eltanulni, hogy hogyan lehet ezt az üzenetet még hatékonyabban átadni.
Angliában a karácsonyi szezon beköszöntének biztos jele a John Lewis áruházlánc karácsonyi reklámfilmjének bemutatása. 2007 óta hagyománnyá vált, hogy e nagy múltú kereskedelmi lánc kétperces hirdetése adja meg az ünnepi előkészület alaphangját. Ezekben a kis filmekben nem azon van a hangsúly, hogy mit árulnak, hanem a vásárlókat érzelmileg megragadva kívánnak a karácsonyra hangolni.
Pio atyát a Beneven-i székesegyházban szentelték pappá, 1910 augusztus 10-én Beöltözése után, az első szentmiséje után így fogalmazott: „Jézusom, legnagyobb vágyam életem! Amikor ma a szeretet misztériumában remegő kézzel felemellek, hadd legyek Veled együtt és Teérted, ó, Szentséges Főpap, a világ számára út, igazság, élet – és tökéletes engesztelő áldozat”.
Ha tudná, mennyire javára válik a léleknek a szenvedés!
Az 1881-es esztendő lejegyzései
A magyar fordítás christianae.wordpress.com forrásmegjelöléssel terjeszthető.